A comb hosszú legyen. Felül széles, terjedelmes izmai a csánk felé inakba, szalagokba folytatódnak. De ne magasan kezdődjenek ezek az inak, szalagok, mert akkor az izomzatot rövidítik.

Az alábbi combformák alaki hibát jelentenek és nemkívánatosak: a békacomb rövid, az inas része hosszú, a nyúlcomb széles, de hátulról tekintve keskeny, a nyurgacomb izomszegény.

Ha a konc hátulsó izmai és a combizmok is tömegesek, teltek, mélyre húzódók, akkor a gyakorlat azt mondja, hogy a ló "teli nadrágú". Az ilyen egyedtől bízvást várhatunk nagy munkateljesítményt.

Ezzel elérkeztünk a ló legkritikusabb, legfontosabb testrészéhez, a csánkhoz. A gyakorlat azt tartja, ha jó a csánk, jó a ló, ha rossz a csánk, selejt a ló. Ezen a viszonylag kis felületen tevődik át a toló-, a feszítőerő, ez viseli a súly nagy részét.

Könnyen hibásodik és ha megbetegszik vagy rossz formájú, rövidebb-hosszabb időre munkaképtelen a ló, vagy teljesen selejt. A csánkot három sorban elhelyezkedő csánkcsöntok, a combcsont alsó vége és a szárcsont felső vége alkotja.

A csánkkal szemben a kívánalom: széles, vastag, száraz, tiszta és szabályos szögelésű legyen. A szélességét oldalról nézzük. Ha keskeny vagy rövid vagy elöl és alul kivágott, akkor nincs elegendő hely az inak tapadására, és a csontok is nagyobb súlyt viselnek, s így hamarabb károsodnak.

A vastagságát hátulról bíráljuk s a nem elég terjedelmes csontok lapossá teszik azt. Szárazságáról úgy győződünk meg, hogy a csontok kontúrja jól kivehető-e, vagy az egész burkolt s laza. Ez utóbbi puhaságra vall. Tiszta a csánk, ha nincs rajta sem lágypók, sem holttetem.

A lágypók a csánk ínhüvelyeinek vagy tokszalagainak ízületi nedvvel telt, lágy tapintatú kitágulása. Csak szépséghiba, de ha sok van belőle és nagyok, a szervezet lazaságára utalnak. Az ízületi nedv leszívásával nem szüntethető meg, mert az újratermelődik. Csikókon takarmányváltoztatással, fehérjecsökkentéssel néha megszüntethető.

A csánk alakja, hibái: a) szabályos csánk, b) lágypók, c) csánkpók, d) őztetem, e) nyúltetem, f) sarokpók

A holttetem csonthártyagyulladás folytán fellépő csontszaporulat, amely csontösszenövés is lehet. A csánk különböző helyén léphet fel és eszerint, valamint a használatra történő kihatása folytán más-más névvel jelölik. A csánkpók a csánk alsó csontsorának vagy ezek és a szárcsont csonthártyagyulladásának következményeképpen a csánk belső-alsó felületén oly kicsi lehet, hogy nem is látszik, de lehet tojás nagyságú is.

Biztosan meggyőződhetünk jelenlétéről a csánk-pókpróbával: ha álló helyzetben erősen behajlítjuk a vizsgálandó láb csánkízületét és 1-2 percig így tartjuk, majd letéve hirtelen ügetésbe indítjuk a lovat, a csánkpókos csánk olyan fájdalmat jelez, hogy szinte három lábon igyekszik futni a ló. A csánkpókot hátulról a két láb között tekintve kémleljük, s összehasonlítjuk a két csánk belső kontúrját. Arra vigyázzunk, hogy előfordulhat mindkét lábon is e hiba. A csánkpók erősen csökkenti a ló munkaképességét. Tartós sántaság folytán a beteg oldal farizomzata is sorvad.

Csánkpókkal a ló előbb-utóbb selejt lesz. Csánkpókra hajlamosító alaki hibák (kivágott csánk, rövid csánk, keskeny csánk) öröklődnek. Holttetem a őztetem is, a csánk külső-oldalsó részének alján. Sántaságot ritkán okoz. A nyúltetem se nem holttetem, és nem lágypók, hanem a csánk hátulsó élén futó szalag csontszerű, kemény megvastagodása. Jelenlétét oldalról kémleljük. Ha veleszületett, akkor erős csánkon a ló munkateljesítményét nem csökkenti. De ha gyenge a csánk, hibás a lábállás (kardláb), rontja a ló értékét.

A sarokcsonton néha diónyi, ökölnyi duzzanat lép fel (főleg hidegvérű lovakon), ez a sarokdaganat (tojásdaganat), amely zúzódás a bőrben, a bőr alatti kötőszövetben. Szépséghiba.

A hátulsó szár és csüd hosszúsága, vastagsága az elülsőnél valamivel nagyobb. A csűd valamivel meredekebb, mint az elülső. Egyébként ugyanúgy bíráljuk, mint az elülsőt.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)