Választási korban ezért nemcsak lehet, de kell is dönteni a csikó további sorsáról.
Ma már elértük azt a hosszú idő óta nem remélt helyzetet, hogy szinte minden kancát érdemes fedeztetni, s minden csikót választásig jó erőállapotban fel lehet nevelni. Ugyanis mindegyik választott csikó valamilyen hasznos célra fordítható.
Tovatűnt az a nyomasztó időszak, amikor az volt a gond, hogy a megszületett csikó biztos deficitet jelent a gazdának, a tenyésztésnek.
Akinek vemhes kancája, szopós csikója van, annak tudni keli, hogy milyen célra lehet majd felhasználni a választott csikót, s a továbbiakban mit kell vele tenni, hogy a kancák tenyésztésben tartása kifizetődő vállalkozás legyen. Az ésszerű, mérlegelt lehetőségeket ezután össze kell egyeztetni a csikóbírálat eredményével és dönteni kell a csikó sorsáról.
A csikóból lehet:
- tenyészkanca,
- tenyészmén,
- herélt ló, igára vagy sportra,
- kanca igáscélra vagy sportra,
- exportra nevelt haszonló vagy sportló.
Az ismert származású, kiváló teljesítményű és jól örökítő szülőktől származó egyedek közül a legjobb testfelépítésűek és jól fejlettek mint tenyészkanca- és tenyészmén-utánpótlás jöhetnek szóba.
A tenyészkanca-utánpótlás szabálya: csak azt a tenyészkancát váltsuk le, amelyik után jobbat, különbet tudunk beállítani. A már bizonyítottan jól örökítő tenyészkancákat öreg korukig (melegvérűeket és pónikat 14-18 éves korukig, sőt még ezután is, a hidegvérűeket 10-12 éves korukig) tenyésztésben lehet hagyni. A nagygazdaságok tenyészkanca-állományuk 9-12%-ának megfelelő kancacsikót nevelnek évente saját utánpótlásra.
A tenyészmén-nevelés a legnehezebb feladat. Országos érdek, hogy küllem, származás, teljesítmény és az utódok alapján kitűnt tenyészkancák és tenyészmének legjobb méncsikóiból mennél többet neveljenek fel ménutánpótlásra. Problematikus viszont, hogy a növendék méncsikókat ki nevelje. Még a nagygazdaságok legtöbbje sincs berendezkedve erre, a kistenyésztők erejét pedig általában meghaladja a feladat.
A kistenyésztők és a kisebb gazdaságok alkalmas méncsikóit a méncsikónevelő telepek, az erre szakosodott gazdák és gazdaságok tudhatják megfelelően felnevelni. Ezek viszont 3 éves korig az utánpótlási igény mégegyszeresét kell hogy választott korban tenyésztésre meghagyják, illetve felvásárolják. Ugyanis az a tapasztalat, hogy a felvásárolt, illetve felnevelésre kijelölt méncsikóknak 50-60%-a lesz alkalmas 3 éves korban ménutánpótlásra.
A heréltek igás célra nevelése régi gyakorlat. Sportcélú felnevelésük viszont nálunk új és szokatlan.
A nagy létszámú heréltcsikó-állományból kell kivenni az igás célú és a sportra használható utánpótlást. Ez a tény viszont egészen más megvilágításba helyezi a herélt csikók felnevelését: a herélt csikók a továbbiakban nem megtűrt selejtek, hanem igen hasznos jövő előtt álló haszonegyedek (igásállatok, ugrólovak, fogatos lovak, díjlovagló lovak, voltizsáló lovak), amelyek az exportcsoportba is bekerülhetnek, s esetleg a tenyészegyedeknél is nagyobb jövedelmet hozhatnak.
A kanca igás célra és sportra felnevelése mindig attól függ, hogy tenyészutánpótlásra mennyi kellett, s ha ilyenek iránt csökkent az igény, akkor a jobb egyedek is igába, sportba kerülhetnek. Ez utóbbiak mindig tartalék tenyészállományt jelentettek - ezt a régi híres ménesek is így gyakorolták -, s a megnövekedett tenyészigény esetén az igás kancákat befedeztették.
Az exportvárományosok száma és minősége a mindenkori piaci kereslethez idomul. Előre látható - legalább 2-3 évre -, hogy milyen típusú, teljesítményű, korú lovak iránt várható nagyobb exportkereslet. A tenyésztésnek ezt messzemenően méltányolni kell, s erre előre fel kell készülni. Napjainkban például történelmi lófajtáink (mezőhegyesi nóniusz, mezőhegyesi félvér, kisbéri félvér, gidrán) exportra felkészített egyedei mind vevőre találnának, ha rendelkeznénk elegendő létszámmal és választékkal. A tenyésztésnek a piac igényét kell követnie, s azt kell tenyészteni, amit keresnek és nem azt kell rátukmálni a vevőre, amit nem akar megvásárolni.
(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)