A ló testtájainak a nevét meg kell tanulni ugyanúgy, mint a gépkocsivezetőnek az autó részeit. Ezek begyakorlása nélkül nincs közös nyelvünk, nem érthetünk meg másokat és minket sem értenek meg, ha lovakról beszélünk.

Mert ugye az ágyék az nem lágyék, a csüd pedig nem szár stb. A testtájak leírását ugyanolyan sorrendben vesszük, ahogy bírálatkor szokás.

Tehát a fejjel kezdjük, majd a nyak, a hát, az ágyék, a far következik. Ezután a szügy, a mellkas, a has, a nemzőszervek ismertetésére térünk, amelyeket az elülső végtag, a hátulsó végtag részei követnek.

Végül a szabályos és szabálytalan állás, valamint a mozgás megítélése zárja a lóleírást. Majd a ló színeinek meghatározásával lesz teljes lóismeretünk.

A fej formája, nagysága

A fej formájával, nagyságával többet szoktunk törődni, mint amilyen a fontossága. Ennek az a magyarázata, hogy a legszembetűnőbb testtáj, és a szépérzékünkre erősen hat.

Bár némi, főleg közvetett fontossága is van a fejnek.

A melegvérű lovak fejhossza marmagasságuk 38%-a. A hidegvérűeké 43%. A fej abszolút mérete 60-70 cm. Tömege a nehézhámos lovak munkájába szól bele eredménnyel, de a túl durva, burkolt fejet mégsem kedveljük.

A testtel arányos legyen. A nagy testtel pl. nincs összhangban a finom csukafej. A durva kos-félkosfej nemkívánatos finom szervezetű lovon.

A ló testtájai

A fej tájai: 1. fejtető, 2. homlok, 3. halánték, 4. halántékárok vagy vakszem, 5. szembolt, 6. fül, 7. szem, 8. orrhát, 
9. orrnyílás, 10. orrtájék oldala, 11. orca, 12. pofa, 13. felső ajak, 14. alsó ajak, 15. szájrés, 16. állbúb, 17. áll alatti tájék a torokjárattal, 18. nagyrágóizom tájék, 19. tarkó, 20. fültő, 
21. toroktájék vagy garattájék

A törzs és a végtagok tájai: 22. sörényél, 23. nyakoldal, 
24. torokél vagy alsónyakél, 25. visszérbarázda, 
26. baltavágás, 27. mar, 28. hát, 29. mellkas oldala, 
30. bordatájék, 31. bordaív, 32. szívtájék, 
33. szegycsonttájék, 34. lapátosporc-tájék, 35. szügy, 
36. középső szügybarázda, 37. oldalsó szügybarázda, 
38. köldök, 39. has, 40. csípő, 41. horpasz, 42. ágyék, 
43. lágyék, 44. szeméremtájék, 45. far, 46. végbélnyílás, 
47. gáttájék, 48. ülőgumó, 49. faroktő, 50. farokrépa, 
51. farokszőrök, 52. lapockatájék, 53. vállbúb, 54. felkar, 
55. könyök, 56. alkar, 57. lábtő, 58. elülső lábközép, 
59. csüdízület, 60. csüd, 61. párta, 62. pata, 63. tompor, 
64. konc vagy felcomb, 65. térd, 66. comb vagy alcomb, 
67. csánk, 68. hátulsó lábközép, vagy hátulsó szár, 
69. csüdízület, 70. csüd, 71. párta, 72. pata

Keresztezett, sodrott lovakon gyakori az ékfej, a juhfej, a disznófej s általában a durva, burkolt fej.

Meg kell jegyezni, hogy nem annyira a koponya csontos váza teszi nem kívánatossá a fejet, hanem inkább a kötőszövet nagy tömege és nem kívánt helyeződése. Például bár a lipicainak nagy a koponyája és kos-, félkosfeje van, mégsem ítéljük csúnyának, ugyanígy a nóniusz fejét sem.

A méneknek nehezebb, szélesebb, vaskosabb a feje, mint saját fajtáján belül a kancának.

A fejtűzés alatt a nyakszirtcsont tarkónyúlványának és a tarkónak egymáshoz viszonyított helyeződését értjük. A fej iránya befolyásolja a ló egyensúlyhelyzetét, a hát-és a farizmokból kiinduló erő hatásfokát. Magas fejtűzésű ló csaknem vízszintesen hordja a fejét, s mivel a zabla az előzápfog oldalára kerül, ezért keményszájú lehet. Az alacsony fejtűzésű ló fejét csaknem függélyesen tartja, s ha nem elég fejlett a nyakszirti rész, könnyen lecsúszik a kantár a ló fejéről. A középmagas fejtűzés, a 45°-os a kívánatos, amikor a nyakszirt a tarkóval egy magasságban van.

A ló fej- és nyakalakulása: a) szabályos fej- és nyakforma, b) fél kosfej, magas fejtűzés és nyakillesztés, 
c) kosfej, alacsony fejtűzés, magas nyakillesztés, d) jellegtelen ékfej, alacsony fejtűzés és nyakillesztés, 
e) burkolt fej, magas nyakillesztés

A fejtető a két fül közötti üstökkel fedett rész. Széles legyen. A keskeny fejtető gyenge felépítettségre vall. Az üstök védi az agyat a forró napsugarak ellen. Némely vidéken a két fület s a fejtetőt rögzíthető huzattal védik.

A fül hossza a fej hosszának egyharmada. A túl élénk füljáték idegességre, vakságra utal. A fülbe nyúlást tűrő egyed butacsírás. A ló á viszonylag gyenge látását élénk fülmozgásával és jó hallásával pótolja. Ezért radarozik a fülével a hangok után induló ló. A homlok egyenes síkú, terjedelmes legyen. A szembolt a homlok síkja fölé emelkedjen. A halánték tájéka durva szervezetű lovakon burkolt. A vakszem fiatal egyeden telt, beteg, öreg lovakon beesett.

A szem megítélése igen fontos, mert a lovak nagy része közellátó. A négydioptriányi vagy nagyobb közellátás súlyos hiba. Az ilyen lő ijedős és botlik is. A pillaszőrök védik a szemet, hiányuk zavarja a látást. Az orrnyílás és az orrüreg tág legyen az élénk légvétel miatt.

Az ajak mozgékony és a szájrés zárt legyen. A petyhüdt ajak öregségre, laza szervezetre vagy betegségre utal. A keményszájú, elragadó lovak fékezésénél használt feszítőzabla az áldudor mögött zúzódást, hegesedést okoz, figyelemfelkeltő jel.

A foghíjas szélen fekszik a zabla. Ha ez a szél keskeny és magas és a nyelv vékony, akkor a ló igen érzékeny a zabla erősebb hatására és azt mondjuk, hogy puhaszájú a ló. A tompa, alacsony, széles szél és vastag nyelv mérsékli a zabla nyomását, és a ló keményszájú, könnyen lehet elragadó.

A nyelv mozgékony, de rendszerint nem látható. Rossz szokás, idegbénulás az oka a lógó nyelvnek. Az állkapocs és a torokjárat széles, jól fejlett legyen.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)