A ló takarmányozása télen-nyáron2010.12.25. 21:08, nicii*
Nyáron a legelő ló 30-50 kg gyepet fogyaszt. Ha kaszált zöldtakarmányt adunk, akkor a hidegvérűek 40-50 kg-ot, a melegvérűek 30-40 kg-ot, a pónik 10-15 kg-ot kapjanak.
 Ez az adagja a kaszált fűnek, a zöld moharnak, a rozsnak, az árpának, a zabnak, a szudánifűnek. Ha a szükség megkívánja, etethetünk zöld cukorcirkot és kukoricacsalamádét is, bár ezek nagy víztartalmuk folytán inkább a szarvasmarhák takarmányai.
A pillangós zöldtakarmányokból (lucerna, baltacim, bíborhere, bükköny, zabosbükköny, őszi és tavaszi takarmánykeverékek) az említett adagnak a felét, 2/3-át adjuk, mert különben fehérjékből pazarolnánk, és a ló különben sem igényli a nagy fehérje-adagot.
A téli takarmányozás alapja a széna és valamilyen nedvdús takarmányféle. A keményszálú szénákat különösen szereti a ló, a jóllakottság érzetéhez 6-10 kg széna kell.
A ló munkája, fajtája, testtömege határozza meg, hogy mennyi szénát adjunk. A hidegvérűek általában 10 kg-ot, a melegvérűek 6-8 kg-ot, a pónik 1%-21/2 kg-ot fogyasztanak. A gyors versenylovak 3-4 kg szénát ehetnek, különben nagy holtterhet vinnének a versenyben. A 3 kg-nál kisebb szénaadag a kifejlett nagylónál már hátrányos, mert ekkor gyomor- és bélpanasz léphet fel, étvágytalan lesz az állat és lefogy.
A rétiszéna a legtermészetesebb takarmány, ám ügyeljünk, hogy sasos, békarokkás, zsurlós ne legyen. A mohar, a zabosbükköny, a szudánifű szénáját szívesen fogyasztja a ló. A pillangósok szénája (lucerna, lóhere stb.) jó takarmány, csak az a kár, hogy mire a jászolba a ló elé kerül, az értékes levele, szárhegye lehullik és legtöbbször az alomba kerül. Ezért jobb a pillangós szénák helyett a belőlük készített takarmánylisztet etetni, esetleg a tápba keverni, vagy a pillangósokat kevés szénhidrátgazdag zöldtakarmányba keverve, a ló részére külön silózni.
Ha nincs elég szénánk, pótolhatjuk szalmával, szalmaszecskával, törekkel, pelyvával. A ló az alomból mindig szálai. Ezért az alomszalmát mindig úgy tekintsük, mint takarmányozási biztosítékot arra az esetre, ha nem elégítettük ki a ló ballasztigényét. Kisgazdaságokban, kukoricatermő vidéken szokás éjszakára leveles kukoricaszárat a ló elé tenni, amelynek ehető részeit reggelre leszedi a ló, s a levél, a címer a gyengébb szénánál jobban táplálja.
A tavaszi szalma (elsősorban a zab és az árpa szalmája) a gyenge minőségű szénáknál jobb. Súlyos problémát, betegséget okozhat, ha rozsdás, rothadt, penészes szalmával almolunk, vagy ha egyáltalán nem tesznek szalmát a ló alá (homokkal, rizsszalmával almolnak), ilyenkor fokozott figyelmet kell a szénaellátásra fordítani, mert nem tudja annak hiányát (rossz minőségét, elégtelen voltát) az alomból pótoltatni. Vannak olyan értékes versenylovak, sportlovak, amelyek annyit ennének az alomból, hogy nagy hasuk lenne". Ezek szalmafogyasztását szájkosárral korlátozzuk.
Kisüzemi, de takarékos szálas etetési módszer, ha a szénából, szalmából szecskát készítenek (a lónak rövid, 2-3 cm-es szecska való), s ezt sós vízzel, melasszal keverik, s 1-2 órát állni hagyják. Ilyenképpen lehet megetetni a pillangósok lehullott levelét, hajtásait is, amelyet a jászolból nem eszik meg a ló.
Amikor tavasszal elkezdjük a zöldtakarmány etetését, jó, ha kisebb adagját szalmával, pelyvával, szecskával összerázzuk és így szoktatjuk hozzá a lovat az egyre növekvő adagjához.
Télen a zöldtakarmányokat a nedvdús takarmányok pótolják. Vitamin-, ásványianyag-tartalmuk s kissé hashajtó hatásuk folytán élettanilag is igen fontosak. Valamilyen nedvdús takarmányt télen mindig adjunk a lónak, s ezzel emésztését is rendben tartjuk. A nedvdús takarmányok etetésekor arra vigyázzunk, hogy földes szennyeződést, rothadt, penészes részeket ne juttassunk velük a jászolba. Tehát mindig ügyeljünk arra, hogy romlatlanok legyenek és a földes szennyeződéstől megtisztítva etessük.
A legjobb a sárgarépa, s mivel ez drága takarmány, adagját mindig a napi karotinszükséglethez igazítsuk. 2-3 kg-nál többet adni belőle pazarlás. Felaprítás nélkül szívesen ropogtatja a ló, a csikó. Csikórépából, burgonyából 3-5 kg-ot, a hidegvérű lovaknak akár 8-10 kg-ot is adhatunk. A burgonyát szokás párolva, főzve etetni 31/2 kg főtt burgonya 1 kg zabot helyettesíthet. A takarmányrépa, a tarlórépa, a csicsóka bár tipikus szarvasmarha-takarmány, de a ló is megeszi, 6-10 kg pótol 1 kg zabot. A cukorrépa, a cukorrépafej a takarmányrépánál tartalmasabb (földes szennyeződésére vigyázzunk és a hashajtó hatás elkerülése végett szecskával etessük).
Vitatott volt, hogy lehet-e a lóval szilázst etetni. Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy a szilázs nem való lónak, csikónak. S amikor nemcsak próbaetetéseket végeztünk szilázzsal, hanem főleg a hidegvérű lovak és csikók teljes táplálóanyag-szükségletét szilázs formájában adtuk, a melegvérű lovak 15 kg-os napi adagjukat jó étvággyal elfogyasztották minden különösebb hátrány és egészségügyi károsodás nélkül, meggyőződhettünk róla, hogy a romlatlan, földes szennyeződéstől mentes szilázs igenis etethető lóval. A hidegvérű igáslovak jó szilázsból 15-25 kg között fogyaszthatnak naponta. Kísérletesen hónapokon át etettük a maximális adagot anélkül, hogy a lovak munkavégzésébe, egészségi állapotába bármi hátrányt észleltünk volna.
De ahogy a csalamádékukoricát is csak szükségből etetjük lóval, úgy a silókukoricából vagy a teljes kukoricanövényből készített szilázs sem a lónak való. A lónak való zöldtakarmányokból (lucernából és silókukoricából) készült szilázs viszont elsőrendű takarmány. Így szénát és abraktakarmányt takaríthatunk meg és vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag fejadagot állíthatunk össze.
(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)
Overdose megkapta a karácsonyi ajándékát2010.12.23. 18:23, nicii*
Mikóczy Zoltánnal és trénerével, Jozef Rosivallal kísértük végig Overdose tegnapi tréningmunkáját. Ez, mivel jelenleg versenyszezonon kívül vagyunk, csupán egyetlen kör volt az alagi téli pályán, igaz ennek hossza közel négy versenytávval ér fel Overdose számára, lévén majd négy kilométeres. A napi penzum után az istállóba visszatérve pedig megkapta karácsonyi ajándékát is, aminek egy részét azonnal el is tüntette. A PannoniaOverdose.hu képriportja.
A téli pályára menet találkoztunk Overdose korábbi trénerével, Ribárszki Sándorral...
...és egykori munkalovasával, Budinszki Barbarával is.
Ma csak egy kör...
...de az 3,8 kilométer hosszú
Overdose nem csak a pályára menet és a pályán, de onnan visszatérve is vezette az együtt tréningező csapatot.
Munkalovasa, Osztényi Zoltán nem betörőnek öltözött, csak a hideg ellen védekezik. Ugyan nem volt különösebben hideg, de a 0 fok körüli levegő is lefagyaszthatja az arcot, ha Overdose egyszer csak nekiindul.
Overdose és a csapat: rajta Osztényi Zoltán munkalovas, előtte balról jobbra, Kelemen Zsolt, a CIG Pannónia Életbiztosító pénzügyi vezetője, igazgatósági tagja, Mikóczy Zoltán, Farkasházy Tivadar és trénere, Jozef Rosival.
- Lóról!
- Hát az ajándék?
Boldog karácsonyt Dózi! A kedvenceid: piros alma és répa...
ez a néhány láda egy darabig elég lesz.
Lóbetegségek A-tól Z-ig: a patahenger-gyulladástól a rachitisig2010.12.20. 19:56, nicii*
A következőkben ismertetjük azokat a lóbetegségeket, amelyekkel gyakrabban találkozik a tenyésztő vagy a ló használója. A könnyebb áttekinthetőség végett alfabetikus sorrendben írjuk le a betegségeket.
Patahenger-gyulladás
 A nyírcsonton s a mély ujjhajlító ínon fellépő heveny vagy idült gyulladás. Észlelésekor mindjárt pihentetni kell a lovat, a csikót és igyekezni kell a baj okát felderíteni, amely igen sokféle lehet.
Heveny formáját a túlzott megterhelés okozhatja, akár vágtában, ugrásban, különösen mély talajon.
Az idült forma lassan, észrevétlenül fejlődik ki. Minden olyan behatás elősegítheti, amely a pata hátulsó harmadának, sarokfali részének fokozott megterhelését okozza, így a hegyesszögű pata, a túl rövid sarokfalak, rövid patkószárak. Az elülső végtagon gyakoribb az elváltozás.
A beteg lábával nem szívesen tolja el magát a ló, ezért ezzel rövidet lép.
A patahenger-gyulladás csökkentésére a patahenger megterhelését kell szabályozni, sarokfalmeghagyással, hátrafelé vastag szárú patkóval, patkósarok-becsavarással stb.
Rachitis
A rachitis a választás utáni, főleg az éves korú csikók ásványianyag-forgalmi megbetegedése. A csontosodás, a csont szilárdsága nem megfelelő, s az izületi végek megduzzadnak, különösképpen a csüd és a pataizület porccal érintkező része, súlyosabb esetben a bordavégek is.
A megfelelő ásványianyag-egyensúly és a D3-vitamin adagolása, elejét veszi a bajnak.
A kifejlődött betegség gyógyítása hosszan elhúzódó folyamat. Ezért prevencióképpen ügyeljünk arra, hogy ásványi anyagokban gazdag, változatos szénaféléket adjunk, ezzel elejét vehetjük a betegség kialakulásának.
Ha észrevesszük a rachitist, ne essünk kétségbe és ne tévesszük össze a későbbi korokban e tájon fellépő izületi vápával, amelynek az alapja csontszaporulat.
A rachitist tartós behatással, a takarmány rendezésével gyógyítani tudjuk, és teljesen nyomtalanul eltűnnek a lábvégek megvastagodásai.
(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)
A csikó nevelése: hogy ne rontsd el?2010.12.17. 20:25, nicii*
A csikó nevelését illetően van néhány alapvető szempont, amit illik szem előtt tartani. A csikó társas lény. A felnevelése során szüksége van a társaságra, a többi, vele egykorú csikóra. Egyrészt mozgatják egymást, másrészt megtanul viselkedni, szocializálódik (rangsor), ez által sokkal könnyebb lesz vele bánni a betanítása, kezelése, körmözése stb. során.
Mozgásra van szüksége
A csikónak, ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön sok mozgásra van szüksége. Abban az esetben, ha nagy legelőn nevelődik ménesben, és mondjuk az itató és etető több kilométer távolságra van egymástól, akkor szinte maguktól is mozognak annyit, amennyit kell nekik, de ha karámban, vagy kisebb legelőn nevelődnek, akkor rendszeresen mozgatnia kell őket.
Meg lehet figyelni, hogy a magára hagyott csikó képes egész nap a karám egy sarkában elálldogálni, tehát nem elég az, hogy „kint van a karámban egész nap, annyit mozog, amennyit akar".
Napi fél óra, vagy kétszer fél óra ügetés már sokat segít a megfelelő étvágy és fejlődés elérésében.
Sok takarmányt igényel
A csikó sokat eszik. A fejlődésben lévő csikónak több abrakra van szüksége, mint egy kifejlett lónak. Az első évben a zabot akár ad libitum is etethetjük, (képes 6-10 kg zabot is megenni naponta), bár a hajtatott nevelésnek nyilván megvannak a veszélyei is.
Ezzel szemben tény, hogy amit élete első két évében nem fejlődik a csikó, azt később nagyon nehezen, illetve egyáltalán nem hozza be. Ebből lesznek az úgynevezett megsült (apró, csökött) csikók.
Ideális lenne, ha a csikó jó minőségű legelőn nevelkedhetne, és a legelő mellé megfelelő minőségű és mennyiségű abrakkiegészítést kapna. Nem szabad elfelejtkezni a vitaminokról és ásványi anyagokról sem.
Az állatorvos utasításának megfelelően folyamatosan el kell végezni a csikók vakcinázását, illetve hat hetente a körmözést, pataszabályozást.
Nagyon célszerű ménesi tartás esetén, ha a csikók az abrakot lekötve kapják. Ennek egyik előnye, hogy mindegyik megeszi a neki járó adagot, és a leggyengébbnek is van esélye a megfelelő fejlődésre, másrészt megszokja a kötőféket, a megkötést, az embert, és sokkal kevesebb problémát fog támasztani a kiképzése során, mint az a társa, amelyikre három évesen próbálnak először a kötőféket rácsempészni, vagy ráerőszakolni.
A nyolc hónapos csikó még szívesen szopik, ha az anyja engedi
Ha a csikók egyedi bokszban abrakolnak, akkor pedig célszerű őket be és ki kötőféken vezetni, a fent leírt okok miatt. Általában a csikónak meg kell szokni, hogy az ember az élete része, ő dirigál, de nem ellenség, csak a rangsorban egyértelműen fölötte áll.
Méncsikó nevelése
Mindenkit óvva intek attól, hogy méncsikót háznál, egymagában neveljen fel. Ilyen esetekben a csikó nem tanul meg viselkedni, mindig az embert tekinti riválisának, és időről időre meg kell győzni arról, hogy ki a domináns egyed, ki a főnök. Rendszerint egygazdássá válik, és goromba lesz.
Minden alkalommal, amikor új környezetbe kerül, megpróbál felülkerekedni az új gazdáján. Természetesen vannak ellenpéldák is, de az vitathatatlan, hogy a méncsikóknak megfelelő mozgástér mellett társaságban kell felnőniük.
 Ivaréretté válás
Még egy roppant fontos dolog. A csikó 10-12 hónapos korában ivarérett! Ez azt jelenti, hogy erre a korra vagy ivar szerint külön kell válogatni őket, vagy a méncsikókat ki kell heréltetni. Többször láttam már két éves kancacsikót megelleni, az pedig, hogy „ha sárlik, külön tesszük", csak önámítás.
Egy fiatal méncsikó biztos, hogy hamarabb megtalálja a sárló kancát, mint az ember, és annak a leleményességnek sincsen határa, ahogy a magasságbeli különbségeket le tudják küzdeni.
Volt rá példa, hogy a próbaménként a ménesben járó pónicsődör addig ügyeskedett, amíg a kancát beterelte egy árokba, és az árok szélén állva befedezte, vagy a méncsikó a trágyaszarvasra mászva fedezte be az anyját.
Úgyhogy aki meg akarja óvni magát a zabicsikó „áldásától", az a fentieket tartsa szem előtt a tartásmód kialakításakor!
A csikó elhelyezése
A csikók elhelyezése során jó megoldás, ha van egy dél felé nyitott istálló, úgynevezett futóistálló, amibe a csikók akkor mennek be, és akkor jönnek ki, amikor akarnak.
Célszerű viszont vagy az egész déli oldalt nyitva hagyni, vagy az istállónak mindkét végén széles ajtót hagyni, hogy amikor a csikók verekednek, a gyengébbnek legyen lehetősége elmenekülni, ne tudja az erősebb sarokba szorítani.
Alkalmas lehet akár egy két oldalról zárt félszer is, ha az északi oldala és az uralkodó szélirány felőli oldala zárt, a déli és a szélárnyékos oldal nyitott. Ebbe szívesen mennek be a csikók, ha az időjárás zordra fordul, mert nem érzik bezárva magukat.
A csikót két és fél éves korában kezdhetjük a szerszámhoz, nyereghez szoktatni, majd ha betöltötte a három évet, fokozatosan munkába venni és az adott, neki szánt feladatra kiképezni. Ez nem kevés szakértelmet és tapasztalatot igényel.
(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)
Hogyan ápold a ló patáját?2010.12.16. 17:17, nicii*
Helyes pataápolással sok szabálytalan lábvégállás, hibás lábszerkezet javítható, sok esetben végleg el is tüntethető a hiba. Minden jármódban, főleg váltakozó sík és dombos legelőn vagy terepen kiadósan mozgatott csikó patája és lábállása a kívánalmaknak megfelelően alakul.
A csikót egészen fiatalon szoktassuk a patafeladáshoz, a patatisztításhoz. Így minden ellenkezés nélkül tűrni fogja majd a pata reszelését, faragását, amellyel a túlnőtt szarutól szabadítjuk meg.
Ha ezt elmulasztjuk, akkor töredezik, repedezik a pata túlnőtt szaruja és az egyébként szabályos lábvég is hibás formát vehet fel.
A csikók pataápolását annyiszor végezzük, ahányszor szükséges, de főleg télen és kihajtás előtt ügyeljünk a pata rendbehozatalára.
A ló patafalának szaruja egy hónap alatt 4-13 mm-t nő.
Gyorsabb a növekedés a hátulsó patán, mint az elülsőn. A növekedést elősegíti a mozgás, különösen a patkolatlanul végzett mozgás.
A patát naponta tisztítsuk meg, a nyírbarázdákból, a talpról a trágyát, a sarat fakéssel távolítsuk el, a patát gyökérkefével súroljuk tisztára. A sáros, piszkos talp, a tisztátalan, erősen trágyás alom a nyírrothadás melegágya. A lemosott patát töröljük szárazra.
A megtisztított patát nedves időben kiszáradás után, száraz időben kiszáradás előtt kenjük be vékonyan sózatlan patazsírral, vazelinnel, a szarutalpat és a nyírt savmentes fakátránnyal.
(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
