Jóó estét két-ezertizenegy!:))

Először mindenkinek Lovakban gazdag új évet kívánok!Aztán mint láthatjátok új fejléc van,és ez most egy nagyon különleges alkalom.Nem tudom,hogy mindenki tudja-e,de én imádok fotózni!A fejlécen láthattok két képet,ezeket én fotóztam.A képek minősége egy kicsit romlott,mert le kellett kicsinyítenem őket,hogy fejlécre tudjam rakni.De szerintem nem annyira szörnyű!

 A ló fűevő sztyeppei állat. Minden más ettől eltérő körülmény kisebb-nagyobb mértékben természetellenes.

Még azok az esetek is bizonyos rizikót jelentenek, amikor speciális munkavégzés, szükséghelyzet miatt lemondunk a természetes takarmányozásról.

Ilyenkor olyan természetellenes körülményeknek tehetjük ki a ló szervezetét (étvágyát, emésztését, szerveinek épségét), amelyeknek káros kihatása is lehet.

Találó az a régi gyakorlat, hogy a mesterkélt körülmények közül a legelőre úgy kerül a ló, "mint a szanatóriumba". Itt elfelejtődik minden fizikai és pszichikai stressz, amely korábban érte és szervezete regenerálódik.

A besavanyodott versenyló, az agyongyötört sportló, a kizsigerelt igásló, a műeleségeken tartott tenyészállat a legelőn minden különös kezelés nélkül megváltozik, feljavul.

Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a fejlődésben lévő csikó legelő nélkül teljes értékű lóvá nem válhat.

A legelő nagy előnye, hogy a legolcsóbban juttatja a csikót, a lovat természetes táplálóanyagokhoz, vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz és a szabad levegőhöz, napfényhez, mozgáshoz.

Mindenképpen az a kívánatos, hogy szabad legelőhöz jusson a ló is. E körülmények ellen dolgozott régen a katonaság lóhasználata, napjainkban pedig a verseny- és sportlótartás, és ellene hatnak éghajlati körülményeink is. A gazdasági munkáltatással általában összeegyeztethetetlennek tartják a legeltetést.

Ezek a kényszerítő körülmények akadályozzák, sőt lehetetlenné teszik a természetes lótartást, takarmányozást. A hiba még fokozódik, ha a kényszerítő körülményeket és következményeit egész lótartásunkra kivetítjük és amikor lehetne, akkor sem igyekszünk természetes körülmények közé helyezni a lovat, de még a csikót sem.

A ló éhségérzetét tömegtakarmánnyal kell kielégíteni, amelynek legegyszerűbb formája a legelt gyep. Ha a legelő gyepe nem elég, kaszált zöldtakarmánnyal kell a hiányt pótolni. A kielégítetlen tömegtakarmány-igényről árulkodik, ha a ló megrágja a fát, a választórudat, az ajtót, a jászol szélét, a karámfát, sőt egymás farkát is, így igyekszik éhségérzetét csillapítani, rostszükségletét kielégíteni.

A ló faji jellege, hogy a nagy nyersrosttartalmú takarmányozást nemcsak eltűri, de meg is kívánja. Ez a magyarázata, hogy a ló szereti a kemény szálfüveket, szénákat.

Az elfogyasztott takarmány szárazanyagának 14-16%-a nyersrost, s ezt a ló igen jól ki tudja használni. Erre képessé teszi a nagy vakbél, amely úgy működik, mint a kérődző összetett gyomra.

A ló egyszerű gyomra csak 10-18 liter űrtartalmú, de a vakbele 30-35 literes és a takarmányok baktériumos feltárása itt és a vastagbélben következik be. A ló tehát egyszerű gyomra révén jól hasznosítja a koncentrált, valamint szénhidrátdús takarmányokat, hatalmas vakbele és vastagbele következtében pedig a nyersrostban gazdag tömegtakarmányokat.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 Overdose szombattól hat éves*, most megy iskolába. A sokáig veretlen magyar telivér tavaly alaposan megfizette a tanulópénzt, ám környezete nagyon reméli, hogy idén végre a legmagasabb angol és francia egyetemekre is eljuthat. A PannoniaOverdose.hu egy letölthető, bárki által könnyen kinyomtatható falinaptárral köszöni meg olvasói egész éves figyelmét, akiknek ezzel kívánunk boldog és sikeres új esztendőt.

(*: A lovakat a tényleges születésnapjuktól függetlenül azonos évjáratként kezelik, tehát Overdose 2011 január elsejétől kezdve egész évben hat évesnek számít.)
 

Letöltéséhez kattintson a fenti képre (PDF / 5,3 MB). Megnyitásához és nyomtatásához Adobe Reader program szükséges, amelyet letölthet innen:http://get.adobe.com/reader/

(A naptár szabadon terjeszthető, de kereskedelmi forgalomba sem egészében, sem részeiben nem hozható. A benne szereplő képek nyomtatott vagy elektronikus úton történő átvétele/utánközlése a PannoniaOverdose.hu előzetes engedélyéhez kötött.)

 A lovak küllemi és mozgásbírálata a a tenyészszemléken történik. Itt a legtöbbször a tulajdonos (vagy az ő személyzete) vezeti elő a lovat, bár bizonyos, nagyobb rendezvényeken erre szakszemélyzet van.

Vannak olyan országok, ahol a ló-elővezetés szinte különálló szakma a lovaséleten belül, és - bár külön költség természetesen egy profi elővezetőt megfizetni - a színvonalas rendezvényeken ők mutatják be a tenyésztők lovait, hogy a bírálók előtt a lehető legjobb képet mutassák az állatok.

Szenteljünk néhány gondolatot ennek a kérdésnek is, mert sok kellemes vagy kellemetlen élmény alapja lehet egy jól vagy rosszul bemutatott ló.

A ló bemutatása sokkal nagyobb jelentőségű, és sokkal komolyabb feladat, mint azt gondolnák. Nem szabad elfelejteni, hogy a bírálók az adott lovat (általában) nem ismerik, olyan képet fognak kialakítani róla, amilyet abban a néhány percben mutat, amíg előttük van.

A lovat úgy kell bemutatni, hogy a lehető legjobb képet mutassa. Az itt kapott pontszámok vagy döntések esetleg egész életére elkísérik a lovat, így a „jó az úgy is, látják azok, hogy milyen, ha értenek hozzá" szemlélet nem elfogadható.

(Ugyanez vonatkozik a profi eladásra is. A vevőnek nem lehet azt mondani, hogy „ott van a második állásban, nézze meg, ha akarja". Ráadásul eladáskor saját környezetében van a ló, tehát tudhatjuk, hogy hol és hogyan a legelőnyösebb számára a bemutatás.)

A bemutatás nem a szemle napján kezdődik, hanem jóval korábban. Először is a lovat kiállítási kondícióba kell hozni. Ez a sport- vagy versenykondíciónál több, de nem azt jelenti, hogy úgy nézzen ki, mintha vágóra hizlaltuk volna. Nagyon enyhe plusz kondíciót jelent. Ha közben rendszeresen mozgatjuk, akkor zsír helyett (mellett) izomtömeg fog képződni, ami sokkal előnyösebb képet mutat. Egy kissé atlétikus, sportos megjelenésű állat szebb, mint egy hájas, elhízott, lógó hasú jószág.

A versenykondíció sem kiállításra való, mert az apróbb küllemi hibák (nem lábszerkezeti hibák, hanem például kissé laza ágyék) kiütköznek, míg kiállítási kondícióban rejtve maradhatnak. A kondíció kialakítása (ha előzőleg nem megfelelő) 1-2 hónapot vesz igénybe, természetesen nagy egyedi eltérésekkel, és számít, hogy mi volt a kiindulási állapot. Idősebb, 15 év körüli lovak esetében ez már sokkal nehezebb, mint egy fiatal, 4-6 éves egyednél.

Nagyon fontos, hogy a körmözést, illetve az esetleges patkolást ne a szemle előtti napra hagyjuk, hanem kb. 1-2 héttel előtte végeztessük el. A frissen patkolt, vagy frissen körmözött ló gyakran előfordul, hogy „óvatosan" jár, topog, ne adj Isten egy két napig nem jár tisztán, ami egy szemlén végzetes lehet.

A szemle előtti hetekben már gyakorolni kell magát az elővezetést, mert ezt egyik ló sem tudja magától. A lóra egy finom, vékony elegáns (szemző nélküli és tiszta) kantárt teszünk, egyéb nincsen rajta. Egészen fiatal, éves, esetleg kétéves csikók bemutatása kötőféken történik. (A kétéveseknél mind a kötőfék, mind a kantár elfogadott, az évesekre nem szokás kantárt tenni.) Ezután meg kell tanítani a lovat nyugodtan, négy lábon szabályosan állni, illetve lépésben és ügetésben elővezettetni. Nem alkalmas a szabályos felállításra az egy elővezető szárral kialakított felszerelés, mert nem lehet a ló jobb vagy bal oldalát külön külön segíteni a felállításkor, bár az arab show-kon roppant elegáns, szinte ékszer számba menő elővezető felszereléseket lehet látni.

A felállítás a következőképpen történik. A lovat a bírálók elé vezetjük, és ott a kijelölt négyszögben úgy állítjuk fel, hogy a bal oldalát lássák a bírók. Szembe állunk a lóval, a jobb szárat a bal kezünkbe, a bal szárat a jobb kezünkbe fogjuk a zabla alatt kb. 20-30 cm-rel. A maradék szárat nem lógatjuk, mert abba a ló beleléphet, hanem karikába fogjuk valamelyik kezünkben.

A ló szabályos felállítása bírálathoz

Semmiképpen se akasszuk az ujjunkat a zablakarikába, de ne is egy méteres száron próbáljuk meg „távirányítani" az állatot. A lovat a jobb és a bal szár mozgatásával tudjuk előre hátra léptetni, ha viszont úgy találjuk, hogy a felállítás nem előnyös, nyugodtan kérjünk, helyet, tegyünk egy kis kört, és próbálkozzunk újból. Általában akkor sikerül szépen a felállítás, ha nyugodt lépésből egyszerűen megállítjuk a lovat, esetleg utána egy felet hátraléptetjük. (Ilyenkor a megálláskor az elejére került testsúly újból hátra kerül). Ha túl sokat kell húzni-vonni a felállítóhelyen, akkor már általában nem lesz előnyös a végeredmény.

A szabályos állás a következő: a ló négy lábát egyenletesen terheli, testsúlyával nem dől az elejére, (mintha lépne az elővezető után). Az első lábak kis, a hátsók kis vagy közepes terpeszben olyan módon, hogy a bírálók felőli lábak vannak széjjelebb, a túloldaliak összébb. Mind a négy láb tisztán látható oldalról. A ló figyelmesen előre tekint, fülét hegyezi, fejét enyhén megemeli, (nem búsul).

Egy kis csalással nyújtható a nyak

Összességében természetes tartásban, egyensúlyban, nyugodtan négy lábon áll, és élénk tekintettel figyel (ha kissé nyújtja a nyakát, az előnyös természetesen. Erre vannak külön trükkök, például kis zacskó-darab a pálca végén, vagy csörgő a zsebben, vagy egy sörétes fémdoboz csörgetése a nézőtéren, stb. Ennek a mutatványnak nagymesterei az arab-showk felvezetői).

Ezt persze elég könnyű leírni, de aki próbálta már, az tudja, hogy kivitelezni annál nehezebb, különösen idegen helyen, egy élénk vérmérsékletű lóval. Mindenesetre ha sikerült, próbáljunk meg a lótól hátralépni, hogy ne zavarjuk a képet. Persze van olyan ló, amivel ezt nem lehet megcsinálni, mert azonnal az ember után lép.

Amikor állásban elbírálták a lovat, egy kör lépés és egy kör ügetés következik az elővezető háromszög körül. Az elővezetés mindig jobb kézre történik, hiszen a bíróknak a lovat kell látni, és nem az embert. A sarkokban nem magunk körül megpördítve a lovat kanyarodunk be, hanem szépen jobb kézre befordulva. Ez persze nem könnyű, mert ilyenkor az elővezetőnek sokkal gyorsabban kell haladni a külső íven, mint a lónak, viszont így nem törik meg a ló lendülete, csak egy kicsit összébb tolódik - ha jól sikerül a forduló.

A háromszög első szárán haladva a bírók hátulról bírálják el a ló mozgásának szabályosságát, a harmadik száron visszafelé (pontosan a bírókkal szemben kell haladnunk) szemből tudják megtenni ugyanezt, a második száron haladva pedig a lovat oldalról látva elbírálható a lépés hossza, rugalmassága, lendületessége.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)

 A ló testtájainak a nevét meg kell tanulni ugyanúgy, mint a gépkocsivezetőnek az autó részeit. Ezek begyakorlása nélkül nincs közös nyelvünk, nem érthetünk meg másokat és minket sem értenek meg, ha lovakról beszélünk.

Mert ugye az ágyék az nem lágyék, a csüd pedig nem szár stb. A testtájak leírását ugyanolyan sorrendben vesszük, ahogy bírálatkor szokás.

Tehát a fejjel kezdjük, majd a nyak, a hát, az ágyék, a far következik. Ezután a szügy, a mellkas, a has, a nemzőszervek ismertetésére térünk, amelyeket az elülső végtag, a hátulsó végtag részei követnek.

Végül a szabályos és szabálytalan állás, valamint a mozgás megítélése zárja a lóleírást. Majd a ló színeinek meghatározásával lesz teljes lóismeretünk.

A fej formája, nagysága

A fej formájával, nagyságával többet szoktunk törődni, mint amilyen a fontossága. Ennek az a magyarázata, hogy a legszembetűnőbb testtáj, és a szépérzékünkre erősen hat.

Bár némi, főleg közvetett fontossága is van a fejnek.

A melegvérű lovak fejhossza marmagasságuk 38%-a. A hidegvérűeké 43%. A fej abszolút mérete 60-70 cm. Tömege a nehézhámos lovak munkájába szól bele eredménnyel, de a túl durva, burkolt fejet mégsem kedveljük.

A testtel arányos legyen. A nagy testtel pl. nincs összhangban a finom csukafej. A durva kos-félkosfej nemkívánatos finom szervezetű lovon.

A ló testtájai

A fej tájai: 1. fejtető, 2. homlok, 3. halánték, 4. halántékárok vagy vakszem, 5. szembolt, 6. fül, 7. szem, 8. orrhát, 
9. orrnyílás, 10. orrtájék oldala, 11. orca, 12. pofa, 13. felső ajak, 14. alsó ajak, 15. szájrés, 16. állbúb, 17. áll alatti tájék a torokjárattal, 18. nagyrágóizom tájék, 19. tarkó, 20. fültő, 
21. toroktájék vagy garattájék

A törzs és a végtagok tájai: 22. sörényél, 23. nyakoldal, 
24. torokél vagy alsónyakél, 25. visszérbarázda, 
26. baltavágás, 27. mar, 28. hát, 29. mellkas oldala, 
30. bordatájék, 31. bordaív, 32. szívtájék, 
33. szegycsonttájék, 34. lapátosporc-tájék, 35. szügy, 
36. középső szügybarázda, 37. oldalsó szügybarázda, 
38. köldök, 39. has, 40. csípő, 41. horpasz, 42. ágyék, 
43. lágyék, 44. szeméremtájék, 45. far, 46. végbélnyílás, 
47. gáttájék, 48. ülőgumó, 49. faroktő, 50. farokrépa, 
51. farokszőrök, 52. lapockatájék, 53. vállbúb, 54. felkar, 
55. könyök, 56. alkar, 57. lábtő, 58. elülső lábközép, 
59. csüdízület, 60. csüd, 61. párta, 62. pata, 63. tompor, 
64. konc vagy felcomb, 65. térd, 66. comb vagy alcomb, 
67. csánk, 68. hátulsó lábközép, vagy hátulsó szár, 
69. csüdízület, 70. csüd, 71. párta, 72. pata

Keresztezett, sodrott lovakon gyakori az ékfej, a juhfej, a disznófej s általában a durva, burkolt fej.

Meg kell jegyezni, hogy nem annyira a koponya csontos váza teszi nem kívánatossá a fejet, hanem inkább a kötőszövet nagy tömege és nem kívánt helyeződése. Például bár a lipicainak nagy a koponyája és kos-, félkosfeje van, mégsem ítéljük csúnyának, ugyanígy a nóniusz fejét sem.

A méneknek nehezebb, szélesebb, vaskosabb a feje, mint saját fajtáján belül a kancának.

A fejtűzés alatt a nyakszirtcsont tarkónyúlványának és a tarkónak egymáshoz viszonyított helyeződését értjük. A fej iránya befolyásolja a ló egyensúlyhelyzetét, a hát-és a farizmokból kiinduló erő hatásfokát. Magas fejtűzésű ló csaknem vízszintesen hordja a fejét, s mivel a zabla az előzápfog oldalára kerül, ezért keményszájú lehet. Az alacsony fejtűzésű ló fejét csaknem függélyesen tartja, s ha nem elég fejlett a nyakszirti rész, könnyen lecsúszik a kantár a ló fejéről. A középmagas fejtűzés, a 45°-os a kívánatos, amikor a nyakszirt a tarkóval egy magasságban van.

A ló fej- és nyakalakulása: a) szabályos fej- és nyakforma, b) fél kosfej, magas fejtűzés és nyakillesztés, 
c) kosfej, alacsony fejtűzés, magas nyakillesztés, d) jellegtelen ékfej, alacsony fejtűzés és nyakillesztés, 
e) burkolt fej, magas nyakillesztés

A fejtető a két fül közötti üstökkel fedett rész. Széles legyen. A keskeny fejtető gyenge felépítettségre vall. Az üstök védi az agyat a forró napsugarak ellen. Némely vidéken a két fület s a fejtetőt rögzíthető huzattal védik.

A fül hossza a fej hosszának egyharmada. A túl élénk füljáték idegességre, vakságra utal. A fülbe nyúlást tűrő egyed butacsírás. A ló á viszonylag gyenge látását élénk fülmozgásával és jó hallásával pótolja. Ezért radarozik a fülével a hangok után induló ló. A homlok egyenes síkú, terjedelmes legyen. A szembolt a homlok síkja fölé emelkedjen. A halánték tájéka durva szervezetű lovakon burkolt. A vakszem fiatal egyeden telt, beteg, öreg lovakon beesett.

A szem megítélése igen fontos, mert a lovak nagy része közellátó. A négydioptriányi vagy nagyobb közellátás súlyos hiba. Az ilyen lő ijedős és botlik is. A pillaszőrök védik a szemet, hiányuk zavarja a látást. Az orrnyílás és az orrüreg tág legyen az élénk légvétel miatt.

Az ajak mozgékony és a szájrés zárt legyen. A petyhüdt ajak öregségre, laza szervezetre vagy betegségre utal. A keményszájú, elragadó lovak fékezésénél használt feszítőzabla az áldudor mögött zúzódást, hegesedést okoz, figyelemfelkeltő jel.

A foghíjas szélen fekszik a zabla. Ha ez a szél keskeny és magas és a nyelv vékony, akkor a ló igen érzékeny a zabla erősebb hatására és azt mondjuk, hogy puhaszájú a ló. A tompa, alacsony, széles szél és vastag nyelv mérsékli a zabla nyomását, és a ló keményszájú, könnyen lehet elragadó.

A nyelv mozgékony, de rendszerint nem látható. Rossz szokás, idegbénulás az oka a lógó nyelvnek. Az állkapocs és a torokjárat széles, jól fejlett legyen.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)