A ló testét rövid fedőszőrök és egyes helyeken hosszúszőrök (üstök, sörény, farok, boka, ajakon tapogatószőr, szem körül pillaszőr, a fülben pamacsszőr) fedik. A melegvérű lovak bőre vékony, finom, a hidegvérűeké vastag, durva. A bőr három rétegből áll: hámréteg, irharéteg és bőr alatti kötőszövet.

A hámrétegben van a festékanyag, amely a bőr színét adja. Az irharéteg vérerekkel és idegekkel gazdagon átszőtt. A bőr alatti kötőszövet zsírszövetet tartalmaz.

A hidegvérű lovaknak a vastag bőre alatt sok a bőr alatti kötőszövet, ezért jobban bírják a hideget. Ilyen a pónik bőrszerkezete is. Ezeknek a lovaknak a csontszerkezeti felépítése nehezen kivehető.

A melegvérű lovak (főleg a keleti jellegűek) bőre alatt vékony a bőr alatti kötőszövet, a rugalmas bőr jól mutatja az alatta levő csontformákat.

A bőr véd a külső behatásoktól, védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben.

Színét, jegyeit az azonosításban használjuk fel, és a szépérzékünkre is hat. A bőrben levő szőrök (szőrtüszők) hatásosan védik a bőrt, a testet, főleg a hőmérsékleti változásokkal szemben.

A szőr külső kéregállományból és belső velőállományból áll. Színét a kéregállományban és a szőrtüszőkben levő melanociták termelte színtestek adják, összhangban a szem szivárványhártyájának, a bőrnek és a szaruanyagnak a színével.

A pigmenthiányos bőr hússzínű, a szem piros, a szőrzet születéstől fogva fehér (ezek a valódi fehérek, az albínó egyedek). A pigmentált bőr ellenállóbb, a pigmenthiányos hamarabb és többet szenved a naptól, a gyulladástól. Ezért kedveljük a palaszürke bőrt és patát és idegenkedünk a nagyfokú pigmenthiánytól.

A szőrök a testen meghatározott irányt követnek. A különböző irányból jövő fedőszőrök szőrléceket (tarajt), csigákat (forgót) alkotnak. Ezeket is jó leírni, mert az azonosításban felhasználhatók (az eltulajdonítás esetében).

A genetika "felfedezte a ló színét". Tudományosan kezdtek foglalkozni vele és igen szép, de jelenleg még nem gyakorlatias eredményt értek el. Erről tudni illik a következőket.

A színt meghatározó gének helyeit (lókuszait) nemzetközi megegyezés szerint az ABC betűivel jelölik. A nagybetűk külön is a domináns gént jelentik (pl. "A", "B" stb.). A kisbetűk egyszerűen vagy jelzetten a recesszív alléit nevezik meg (pl. "a", "a^t" stb.), működési mechanizmusuk szerint.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 Választásig kerül a legkevesebb költségbe és emberi munkába a csikó tartása. A második nagy döntés a csikó sorsáról a választáskori elbírálás. Előttünk fejlődött, gyarapodott 5 hónapon át, figyelemmel kísérhettük testalakulását, s kitűnhettek mindazok a hibák, amelyeket később, növendékkorban igen nehéz, sőt gyakorta lehetetlen megítélni.

Választási korban ezért nemcsak lehet, de kell is dönteni a csikó további sorsáról.

Ma már elértük azt a hosszú idő óta nem remélt helyzetet, hogy szinte minden kancát érdemes fedeztetni, s minden csikót választásig jó erőállapotban fel lehet nevelni. Ugyanis mindegyik választott csikó valamilyen hasznos célra fordítható.

Tovatűnt az a nyomasztó időszak, amikor az volt a gond, hogy a megszületett csikó biztos deficitet jelent a gazdának, a tenyésztésnek.

Akinek vemhes kancája, szopós csikója van, annak tudni keli, hogy milyen célra lehet majd felhasználni a választott csikót, s a továbbiakban mit kell vele tenni, hogy a kancák tenyésztésben tartása kifizetődő vállalkozás legyen. Az ésszerű, mérlegelt lehetőségeket ezután össze kell egyeztetni a csikóbírálat eredményével és dönteni kell a csikó sorsáról.

A csikóból lehet:

• tenyészkanca,
• tenyészmén,
• herélt ló, igára vagy sportra,
• kanca igáscélra vagy sportra,
• exportra nevelt haszonló vagy sportló.

Az ismert származású, kiváló teljesítményű és jól örökítő szülőktől származó egyedek közül a legjobb testfelépítésűek és jól fejlettek mint tenyészkanca- és tenyészmén-utánpótlás jöhetnek szóba.

A tenyészkanca-utánpótlás szabálya: csak azt a tenyészkancát váltsuk le, amelyik után jobbat, különbet tudunk beállítani. A már bizonyítottan jól örökítő tenyészkancákat öreg korukig (melegvérűeket és pónikat 14-18 éves korukig, sőt még ezután is, a hidegvérűeket 10-12 éves korukig) tenyésztésben lehet hagyni. A nagygazdaságok tenyészkanca-állományuk 9-12%-ának megfelelő kancacsikót nevelnek évente saját utánpótlásra.

A tenyészmén-nevelés a legnehezebb feladat. Országos érdek, hogy küllem, származás, teljesítmény és az utódok alapján kitűnt tenyészkancák és tenyészmének legjobb méncsikóiból mennél többet neveljenek fel ménutánpótlásra. Problematikus viszont, hogy a növendék méncsikókat ki nevelje. Még a nagygazdaságok legtöbbje sincs berendezkedve erre, a kistenyésztők erejét pedig általában meghaladja a feladat. 

A kistenyésztők és a kisebb gazdaságok alkalmas méncsikóit a méncsikónevelő telepek, az erre szakosodott gazdák és gazdaságok tudhatják megfelelően felnevelni. Ezek viszont 3 éves korig az utánpótlási igény mégegyszeresét kell hogy választott korban tenyésztésre meghagyják, illetve felvásárolják. Ugyanis az a tapasztalat, hogy a felvásárolt, illetve felnevelésre kijelölt méncsikóknak 50-60%-a lesz alkalmas 3 éves korban ménutánpótlásra.

A heréltek igás célra nevelése régi gyakorlat. Sportcélú felnevelésük viszont nálunk új és szokatlan.

A nagy létszámú heréltcsikó-állományból kell kivenni az igás célú és a sportra használható utánpótlást. Ez a tény viszont egészen más megvilágításba helyezi a herélt csikók felnevelését: a herélt csikók a továbbiakban nem megtűrt selejtek, hanem igen hasznos jövő előtt álló haszonegyedek (igásállatok, ugrólovak, fogatos lovak, díjlovagló lovak, voltizsáló lovak), amelyek az exportcsoportba is bekerülhetnek, s esetleg a tenyészegyedeknél is nagyobb jövedelmet hozhatnak.

A kanca igás célra és sportra felnevelése mindig attól függ, hogy tenyészutánpótlásra mennyi kellett, s ha ilyenek iránt csökkent az igény, akkor a jobb egyedek is igába, sportba kerülhetnek. Ez utóbbiak mindig tartalék tenyészállományt jelentettek - ezt a régi híres ménesek is így gyakorolták -, s a megnövekedett tenyészigény esetén az igás kancákat befedeztették.

Az exportvárományosok száma és minősége a mindenkori piaci kereslethez idomul. Előre látható - legalább 2-3 évre -, hogy milyen típusú, teljesítményű, korú lovak iránt várható nagyobb exportkereslet. A tenyésztésnek ezt messzemenően méltányolni kell, s erre előre fel kell készülni. Napjainkban például történelmi lófajtáink (mezőhegyesi nóniusz, mezőhegyesi félvér, kisbéri félvér, gidrán) exportra felkészített egyedei mind vevőre találnának, ha rendelkeznénk elegendő létszámmal és választékkal. A tenyésztésnek a piac igényét kell követnie, s azt kell tenyészteni, amit keresnek és nem azt kell rátukmálni a vevőre, amit nem akar megvásárolni.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 Az összes háziállataink közül a ló az, amely leginkább megköveteli a természetszerű tartást. A ló ugyanis fizikai erejével hasznosít, és ehhez kidolgozott izomzatra, szilárd csontrendszerre, nagy kapacitású szívre, tüdőre van szüksége. Ha ezek híján van a ló, inkább hamarabb, mint később tönkremegy, selejtes lesz.

A mozgásszegényen nevelt ló azt nélkülözi, ami tartós munkavégzésre képessé tenné. A magyar lótenyésztés akkor volt világhírű, amikor a ménesek éjjel-nappal a legjobb legelőt járták, s a nagy téres mezőkön nőtt fel a csikó.

Napjainkra a legértékesebb legelőket feltörték vagy nem csikók legeltetésére használják. A csikók és a lovak pedig istállóban lekötött tartásban senyvednek.

Ma senki sem ütközik meg azon, hogy hétszám, hónapszám (esetleg egész éven át) nem mozog, nem futhat kiadósan a ló. Ha ma valaki szép csikóval, lóval dicsekszik, az a jó kondíciót jelenti csak és teljesen figyelmen kívül hagyják a kidolgozott izomzatot.

Hogyan számolhatjuk fel a tétlenül tartást? Vegyük először az egyszerűnek látszó, de mégis bonyolult esetet, a munkalovat. Ezek a napi munka végeztével éjszakára az istállóba kerülnek pihenni. Az istálló általában védelmet, jó közérzetet, pihenési és könnyű takarmányozási lehetőséget nyújt az állatnak.

Hibája pusztán az, hogy rögzítve van a ló, így éjszakára felügyeletet is kíván, mert saját magában és a másikban is kárt tehet, ha a lekötésbe valami hiba csúszik. Nem is beszélve a "megzabálásról", amely az elszabadult lóval fordulhat elő, ha hozzáfér az abrakhoz.

Az éjjeliőr, az éjszakai ellenőrzés egyre inkább a múlté, így szükség van a felügyelet nélküli, biztonságos éjszakázás megoldására. Ez a kívánalom nemcsak a munkalónál, de a sportlónál, a versenylónál is előfordul. A megoldás az egyes boksz.

Az egyes boksz, a boksz istálló mérete legalább 16 m² alapterület, 3 méter falmagasság. Ha két összeszokott lovat tartunk benne, úgy az alapterület 20 m². A boksz istálló, tehát nem a régi értelemben vett istálló, hanem csak egyetlen helyiség, vályog- vagy téglafallal, az egyik oldalán félbe nyíló ajtóval. Ebből az istállóból, ha kifutóhoz csatlakozik, állandóan kijárhat a ló, a csikó az előtte levő karámba.

A kifutó alakja inkább hosszúkás legyen, hogy kiadósan tudjon mozogni az állat. Ha a karám területe nagyobb fél kataszteri holdnál, akkor gyepes legelőt is adhat, és ha a kisülés ellen júliusban öntözzük, állandó gyephez juthat a ló, a csikó. A feles ajtó, amelynek felső fele az igen nagy hideg kivételével mindig nyitva van, a lovak részére érdeklődő hely is, ahonnan nagy kíváncsisággal szemlélődnek. Az ajtó mellett lehet kifelé billenő zaboló, mely kívülről tölthető. Az ajtóval szemben levő falnál lehet kis vályú, szénaráccsal.

Ezt az istállótípust gazdasági lovaknál; de még angol telivérnél is kipróbáltuk, és igen jó eredményt kaptunk még azokban az években is, amikor a külső hőmérséklet meglehetősen alacsony volt.

A bokszos istállóban semmi lekötést nem alkalmaztunk. Csak az igen nagy hidegben csukták be a felső félajtót. Ekkor a hőmérséklet 0 és 6 °C között változott, a páratartalom nappal 60-70%, reggel 80% volt. Az értékes vemhes kancák semmiféle kárt nem szenvedtek, egészséges csikót ellettek.

Ezt az istállótípust egyesével vagy sorba fűzve megtalálhatjuk a nyugati államokban. Ahol kancák, de mének elhelyezésére is használják igen jó eredménnyel. A bokszistállót lehet kivitelezni padlástérrel, de jobb a lapos tetejű megoldás. Itatócsészével vagy anélkül készíthető.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 Az ellés előtti héten csökkentsük a tömegtakarmányok adagját (5-6 kg-nál többet ne adjunk, a pónik 1-1,5 kg szénát kapjanak). Jó, ha erre az időre jó minőségű, zölden száradt rétiszénát tartalékolunk.

Ekkor és közvetlenül ellés után úgy takarmányozzuk a kancát, mintha beteg lenne.

Könnyen emészthető és kissé hashajtó takarmányozásképpen adjunk neki zúzott zabot, korpát és takarmánylisztet ívós alakban.

A legjobb minőségű réti- és lucernaszénából csökkentett adagot adjunk.

Ellés után egy héttel térhetünk vissza a teljes adagú széna és abrak etetésére.

Az újszülöttek "elsárgulására" (haemoliticus icterusra) különösképpen ügyeljünk - bővebben lásd a betegségeknél.

A kancák bő tejelők. Az alábbi táblázat a kanca tejének napi mennyiségét mutatja, a tejelés hónapjai szerint.

A hidegvérű kancák a megadott értékeknél 20-30%-kal több tejet termelnek. A lótenyésztésben nem törődtek a kancák tejtermelésének növelésével, mégis akad bőven tejelő egyed. A jó utódnevelő kancákat a tenyésztés során előnyben részesítették és főleg annak a kancának fejlődött jól a szopós csikója, amelyik bőtejű volt. Így minden elléskor tulajdonképpen megfigyeléseket gyűjtöttek a kanca tejtermeléséről és szelekciót végeztek.

A kanca csecse kicsi, egyszerre kevés tejet termel, ezért gyakran kell ürülnie, hogy elegendő tejhez jusson a csikó. Ha állandóan a kanca alatt, szabadon van a csikó, akkor sokszor szopik. Vigyázni csak arra kell, hogyha a kanca dolgozik és a csikó nem követheti anyját a munkába, a kanca gyakran térjen haza szoptatni - nem csak egyszer-kétszer fél nap alatt. Arra is ügyeljünk, hogy a munkában felhevült kanca nagyon felszaporodott tejét ne fogyassza mohón az éhes csikó, mert hasmenést, kólikát kaphat, hanem ilyenkor a félig kifejt csecset engedjük szopni.

Hibáztatható az a gyakorlat, amelyik túlságosan elpuhítja a szopós csikót. Az egyhetes csikó előbb percekre, de hamarosan egy-két órára is a szabadban lehet az anyjával munkavégzés alkalmával. Csak az első kivezetéskor kell ügyelni, hogy az anyja mellett maradjon, mert az erős fény és a szokatlan környezet ijesztően hat rá. A szabad levegőhöz szokott csikó egyhónapos kora után akár egész napra követheti anyját a munkában. Hosszú utat tud bejárni a kiscsikó naponta és ez egyáltalán nem hátrányos, sőt előnyös a fejlődésére.

Egy liter kancatej termeléséhez a régi szabvány szerint kell 200 g keményítőérték és 40 g emészthető fehérje. Az újabb energetikai számítások szerint pedig 3,5 MJ (megajoule) DE-t (emészthető energiát) és 48 g nyersfehérjét, illetve 38 g emészthető fehérjét kell a tápanyagban nyújtani a kancának. Az ásványianyag-szükséglet pedig 1 liter tejhez 1 g Ca, 1,5 g P. Tetemes tehát az a többlettakarmány, amelyet a létfenntartó és a munka okozta táplálóanyag-szükségleten túl a szoptatós kancának adni kell a csikó jó fejlődése érdekében.

A kiscsikó a 2-3. héttől már belekóstol anyja abrakjába, szénájába, sőt a lótrágyából is majszolgat. Ez utóbbinak élettani magyarázata és fontossága van, vitamint és hasznos baktériumokat vesz fel így a csikó.

Az egyhónapos csikó részére alakítsunk ki külön abrakoló- és szénázóhelyet, ahová az anyja nem mehet be. Ha ezt nem tesszük, akkor a mohó kancák felfalják a csikók jó abrakját és szénáját. Az elkülönített helyet igen sokféleképpen lehet kiképezni. Nagy ménesekben karámmal elkerített Csikóóvodát alakítanak ki, amelynek függőleges oszlopai között csak a csikó tud bebújni.

Az állásában lekötött kancák csikói az istálló egyik félreeső helyén levő csikózabolóhoz, szénázóhoz szabadon mehessenek - arra viszont ügyeljünk, hogy a kancák ki- és bevezetéskor a csikók abrakját ne habzsolják fel. A csikózabolóhoz úgy szoktathatjuk a csikót, hogy kevés cukrot teszünk eleinte a zab közé. Későbbiekben erre már nincs szükség, mert feleslegesen odacsalogatná a legyeket.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 Szopóskorban jó megítélni a csikót. Ekkor sokkal biztosabb képet kaphatunk az egyes testtájakról, mint választás után. A szopóskori megítélést rögzítsük, mert ez eligazít bennünket a kancának a későbbi párválasztásában és a várható csikó milyenségében.

Leghelyesebb az 1-2 napos csikót megbírálni, ekkor már biztosan áll a lábán és küllemi alakulása, esetleges rendellenessége pedig szembetűnő.

A megszokott boxában megfogás nélkül bíráljuk, mert minden külső beavatkozás (megfogás) megváltoztatja a testarányát.

Bírálat előtt azonban ismerni kell az újszülött testalakulását, testarányát, amelyben eltér a növendék csikótól, a lótól. Azt is jó tudni, hogy bizonyos, az ideális formától eltérő alakulások az élet folyamán miképpen változhatnak.

Az újszülött feje legtöbbször burkolt juhfej, marja süppedt, háta rövid, néha puhának tűnő, fara legtöbb esetben túlnőtt, szügye keskenyebb, lábai hosszúak, törzse sekély, de legtöbbször dongás és rövid, az elülső láb hátrahajlott, csüdje puha.

Ezek a nemkívánatosnak vélt alakulások megfelelő tartással, takarmányozással és ápolással jóformán teljesen eltűnnek.

Az aránylag nagy fej már korán sejteti a jó szárkörméret és az erős csontozat kifejlődését. A juhfej eltűnik. A durva, burkolt fej azonban nem finomodik. A rövid nyak később is rövid marad. A dongás mellkas és a széles lábtő igen jó testalakulást jelez.

A burkolt, kerek, elferdült, de nem kivágott csánkot elnőheti a csikó. (Erre különösen a hidegvérű csikóknál ügyeljünk.) A rövid alkar és a hosszú szár (lábközép) nemkívánatos aránya nem változik meg. A gacsos és franciás állás faragással és patakezeléssel legtöbbször rendbe hozható vagy jelentősen mérsékelhető. Ha egy irányba fordult a két pata - az egyik franciás, a másik hegyfaltipró -, javulni szokott. A könyökből kifelé, vagy befelé fordítottság nem javul meg. (Ezek a hibák is a hidegvérű csikókon észlelhetők gyakrabban.)

Az X-alakú vagy O-lábúság állandósul. A bakpata viszont patakezeléssel eltüntethető (ez az az eset, amikor nemcsak lehet, de kell is a szopós csikó patájához reszelővel nyúlni, vagy 2-3 hónapos kortól félhold alakú patkóval javítható.
A hosszúlábú csikóból nagy ló lesz. A fiatalon is arányos formát mutató csikóból pedig kis testű ló várható.

A vékony csontozat, a kis terjedelmű ízületek nemkívánatosak már csak azért sem, mert ilyenek maradnak a későbbiekben is. A későn érő csikók inkább kinövik elléskori hátrányos küllemüket, mint a korán érők.

A lapos csikó, később is keskeny marad. A kis termetű, lapos csikó a veleszületett hibákat és testarányokat kevésbé növi ki, mint a nagy termetű társa.

A születéskor előrehajlott lábvég, a mankós állás, a puha csüd, mozgatás révén hamarosan megjavul. Ha a mankós láb 3 hét múltával sem javul és olyan nagyfokú, hogy a láb megterhelésekor a csikó a pata hegyfalára, esetleg a csüd elülső felületére támaszkodik, akkor a csüd és a pataízület fokozatos feszítése céljából merev rögzítőkötést vagy ujjnyújtó készüléket alkalmazzunk. Ha törődünk ezzel a hibás alakulással, igen nagyfokú hiba is javítható.

A szopós csikó testalakulásairól készítsünk feljegyzést, mert e korszak végén kell először határozni arról, hogy felneveljük-e a csikót vagy nem. Ennek a korszaknak a végén (6-8 hónapos korban) kell vágóra értékesíteni azokat a csikókat, amelyeket nem akarunk vagy nem érdemes felnevelni.

A szopós csikók testét kevesebb fedőszőrből és sok pehelyszálból álló puha tapintatú vastag szőrköntös fedi. A sörény- és farokszőrök rövidebbek és bodrosabbak. Ez a csikószőr 3-4 hónapos korban váltódik. Ezután eltűnik a sörény és a farokszőr hullámossága is. A vedlés előtti nem a felnőttkori szín, végleges színét vedlés után láthatjuk csak (lásd a táblázatot).

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)