Részletesebben szólni kell a beépített rész (istálló vagy fészer) problémájáról. A múlt lóistállói elhelyezésük hibáján kívül még állategészségügyileg is kifogásolhatók.

Az állatélettani irodalom kívánalma a jó lóistálló iránt a következő:

• a relatív páratartalom 70%-nál ne legyen nagyobb,
• a kívánatos hőmérséklet 12-18 °C közötti.

Ezzel szemben ellenőrző vizsgálataink azt bizonyították, hogy zárt istállóban a hőmérséklet 19-21 °C körüli és a relatív páratartalom délután 85-95%-os, reggelre 97-98%-os lett.

Az irodalmi adatok, valamint a mért adatok közötti különbség hívta fel a figyelmünket a lóistállókban tapasztalható anomáliákra.

A tisztánlátás érdekében széles körű adatgyűjtésbe, kísérleti megfigyelésbe kezdtünk. Ennek eredményeképpen okulásul leírhatjuk a következőket.

A lóistállókban az ember a saját komfortzónájának megfelelő magasabb hőmérsékletet állít be az ajtók és az ablakok becsukásával, a szellőzés meggátlásával. Ezt a nagyobb hőmérsékletet a ló nem igényli, sőt még az előbbi irodalmilag említett hőmérséklet is igen magas neki.

Némely régi ménes tapasztalatai, s a modern csikónevelési elvek szerinti tapasztalatok és a legújabb adatgyűjtésünk azt bizonyítják, hogy a ló, a csikó nagyszerűen bírja a hideget. Nem szenved úgy tőle, mint az ember. Bőrének szöveti szerkezete, szőrének hideg elleni védekezőrendszere (a nagy hideg hatására a meghosszabbodott fedőszőrök közé pehelyszálak ékelődnek be) mind azt szolgálja, hogy a fagypont alatti hőmérsékletet is jól bírja a ló, a csikó, s szervezete nem szenved általa.

A régi istállóink tehát óhatatlanul befüllednek, és ennek folytán mind a hőmérsékletük, mind a relatív páratartalmuk abnormálisan magas lesz. Nem találtunk olyan zárható istállót, amelyben a páratartalom a megkívánt 70% körül lett volna. Ez az érték is csak akkor alakult ki, ha az egyoldali ablakokat nyitva hagyták. Mit kell tehát meggondolni, mit kell tenni a hagyományos istállókban lovaink egészségének megóvása érdekében?

Az istálló:

• enyhely legyen, amelyet befülleszteni nem szabad,
• a fagypont körüli alacsony hőmérsékletet is jól tűri a ló, a csikó, de az alacsony hőmérséklethez fokozatosan kell hozzászoktatni,
• ha lekötve tartjuk a csikót, a lovat (ha mozgásában korlátozzuk), akkor nem szabad alacsony hőmérsékletnek (8-10 °C alattinak) kitenni,
• alacsony istálló-hőmérséklet esetében a csikó, a ló mozgását nem szabad korlátozni. Nagyobb területen (amely istállónyi, vagy boksznyi) szabadon, kedvére mozoghasson.
• bőséges, száraz alom mindig legyén alatta, amely szigetel és puha fekvőhelyet nyújt,
• a legjobb az a gyakorlat, ha az egyik oldalról az istállóajtót levesszük, így lehetetlen azt becsukni, és az istálló belső hője nem emelkedik a nem kívánt nagyságra.

Csak dicsérhető az a gyakorlat, amikor a csikóistállónak - akár csikó-, akár lóelhelyezés esetén - az egyoldali ablakait és ajtaját, mindig nyitva hagyják és egy széles, görgőfával ellátott ajtón át a szabad karámba akkor mehet ki a állat, amikor akar. Ilyen elhelyezésben találhatunk külföldön kancát, mént és csikót egyaránt. A régi állami ménesbirtokon is tartották így a lovakat, még az értékes angol telivér kancákat is.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

Mit szólsz hozzá?

 A rossz szokások legtöbbje helytelen bánásmód, tétlenség vagy unalom következménye. A rossz szokást könnyebb megelőzni, mint arról a lovat leszoktatni.

Akad túl élénk vérmérsékletű, terhelt idegrendszerű egyed, amelyet erről leszoktatni szinte lehetetlen, éppen ezért a legjobb az ilyeneket selejtezni.

Leggyakrabban jelentkező rossz szokások:

Abrakkiszórás

Az abrakot a zabolócsészéből vagy a vályúból kiszórja a ló. Vizsgáltassuk meg, hogy nem gyomorférges-e. Vaspálcás zabolócsésze, jászolra hajtható vasrács gátolhatja a kiszórást.

Csökönyösség

A ló következetesen ellenszegül a munkavégzésnek. Nem nevezhető ez rossz szokásnak, ha túlzott igénybevétel, sárlás, betegség, elrontás, hibás szerszámozás váltja ki.

Az utóbbi esetekben a jó bánásmód, az elkövetett hiba kiküszöbölése és az idő hoz javulást. Az idegrendszeri terheltség nem javítható, de továbbtenyésztése sem tanácsos.

Elragadás

Oka lehet: ijedősség, félelem, kemény- és puhaszájúság. Nyugodt bánásmód, jó szó, szoktatás, éles zabla vagy gumizabla a gyógyítás segítsége. A süppedékes talajra hajtás is jó hatású.

Fal vagy választórúd rugdosása

A félelem, az unalom, máskor bőrkiütés, belső férgek, élősködők okozzák. Az előbbiek esetében a jó bánásmód vezet eredményre, az utóbbiakat kezelni kell.

Fejét féltés

Oka a csikó helytelen, erőszakos kantározása, rossz emlékképek. Többször megismételt türelmes kantározás megszünteti a hibát.

Gyeplőt farkával elfogó ló

Az ilyen egyed azután rúg és veszélyezteti saját és a kocsin ülők épségét. A farokszíj vánkosának megvastagításával vagy a farkat természetes tartásban a belső istránghoz lekötve védekezhetünk ellene.

Harapósság, rúgósság

Oka a helytelen bánásmód, incselkedés a fiatal állattal, a takarmány miatti irigység és néha a ló rosszindulata. Az utóbbi esettől eltekintve a türelmes, a szeretetteljes bánásmód segít.

Ijedősség

Szemhiba, közellátás, majd ezek folytán az oktalan fenyítés e rossz szokás magyarázata. Az ismeretlen tárgyakhoz ne befogva, hanem hosszú száron vezetve szoktassuk a lovat. Jó, ha megszagoltatjuk az ismeretlen tárgyakat.

Karórágás (fogcsiszolás), levegőnyelés (öklendezés)

Legtöbbször az unalom szülöttei. Egymástól el is tanulhatják az istállótársak. A karórágó nyitott ajakkal összeszorított metszőfogait a jászol vagy egyéb tárgy széléhez dörzsöli. A levegőnyelő a nyakát és nyelvét előrefeszíti, böfögő hang kíséretében a beszívott levegőt lenyeli, ami gyomortágulást, emésztési zavarokat és kólikát okoz. A ló lesoványodik. E két rossz szokás egymásba is folyhat. A nyakra helyezett szűk vagy a torok kiöblösödését gátló dudoros szíj, bádoglemezzel takart vagy kátránnyal bekent jászol és egyéb farész, de elsősorban állandó következetes munkáltatás átmenetileg enyhíti a hibát, eltünteti e káros szokás kihatását. Állandó javulás csak sebészeti beavatkozástól várható.

Kötőfékszaggatás, kötőféktől szabadulás

Alacsony fejtűzés, szabálytalan homlokalakulás, szerzett hiba következménye. A kötőfékből kibúvást vaspálcás kötőfék gátolhatja, az állás hátsó részének elrekesztése vagy bokszba állítás hatásos ellenszer.

Nem fekszik le a ló

Betegség vagy rossz istállóviszonyok az ok.

Pártatiprás

Unalom, rossz patkolás, kezdődő butacsíra következménye.

Szitálás, ringatózás

Az unalom szülöttei. Előzzük meg a hibát. A leszoktatáshoz a szabályos állásban az orrszíjtól a földig érő kötelet erősítsünk, amelyhez 12-14 kg súlyú fa- vagy vasgolyót kötünk. Ha ingatja a ló a fejét, akkor kénytelen felemelni a súlyt, és ez hosszan terhes lesz számára.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

Mit szólsz hozzá?

 A comb hosszú legyen. Felül széles, terjedelmes izmai a csánk felé inakba, szalagokba folytatódnak. De ne magasan kezdődjenek ezek az inak, szalagok, mert akkor az izomzatot rövidítik.

Az alábbi combformák alaki hibát jelentenek és nemkívánatosak: a békacomb rövid, az inas része hosszú, a nyúlcomb széles, de hátulról tekintve keskeny, a nyurgacomb izomszegény.

Ha a konc hátulsó izmai és a combizmok is tömegesek, teltek, mélyre húzódók, akkor a gyakorlat azt mondja, hogy a ló "teli nadrágú". Az ilyen egyedtől bízvást várhatunk nagy munkateljesítményt.

Ezzel elérkeztünk a ló legkritikusabb, legfontosabb testrészéhez, a csánkhoz. A gyakorlat azt tartja, ha jó a csánk, jó a ló, ha rossz a csánk, selejt a ló. Ezen a viszonylag kis felületen tevődik át a toló-, a feszítőerő, ez viseli a súly nagy részét.

Könnyen hibásodik és ha megbetegszik vagy rossz formájú, rövidebb-hosszabb időre munkaképtelen a ló, vagy teljesen selejt. A csánkot három sorban elhelyezkedő csánkcsöntok, a combcsont alsó vége és a szárcsont felső vége alkotja.

A csánkkal szemben a kívánalom: széles, vastag, száraz, tiszta és szabályos szögelésű legyen. A szélességét oldalról nézzük. Ha keskeny vagy rövid vagy elöl és alul kivágott, akkor nincs elegendő hely az inak tapadására, és a csontok is nagyobb súlyt viselnek, s így hamarabb károsodnak.

A vastagságát hátulról bíráljuk s a nem elég terjedelmes csontok lapossá teszik azt. Szárazságáról úgy győződünk meg, hogy a csontok kontúrja jól kivehető-e, vagy az egész burkolt s laza. Ez utóbbi puhaságra vall. Tiszta a csánk, ha nincs rajta sem lágypók, sem holttetem.

A lágypók a csánk ínhüvelyeinek vagy tokszalagainak ízületi nedvvel telt, lágy tapintatú kitágulása. Csak szépséghiba, de ha sok van belőle és nagyok, a szervezet lazaságára utalnak. Az ízületi nedv leszívásával nem szüntethető meg, mert az újratermelődik. Csikókon takarmányváltoztatással, fehérjecsökkentéssel néha megszüntethető.

A csánk alakja, hibái: a) szabályos csánk, b) lágypók, c) csánkpók, d) őztetem, e) nyúltetem, f) sarokpók

A holttetem csonthártyagyulladás folytán fellépő csontszaporulat, amely csontösszenövés is lehet. A csánk különböző helyén léphet fel és eszerint, valamint a használatra történő kihatása folytán más-más névvel jelölik. A csánkpók a csánk alsó csontsorának vagy ezek és a szárcsont csonthártyagyulladásának következményeképpen a csánk belső-alsó felületén oly kicsi lehet, hogy nem is látszik, de lehet tojás nagyságú is.

Biztosan meggyőződhetünk jelenlétéről a csánk-pókpróbával: ha álló helyzetben erősen behajlítjuk a vizsgálandó láb csánkízületét és 1-2 percig így tartjuk, majd letéve hirtelen ügetésbe indítjuk a lovat, a csánkpókos csánk olyan fájdalmat jelez, hogy szinte három lábon igyekszik futni a ló. A csánkpókot hátulról a két láb között tekintve kémleljük, s összehasonlítjuk a két csánk belső kontúrját. Arra vigyázzunk, hogy előfordulhat mindkét lábon is e hiba. A csánkpók erősen csökkenti a ló munkaképességét. Tartós sántaság folytán a beteg oldal farizomzata is sorvad.

Csánkpókkal a ló előbb-utóbb selejt lesz. Csánkpókra hajlamosító alaki hibák (kivágott csánk, rövid csánk, keskeny csánk) öröklődnek. Holttetem a őztetem is, a csánk külső-oldalsó részének alján. Sántaságot ritkán okoz. A nyúltetem se nem holttetem, és nem lágypók, hanem a csánk hátulsó élén futó szalag csontszerű, kemény megvastagodása. Jelenlétét oldalról kémleljük. Ha veleszületett, akkor erős csánkon a ló munkateljesítményét nem csökkenti. De ha gyenge a csánk, hibás a lábállás (kardláb), rontja a ló értékét.

A sarokcsonton néha diónyi, ökölnyi duzzanat lép fel (főleg hidegvérű lovakon), ez a sarokdaganat (tojásdaganat), amely zúzódás a bőrben, a bőr alatti kötőszövetben. Szépséghiba.

A hátulsó szár és csüd hosszúsága, vastagsága az elülsőnél valamivel nagyobb. A csűd valamivel meredekebb, mint az elülső. Egyébként ugyanúgy bíráljuk, mint az elülsőt.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

Mit szólsz hozzá?

 A sárlásnak felismerhető külső és megállapítható belső jelei vannak. A sárló kanca társához érve gyakorta nyihog, sűrűn vizel, keresi a mén társaságát. Az ivarzás tavasszal és ősszel kifejezettebb, de egész évben átlagosan 21 naponként ismétlődik.

Az ivari ciklust az agyalapi mirigy hormontermelése irányítja. Hatására a petefészekben tüszőérés (folliculusérés) indul mégis ennek a hormonja pedig kiváltja a sárlás külső jeleit.

A tüszőérést végbélen át tapintással ellenőrizni lehet, és a peteleválás idejének meghatározásával a fedeztetés optimális időpontját is ki lehet jelölni. A sárlás együtt jár a méhnek a megtermékenyített petesejt beágyazódására való előkészítésével.

Amint szó volt már róla, a sárlás egész éven át ismétlődik, a kanca mégis legkifejezettebben tavasszal és ősszel ivarzik. Ebben a két évszakban lehet a legkönnyebben és a legjobb százalékban vemhesíteni.

A tenyésztésbevétel hónapját tehát inkább a külső körülmények, a megszokás, a tenyésztő lehetőségei és a tenyésztés célja határozza meg. Az állami méneket február 15. - június 15. között helyezik ki a fedeztető állomásokra.

Az országosan elért vemhességi arány átlagosan 45-50 százalék lehet, de ismerünk olyan tenyészetet, ahol 30-as kancalétszámmal is 95 százalékos termékenyülést értek el. A pónikról pedig feljegyezte az irodalom, hogy szabad pároztatással a 100 százalékos termékenyülés sem ritka. Hidegvérű-tenyészetekben inkább a 40 százalékos termékenyülés az általános. Mi lehet a magyarázata ezeknek a nagy különbségeknek?

A ló emlős háziállataink között az ivarzást, a peteleválást illetően egészen különleges helyet foglal el. Vegyük sorba a ló nemi életének sajátosságait:

• az ellés után a méh involúciója (visszaalakulása) igen gyors, és már az 5. naptól ismét van peteleválás és termékenyülhet is az állat,
• az ivarzás tartama a legrövidebb az ellés után, 5-6 nap, ugyancsak rövidebb tavasz Végén. A leghosszabb a téli takarmányozás idején, 8-9 nap,
• a pete leválása a sárlás utolsó két napján történik meg,
• előre nem lehet tudni, hogy milyen hosszú lesz a sárlás,
• a levált pete csak kb. 10 órán át életképes,
• a hím ivarsejt átlagosan 24-25 órán át tartja meg életképességét a kanca nemi szervében.
• az ivari életben az egyediség jellemző eltérést mutathat, és ez a családban gyakorta öröklődhet is.

A gyakorlati tenyésztőt az érdekli, hogy a sárló kancáját mikor kell fedeztetni a biztosabb termékenyülés érdekében.
Vadpároztatáskor (a pónikat néhol így tartják), illetve a háremszerű pároztatáskor (amikor egy ménhez 10-25 kancát tesznek szabad tartásban) érik el a legnagyobb termékenyülést, gyakorta 100%-osat. Ilyenkor a mén a sárlás alatt többször fedezi a kancát. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy feleslegesen veszi igénybe a mént.

Próbáltatás. A próbafal mén felőli oldalát párnázni kell

A kézből történő fedeztetés a haladóbb módszer. A végbélen át, kitapintással ellenőrizzük a peteleválást, és ennek várható megtörténte előtt kell fedeztetni. Ha próbáltatják a kancát (próbafal mellett, amelynek a mén felőli oldalát ki kell párnázni), akkor is még többféle körülmény nehezíti az eredményt. Próbáltatni mindenképpen szükséges (vagy a próbafal mellett, vagy keresőménnel, kereső póniménnel), mert a kancák között akad csendesen ivarzó is, amelynek viselkedése nem feltűnően változik meg ivarzás alatt.

A hidegvérű kancák alacsony vemhességi százaléka és a nehezebben felismerhető ivarzás fő magyarázata nem élettani okra vezethető vissza, hanem a kanca munkáltatására. Az erősebb munkáltatás hátrányosan befolyásolja a nemi életet és az ivarzás külső jeleit is. A jól szervezett próbáltatás vagy a kereső pónimén alkalmazása igen megemeli a hidegvérű lovak vemhességi százalékát.

Jó, ha a próbafal melletti próbáltatást, ha tehetjük, naponta elvégeztetjük. A próbáltatás eredményéről a legjobb feljegyzést vezetni, mert így nem feledjük el és a kancának a nemi élete mint egy fénykép állhat előttünk. Ehhez a következőt kell tenni. A sárlásnak a milyenségét - 3-tól + 3-ig osztályozzuk. A - 3 az erősen elrúgó egyedet jelöli, a + 3 a szenvedélyesen terpeszkedő egyedet. A kettő között a közbeeső osztályzatok a fokozatokat jelölik, a nulla közömbös. Lehetséges, hogy némely kanca egyedi tulajdonság, sőt családi jelleg folytán a sárlásban csak a nulláig jut el, de a feljegyzéseink elárulják, hogy ez a nullás fokozat 20-21 naponként megismétlődik. Ilyenkor már a nullát mutató egyedet is be lehet fedeztetni.

A póni próbacsődörrel való próbáltatás a csendesen ivarzó kancákat is felderíti. Kivitelezése: a pónimént a kancával szabadon engedjük. Rövid futkározás és játék után az ivarzó kanca megáll és a póni fedezni akarja. Ilyenkor egyetlen kritikus helyzet adódhat, ha a terület, ahol a próbáltatást végezzük nem egészen sima, hanem szintkülönbség észlelhető, a próbamén addig forgatja a kancát, amíg az igen nagy méretbeli különbség ellenére is be tudja fedezni. Ezért a póniménnel való próbáltatást csak felügyelet mellett végezzük.

Lehetséges az a megoldás is, hogy a pónimént vezetjük a kancához és ezzel próbáltatunk. Ez a megoldás a legegyszerűbb és igen biztos eredményt ad. Ha a kanca terpeszkedik, villogtat, gyakorta vizel, tűri a mén közelségét, biztos jel arra, hogy az ivarzás tetőpontján van, ilyenkor megtörténhet a fedeztetés. Ha nem termékenyül a kanca, e jelek 21 naponként ismétlődnek (némelyiknél 18, másiknál 23 naponként várható az ismétlődés).

Fedeztetni, vagyis friss, esetleg mélyhűtött spermával termékenyíteni röviddel az ovuláció előtt érdemes. A gyakorlatban bevált az a módszer, ha a felismert ivarzás 2. és 4. napján fedeztetik a kancát. A kanca termékenyítéséhez átlagosan 2,5-4 ugrás kell (szakszerűen vezetett tenyészetben 1,5-2 ugrás is elegendő).

A 4 hónapos fedeztetési idény alatt egy mén 150-160 ugrást végezhet, tehát egy fedeztetési idényben 40-60 kancát minden nehézség nélkül képes termékenyíteni. Az téves és gazdaságtalan gyakorlat, hogy csak 10-15 kancát osztanak be egy ménhez. A jól örökítő ménekét ennél sokkal jobban ki is kell használni.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

Mit szólsz hozzá?

 Kifejlett lovak esetében szokás külön megadni a létfenntartás táplálóanyag-szükségletét arra az esetre, ha nem végez munkát a ló.

Csikók esetében az életfenntartás és a fejlődés táplálóanyag-igényét együtt adják meg. A különféle munkák táplálóanyag-szükségletének közlése vagy magában foglalja a létfenntartást, vagy külön emellett írják elő a munka okozta többletszükségletét.

Nálunk a ló energiaszükségletét és a takarmányok táplálóértékét emészthető energiában (DE), illetve megajoule-ban (MJ = 4184 kcal) fejezik ki, a fehérjeigényt emészthető nyersfehérjében, esetleg nyersfehérjében adják meg.

Ezek szerint a kifejlett ló létfenntartó táplálóanyag-szükséglete:

A ló testtömege:	400 kg	500 kg	600 kg
Emészthető energia DE/MJ	58,0	65,58	78,62
Nyersfehérje (g)	540,0	630,0	230,0
Emészthető nyersfehérje (g)	240,0	290,0	330,0
Szárazanyag (kg)	6,30	7,45	8,50
Ca (g)	18	23	27
P (g)	11	14	17

Összehasonlításul álljon itt a régi, a keményítőérték-szükséglet szerinti létfenntartó igény: 1000 kg élősúlyra 6,6 kg, 1:10-hez keményítőérték-aránnyal. A munka szerinti táplálóanyag-szükséglet (létfenntartó igénnyel együtt):

A ló testtömege:	400 kg	500 kg	600 kg
Könnyű munkában DE/MJ	73,0	83,0	97,0
Közepes munkában DE/MJ	87,0	100,0	116,0
Nehéz munkában DE/MJ	102,0	124,0	148,0

Tájékoztatásul jó megismerni a verseny- és sportlovak takarmányozásának alapját. Ezeknél a létfenntartó szükséglet felett az 1 órai munkavégzés energiaszükséglete:

A ló testtömege:	400 kg	500 kg	600 kg
Könnyű munkában DE/MJ	9	11	13
Gyorsabb ügetés, középgyors vágtamozgásban DE/MJ	21	26	31
Gyors vágta, ugratás DE/MJ	40	50	60

Visszatérve a gazdasági lovak takarmányozására, nézzük meg, hogy egy 500 kg-os közepes munkát végző lovat hogyan takarmányozunk, amelynek a napi energiaigénye 100 DE/MJ. Ez a ló a következő napi fejadagban kapja meg az energiaigényét:

• 5 kg rétiszéna,
• 2 kg lucernaszéna,
• 1/2 kg árpadara,
• 1/2 kg kukoricadara,
• 1/2 kg melasz,
• kb. 1 kg tak.-szalma.

Ha a szóban forgó egyednek egy nehézségi fokozattal nő a munkája, akkor kereken 2 kg abrak pótolja a többlet energiaigényt.

A ló igen jó hatásfokkal (24-29%) végzi munkáját. Munkája hatásfokát befolyásolja:

• a fiatalkori edző-nevelés, a játékosan végzett munka, amely az erőkifejtés fiziológiai és statikai-mechanikai alapjait veti meg,
• a kifejlett ló edzése, tréningje,
• a fáradás, amely csökkenti a munkateljesítményt,
• a munkavégzés sebessége, mind a túl gyors, mind a túl lassú munka hatásfoka csökkent,
• a teher súlya,
• a terep egyenetlensége.

Amikor a munkát végző ló energiaszükségletét kielégítjük, a fehérjére nézve az a gyakorlati tanács adható, hogy különösen nem kell figyelembe venni, mert szinte lehetetlen olyan takarmányozást folytatni, hogyha kielégítjük az energiaigényt, ne adnánk elegendő - sőt általában a szükségletnél mindig több - fehérjét. A kifejlett lónak ugyanis olyan tág az energia-fehérje aránya (240-260), hogy a szükséges fehérjét minden körülmények között megkapja.

A sovány, lezsarolt ló tehát sohasem fehérjehiány folytán romlik le (mint pl. a tejelő tehén), hanem mindig az energiahiány következtében. Ez a szabály nagyban egyszerűsíti a kifejlett lovak takarmányozását: a megfelelő munkavégzéshez az energiahordozó takarmányokra kell figyelmet fordítani. Nem véletlen tehát az igáslovak takarmányozásában a melasz hangsúlyozott szerepe, vagy a versenylovak, a sportlovak teljesítményfokozásában a cukor, a szőlőcukor etetése. A fehérjében gazdag takarmányok a csikók étrendjében szerepeljenek, azoknak van reá szükségük.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

Mit szólsz hozzá?