A rossz szokások legtöbbje helytelen bánásmód, tétlenség vagy unalom következménye. A rossz szokást könnyebb megelőzni, mint arról a lovat leszoktatni.

Akad túl élénk vérmérsékletű, terhelt idegrendszerű egyed, amelyet erről leszoktatni szinte lehetetlen, éppen ezért a legjobb az ilyeneket selejtezni.

Leggyakrabban jelentkező rossz szokások:

Abrakkiszórás

Az abrakot a zabolócsészéből vagy a vályúból kiszórja a ló. Vizsgáltassuk meg, hogy nem gyomorférges-e. Vaspálcás zabolócsésze, jászolra hajtható vasrács gátolhatja a kiszórást.

Csökönyösség

A ló következetesen ellenszegül a munkavégzésnek. Nem nevezhető ez rossz szokásnak, ha túlzott igénybevétel, sárlás, betegség, elrontás, hibás szerszámozás váltja ki.

Az utóbbi esetekben a jó bánásmód, az elkövetett hiba kiküszöbölése és az idő hoz javulást. Az idegrendszeri terheltség nem javítható, de továbbtenyésztése sem tanácsos.

Elragadás

Oka lehet: ijedősség, félelem, kemény- és puhaszájúság. Nyugodt bánásmód, jó szó, szoktatás, éles zabla vagy gumizabla a gyógyítás segítsége. A süppedékes talajra hajtás is jó hatású.

Fal vagy választórúd rugdosása

A félelem, az unalom, máskor bőrkiütés, belső férgek, élősködők okozzák. Az előbbiek esetében a jó bánásmód vezet eredményre, az utóbbiakat kezelni kell.

Fejét féltés

Oka a csikó helytelen, erőszakos kantározása, rossz emlékképek. Többször megismételt türelmes kantározás megszünteti a hibát.

Gyeplőt farkával elfogó ló

Az ilyen egyed azután rúg és veszélyezteti saját és a kocsin ülők épségét. A farokszíj vánkosának megvastagításával vagy a farkat természetes tartásban a belső istránghoz lekötve védekezhetünk ellene.

Harapósság, rúgósság

Oka a helytelen bánásmód, incselkedés a fiatal állattal, a takarmány miatti irigység és néha a ló rosszindulata. Az utóbbi esettől eltekintve a türelmes, a szeretetteljes bánásmód segít.

Ijedősség

Szemhiba, közellátás, majd ezek folytán az oktalan fenyítés e rossz szokás magyarázata. Az ismeretlen tárgyakhoz ne befogva, hanem hosszú száron vezetve szoktassuk a lovat. Jó, ha megszagoltatjuk az ismeretlen tárgyakat.

Karórágás (fogcsiszolás), levegőnyelés (öklendezés)

Legtöbbször az unalom szülöttei. Egymástól el is tanulhatják az istállótársak. A karórágó nyitott ajakkal összeszorított metszőfogait a jászol vagy egyéb tárgy széléhez dörzsöli. A levegőnyelő a nyakát és nyelvét előrefeszíti, böfögő hang kíséretében a beszívott levegőt lenyeli, ami gyomortágulást, emésztési zavarokat és kólikát okoz. A ló lesoványodik. E két rossz szokás egymásba is folyhat. A nyakra helyezett szűk vagy a torok kiöblösödését gátló dudoros szíj, bádoglemezzel takart vagy kátránnyal bekent jászol és egyéb farész, de elsősorban állandó következetes munkáltatás átmenetileg enyhíti a hibát, eltünteti e káros szokás kihatását. Állandó javulás csak sebészeti beavatkozástól várható.

Kötőfékszaggatás, kötőféktől szabadulás

Alacsony fejtűzés, szabálytalan homlokalakulás, szerzett hiba következménye. A kötőfékből kibúvást vaspálcás kötőfék gátolhatja, az állás hátsó részének elrekesztése vagy bokszba állítás hatásos ellenszer.

Nem fekszik le a ló

Betegség vagy rossz istállóviszonyok az ok.

Pártatiprás

Unalom, rossz patkolás, kezdődő butacsíra következménye.

Szitálás, ringatózás

Az unalom szülöttei. Előzzük meg a hibát. A leszoktatáshoz a szabályos állásban az orrszíjtól a földig érő kötelet erősítsünk, amelyhez 12-14 kg súlyú fa- vagy vasgolyót kötünk. Ha ingatja a ló a fejét, akkor kénytelen felemelni a súlyt, és ez hosszan terhes lesz számára.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés