A csikó nevelését illetően van néhány alapvető szempont, amit illik szem előtt tartani. A csikó társas lény. A felnevelése során szüksége van a társaságra, a többi, vele egykorú csikóra. Egyrészt mozgatják egymást, másrészt megtanul viselkedni, szocializálódik (rangsor), ez által sokkal könnyebb lesz vele bánni a betanítása, kezelése, körmözése stb. során.

Mozgásra van szüksége

A csikónak, ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön sok mozgásra van szüksége. Abban az esetben, ha nagy legelőn nevelődik ménesben, és mondjuk az itató és etető több kilométer távolságra van egymástól, akkor szinte maguktól is mozognak annyit, amennyit kell nekik, de ha karámban, vagy kisebb legelőn nevelődnek, akkor rendszeresen mozgatnia kell őket.

Meg lehet figyelni, hogy a magára hagyott csikó képes egész nap a karám egy sarkában elálldogálni, tehát nem elég az, hogy „kint van a karámban egész nap, annyit mozog, amennyit akar".

Napi fél óra, vagy kétszer fél óra ügetés már sokat segít a megfelelő étvágy és fejlődés elérésében.

Sok takarmányt igényel

A csikó sokat eszik. A fejlődésben lévő csikónak több abrakra van szüksége, mint egy kifejlett lónak. Az első évben a zabot akár ad libitum is etethetjük, (képes 6-10 kg zabot is megenni naponta), bár a hajtatott nevelésnek nyilván megvannak a veszélyei is.

Ezzel szemben tény, hogy amit élete első két évében nem fejlődik a csikó, azt később nagyon nehezen, illetve egyáltalán nem hozza be. Ebből lesznek az úgynevezett megsült (apró, csökött) csikók.

Ideális lenne, ha a csikó jó minőségű legelőn nevelkedhetne, és a legelő mellé megfelelő minőségű és mennyiségű abrakkiegészítést kapna. Nem szabad elfelejtkezni a vitaminokról és ásványi anyagokról sem.

Az állatorvos utasításának megfelelően folyamatosan el kell végezni a csikók vakcinázását, illetve hat hetente a körmözést, pataszabályozást.

Nagyon célszerű ménesi tartás esetén, ha a csikók az abrakot lekötve kapják. Ennek egyik előnye, hogy mindegyik megeszi a neki járó adagot, és a leggyengébbnek is van esélye a megfelelő fejlődésre, másrészt megszokja a kötőféket, a megkötést, az embert, és sokkal kevesebb problémát fog támasztani a kiképzése során, mint az a társa, amelyikre három évesen próbálnak először a kötőféket rácsempészni, vagy ráerőszakolni.

A nyolc hónapos csikó még szívesen szopik, ha az anyja engedi

Ha a csikók egyedi bokszban abrakolnak, akkor pedig célszerű őket be és ki kötőféken vezetni, a fent leírt okok miatt. Általában a csikónak meg kell szokni, hogy az ember az élete része, ő dirigál, de nem ellenség, csak a rangsorban egyértelműen fölötte áll.

Méncsikó nevelése

Mindenkit óvva intek attól, hogy méncsikót háznál, egymagában neveljen fel. Ilyen esetekben a csikó nem tanul meg viselkedni, mindig az embert tekinti riválisának, és időről időre meg kell győzni arról, hogy ki a domináns egyed, ki a főnök. Rendszerint egygazdássá válik, és goromba lesz.

Minden alkalommal, amikor új környezetbe kerül, megpróbál felülkerekedni az új gazdáján. Természetesen vannak ellenpéldák is, de az vitathatatlan, hogy a méncsikóknak megfelelő mozgástér mellett társaságban kell felnőniük.

Ivaréretté válás

Még egy roppant fontos dolog. A csikó 10-12 hónapos korában ivarérett! Ez azt jelenti, hogy erre a korra vagy ivar szerint külön kell válogatni őket, vagy a méncsikókat ki kell heréltetni. Többször láttam már két éves kancacsikót megelleni, az pedig, hogy „ha sárlik, külön tesszük", csak önámítás.

Egy fiatal méncsikó biztos, hogy hamarabb megtalálja a sárló kancát, mint az ember, és annak a leleményességnek sincsen határa, ahogy a magasságbeli különbségeket le tudják küzdeni.

Volt rá példa, hogy a próbaménként a ménesben járó pónicsődör addig ügyeskedett, amíg a kancát beterelte egy árokba, és az árok szélén állva befedezte, vagy a méncsikó a trágyaszarvasra mászva fedezte be az anyját.

Úgyhogy aki meg akarja óvni magát a zabicsikó „áldásától", az a fentieket tartsa szem előtt a tartásmód kialakításakor!

A csikó elhelyezése

A csikók elhelyezése során jó megoldás, ha van egy dél felé nyitott istálló, úgynevezett futóistálló, amibe a csikók akkor mennek be, és akkor jönnek ki, amikor akarnak.

Célszerű viszont vagy az egész déli oldalt nyitva hagyni, vagy az istállónak mindkét végén széles ajtót hagyni, hogy amikor a csikók verekednek, a gyengébbnek legyen lehetősége elmenekülni, ne tudja az erősebb sarokba szorítani.

Alkalmas lehet akár egy két oldalról zárt félszer is, ha az északi oldala és az uralkodó szélirány felőli oldala zárt, a déli és a szélárnyékos oldal nyitott. Ebbe szívesen mennek be a csikók, ha az időjárás zordra fordul, mert nem érzik bezárva magukat.

A csikót két és fél éves korában kezdhetjük a szerszámhoz, nyereghez szoktatni, majd ha betöltötte a három évet, fokozatosan munkába venni és az adott, neki szánt feladatra kiképezni. Ez nem kevés szakértelmet és tapasztalatot igényel.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)