A rétiszéna a legtermészetesebb takarmány, ám ügyeljünk, hogy sasos, békarokkás, zsurlós ne legyen. A mohar, a zabosbükköny, a szudánifű szénáját szívesen fogyasztja a ló. A pillangósok szénája (lucerna, lóhere stb.) jó takarmány, csak az a kár, hogy mire a jászolba a ló elé kerül, az értékes levele, szárhegye lehullik és legtöbbször az alomba kerül. Ezért jobb a pillangós szénák helyett a belőlük készített takarmánylisztet etetni, esetleg a tápba keverni, vagy a pillangósokat kevés szénhidrátgazdag zöldtakarmányba keverve, a ló részére külön silózni.

Ha nincs elég szénánk, pótolhatjuk szalmával, szalmaszecskával, törekkel, pelyvával. A ló az alomból mindig szálai. Ezért az alomszalmát mindig úgy tekintsük, mint takarmányozási biztosítékot arra az esetre, ha nem elégítettük ki a ló ballasztigényét. Kisgazdaságokban, kukoricatermő vidéken szokás éjszakára leveles kukoricaszárat a ló elé tenni, amelynek ehető részeit reggelre leszedi a ló, s a levél, a címer a gyengébb szénánál jobban táplálja.

A tavaszi szalma (elsősorban a zab és az árpa szalmája) a gyenge minőségű szénáknál jobb. Súlyos problémát, betegséget okozhat, ha rozsdás, rothadt, penészes szalmával almolunk, vagy ha egyáltalán nem tesznek szalmát a ló alá (homokkal, rizsszalmával almolnak), ilyenkor fokozott figyelmet kell a szénaellátásra fordítani, mert nem tudja annak hiányát (rossz minőségét, elégtelen voltát) az alomból pótoltatni. Vannak olyan értékes versenylovak, sportlovak, amelyek annyit ennének az alomból, hogy nagy hasuk lenne". Ezek szalmafogyasztását szájkosárral korlátozzuk.

Kisüzemi, de takarékos szálas etetési módszer, ha a szénából, szalmából szecskát készítenek (a lónak rövid, 2-3 cm-es szecska való), s ezt sós vízzel, melasszal keverik, s 1-2 órát állni hagyják. Ilyenképpen lehet megetetni a pillangósok lehullott levelét, hajtásait is, amelyet a jászolból nem eszik meg a ló.

Amikor tavasszal elkezdjük a zöldtakarmány etetését, jó, ha kisebb adagját szalmával, pelyvával, szecskával összerázzuk és így szoktatjuk hozzá a lovat az egyre növekvő adagjához.

Télen a zöldtakarmányokat a nedvdús takarmányok pótolják. Vitamin-, ásványianyag-tartalmuk s kissé hashajtó hatásuk folytán élettanilag is igen fontosak. Valamilyen nedvdús takarmányt télen mindig adjunk a lónak, s ezzel emésztését is rendben tartjuk. A nedvdús takarmányok etetésekor arra vigyázzunk, hogy földes szennyeződést, rothadt, penészes részeket ne juttassunk velük a jászolba. Tehát mindig ügyeljünk arra, hogy romlatlanok legyenek és a földes szennyeződéstől megtisztítva etessük.

A legjobb a sárgarépa, s mivel ez drága takarmány, adagját mindig a napi karotinszükséglethez igazítsuk. 2-3 kg-nál többet adni belőle pazarlás. Felaprítás nélkül szívesen ropogtatja a ló, a csikó. Csikórépából, burgonyából 3-5 kg-ot, a hidegvérű lovaknak akár 8-10 kg-ot is adhatunk. A burgonyát szokás párolva, főzve etetni 31/2 kg főtt burgonya 1 kg zabot helyettesíthet. A takarmányrépa, a tarlórépa, a csicsóka bár tipikus szarvasmarha-takarmány, de a ló is megeszi, 6-10 kg pótol 1 kg zabot. A cukorrépa, a cukorrépafej a takarmányrépánál tartalmasabb (földes szennyeződésére vigyázzunk és a hashajtó hatás elkerülése végett szecskával etessük).

Vitatott volt, hogy lehet-e a lóval szilázst etetni. Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy a szilázs nem való lónak, csikónak. S amikor nemcsak próbaetetéseket végeztünk szilázzsal, hanem főleg a hidegvérű lovak és csikók teljes táplálóanyag-szükségletét szilázs formájában adtuk, a melegvérű lovak 15 kg-os napi adagjukat jó étvággyal elfogyasztották minden különösebb hátrány és egészségügyi károsodás nélkül, meggyőződhettünk róla, hogy a romlatlan, földes szennyeződéstől mentes szilázs igenis etethető lóval. A hidegvérű igáslovak jó szilázsból 15-25 kg között fogyaszthatnak naponta. Kísérletesen hónapokon át etettük a maximális adagot anélkül, hogy a lovak munkavégzésébe, egészségi állapotába bármi hátrányt észleltünk volna.

De ahogy a csalamádékukoricát is csak szükségből etetjük lóval, úgy a silókukoricából vagy a teljes kukoricanövényből készített szilázs sem a lónak való. A lónak való zöldtakarmányokból (lucernából és silókukoricából) készült szilázs viszont elsőrendű takarmány. Így szénát és abraktakarmányt takaríthatunk meg és vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag fejadagot állíthatunk össze.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)