A sárlásnak felismerhető külső és megállapítható belső jelei vannak. A sárló kanca társához érve gyakorta nyihog, sűrűn vizel, keresi a mén társaságát. Az ivarzás tavasszal és ősszel kifejezettebb, de egész évben átlagosan 21 naponként ismétlődik.

Az ivari ciklust az agyalapi mirigy hormontermelése irányítja. Hatására a petefészekben tüszőérés (folliculusérés) indul mégis ennek a hormonja pedig kiváltja a sárlás külső jeleit.

A tüszőérést végbélen át tapintással ellenőrizni lehet, és a peteleválás idejének meghatározásával a fedeztetés optimális időpontját is ki lehet jelölni. A sárlás együtt jár a méhnek a megtermékenyített petesejt beágyazódására való előkészítésével.

Amint szó volt már róla, a sárlás egész éven át ismétlődik, a kanca mégis legkifejezettebben tavasszal és ősszel ivarzik. Ebben a két évszakban lehet a legkönnyebben és a legjobb százalékban vemhesíteni.

A tenyésztésbevétel hónapját tehát inkább a külső körülmények, a megszokás, a tenyésztő lehetőségei és a tenyésztés célja határozza meg. Az állami méneket február 15. - június 15. között helyezik ki a fedeztető állomásokra.

Az országosan elért vemhességi arány átlagosan 45-50 százalék lehet, de ismerünk olyan tenyészetet, ahol 30-as kancalétszámmal is 95 százalékos termékenyülést értek el. A pónikról pedig feljegyezte az irodalom, hogy szabad pároztatással a 100 százalékos termékenyülés sem ritka. Hidegvérű-tenyészetekben inkább a 40 százalékos termékenyülés az általános. Mi lehet a magyarázata ezeknek a nagy különbségeknek?

A ló emlős háziállataink között az ivarzást, a peteleválást illetően egészen különleges helyet foglal el. Vegyük sorba a ló nemi életének sajátosságait:

• az ellés után a méh involúciója (visszaalakulása) igen gyors, és már az 5. naptól ismét van peteleválás és termékenyülhet is az állat,
• az ivarzás tartama a legrövidebb az ellés után, 5-6 nap, ugyancsak rövidebb tavasz Végén. A leghosszabb a téli takarmányozás idején, 8-9 nap,
• a pete leválása a sárlás utolsó két napján történik meg,
• előre nem lehet tudni, hogy milyen hosszú lesz a sárlás,
• a levált pete csak kb. 10 órán át életképes,
• a hím ivarsejt átlagosan 24-25 órán át tartja meg életképességét a kanca nemi szervében.
• az ivari életben az egyediség jellemző eltérést mutathat, és ez a családban gyakorta öröklődhet is.

A gyakorlati tenyésztőt az érdekli, hogy a sárló kancáját mikor kell fedeztetni a biztosabb termékenyülés érdekében.
Vadpároztatáskor (a pónikat néhol így tartják), illetve a háremszerű pároztatáskor (amikor egy ménhez 10-25 kancát tesznek szabad tartásban) érik el a legnagyobb termékenyülést, gyakorta 100%-osat. Ilyenkor a mén a sárlás alatt többször fedezi a kancát. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy feleslegesen veszi igénybe a mént.

Próbáltatás. A próbafal mén felőli oldalát párnázni kell

A kézből történő fedeztetés a haladóbb módszer. A végbélen át, kitapintással ellenőrizzük a peteleválást, és ennek várható megtörténte előtt kell fedeztetni. Ha próbáltatják a kancát (próbafal mellett, amelynek a mén felőli oldalát ki kell párnázni), akkor is még többféle körülmény nehezíti az eredményt. Próbáltatni mindenképpen szükséges (vagy a próbafal mellett, vagy keresőménnel, kereső póniménnel), mert a kancák között akad csendesen ivarzó is, amelynek viselkedése nem feltűnően változik meg ivarzás alatt.

A hidegvérű kancák alacsony vemhességi százaléka és a nehezebben felismerhető ivarzás fő magyarázata nem élettani okra vezethető vissza, hanem a kanca munkáltatására. Az erősebb munkáltatás hátrányosan befolyásolja a nemi életet és az ivarzás külső jeleit is. A jól szervezett próbáltatás vagy a kereső pónimén alkalmazása igen megemeli a hidegvérű lovak vemhességi százalékát.

Jó, ha a próbafal melletti próbáltatást, ha tehetjük, naponta elvégeztetjük. A próbáltatás eredményéről a legjobb feljegyzést vezetni, mert így nem feledjük el és a kancának a nemi élete mint egy fénykép állhat előttünk. Ehhez a következőt kell tenni. A sárlásnak a milyenségét - 3-tól + 3-ig osztályozzuk. A - 3 az erősen elrúgó egyedet jelöli, a + 3 a szenvedélyesen terpeszkedő egyedet. A kettő között a közbeeső osztályzatok a fokozatokat jelölik, a nulla közömbös. Lehetséges, hogy némely kanca egyedi tulajdonság, sőt családi jelleg folytán a sárlásban csak a nulláig jut el, de a feljegyzéseink elárulják, hogy ez a nullás fokozat 20-21 naponként megismétlődik. Ilyenkor már a nullát mutató egyedet is be lehet fedeztetni.

A póni próbacsődörrel való próbáltatás a csendesen ivarzó kancákat is felderíti. Kivitelezése: a pónimént a kancával szabadon engedjük. Rövid futkározás és játék után az ivarzó kanca megáll és a póni fedezni akarja. Ilyenkor egyetlen kritikus helyzet adódhat, ha a terület, ahol a próbáltatást végezzük nem egészen sima, hanem szintkülönbség észlelhető, a próbamén addig forgatja a kancát, amíg az igen nagy méretbeli különbség ellenére is be tudja fedezni. Ezért a póniménnel való próbáltatást csak felügyelet mellett végezzük.

Lehetséges az a megoldás is, hogy a pónimént vezetjük a kancához és ezzel próbáltatunk. Ez a megoldás a legegyszerűbb és igen biztos eredményt ad. Ha a kanca terpeszkedik, villogtat, gyakorta vizel, tűri a mén közelségét, biztos jel arra, hogy az ivarzás tetőpontján van, ilyenkor megtörténhet a fedeztetés. Ha nem termékenyül a kanca, e jelek 21 naponként ismétlődnek (némelyiknél 18, másiknál 23 naponként várható az ismétlődés).

Fedeztetni, vagyis friss, esetleg mélyhűtött spermával termékenyíteni röviddel az ovuláció előtt érdemes. A gyakorlatban bevált az a módszer, ha a felismert ivarzás 2. és 4. napján fedeztetik a kancát. A kanca termékenyítéséhez átlagosan 2,5-4 ugrás kell (szakszerűen vezetett tenyészetben 1,5-2 ugrás is elegendő).

A 4 hónapos fedeztetési idény alatt egy mén 150-160 ugrást végezhet, tehát egy fedeztetési idényben 40-60 kancát minden nehézség nélkül képes termékenyíteni. Az téves és gazdaságtalan gyakorlat, hogy csak 10-15 kancát osztanak be egy ménhez. A jól örökítő ménekét ennél sokkal jobban ki is kell használni.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)