Még javában tart a tél, Overdose felkészítése még el sem kezdődött igazán, a tervezett versenynaptára is csak márciusban fog összeállni, azonban a PannoniaOverdose.hu a télen is követte Dózi lovasainak versenyeit. Mikóczy Zoltán pedig elmondta, ha egy patkolást követően megint nem vált volna néhány napra érzékennyé lova patája, akkor az októberi milánói versenyén a világ legjobb zsokéja, Frankie Dettori ült volna rajta. Akire lehet, hogy idén is számíthat...

Christophe Soumillon az európai téli szünetben Japánban versenyzett. November 28-án Tokióban futották a világ egyik legnagyobb versenyét, a hatmillió dollár összdíjazású, Group 1-es, 2400 méteres Japan Cup-ot, amelyben Christophe a hazaiak nagy kedvencét, Buena Vistát lovagolta. A rajtot követően a 18 lovas mezőny hátsó harmadában galoppozott, hogy aztán a célegyenesben lefiniseljen mindenkit. Óriási ünneplést csapott, még ostorát is kidobta a nézőknek, ám húsz percre rá a versenyintézőség a második helyre sorolta vissza őket, mondván, nem tartották az egyenes vonalat a célegyenesben, hanem kicsit befelé húztak. A verseny videóját elnézve döntse el mindenki maga, mennyire volt jogos a büntetés, de Soumillont ráadásként a következő négy versenynapra is eltiltották, így csak december közepén versenyezhetett újra.

Karácsony másnapján megint Buena Vistával indult harcba a 2500 méteres szintén Group 1-es Arima Kinen győzelméért, ami egy sajátos japán all star verseny, az indulók nagyobbik részét a közönség „szavazza be” a versenyre, a többi helyet a legtöbb pénzdíjat nyert lovakkal töltik fel. Itt viszont már nem a versenyintézőség miatt lettek másodikak. Talán némi gyógyírt jelenthet számára, hogy ennek ellenére Buena Vistát választották Japánban a 2010-es év lovának. Azóta viszont elkezdődtek a Dubai versenyek is, ahol első versenynapján öt lovaglásából egy győzelmet és négy helyezést szerzett, a következőn pedig szintén nyert, és további három dobogót hozott. Mondhatni kiváló formában van...

Ahogyan az utóbbi időben az a Gary Hind is remekel, akivel Overdose megnyerte tavalyi pozsonyi és budapesti visszatérő versenyeit. Ő a téli szezont Bahreinben tölti a királyi család istállójának első számú lovasaként, és olyan meggyőzően vezeti az ottani sampionátust (azaz a zsokék versenyét), hogy már most nagy valószínűséggel borítékolható szezon végi győzelme. Ami már a harmadik volna, hiszen korábban is sokszor lovagolt az arab világban, kétszeres bahreini és egyszeres katari sampion.

Hogy Overdose menedzsmentjének még nehezebb dolga legyen, ismét képbe kerülhet az az osztrák Andreas Suborics, akivel Overdose 2008-ban a legnagyobb sikereit aratta: együtt nyerték a Goldene Peitschét, a hamburgi és római futamokat, és Overdose vele ért elsőként célba az érvénytelenített párizsi Group 1-es Prix de l’Abbaye-ban is. Sok szakmabéli szerint vele alkották eddig a legjobb párost. Suborics azonban tavaly augusztusban bejelentette kényszerű visszavonulását, mivel márciusban fejbe rúgta egy ló munka közben, és orvosai eltanácsolták a lovaglástól. Ám az előzetes várakozások ellenére teljesen felépült, és decemberben bejelentette, hogy újra nyeregbe száll.

Az elmúlt években ők hárman lovagolták Overdose-t, most komoly dilemma, hogy melyikük lehet a legjobb választás. A PannoniaOverdose.hu Mikóczy Zoltánt kérdezte.

Soumillon, a remek formában lévő világsztár, de Overdose vele veszítette el veretlenségét. Hind, a közép-európai sztár, aki kétszer is győzött tavaly Overdose-zal, de már rég lovagolt Nyugat-Európa legnagyobb versenyeiben. És Suborics, a háromszoros német sampion, akivel Overdose – mondhatni – tökéletes párost alkotott, ám ki tudja, utolérheti-e visszavonulása előtti formáját... Melyiküket látnád legszívesebben Overdose nyergében 2011-ben? Egyáltalán elérhető-e számotokra bármelyikük?

Nagyon remélem, hogy továbbra is mindhárman elérhetők számunkra. Részünkről töretlen a bizalom, és semmi olyanról nincsen tudomásom, ami miatt ne ülnének Overdose hátára. Jelen pillanatban azonban magam sem tudom megmondani, melyikük volna a legjobb választás. Annál is inkább, mivel Overdose 2011-es programja még nem állt össze – nem is fog március elejéig – és az, hogy aktuálisan kit kérünk fel rá, minden esetben függ az adott versenytől is. Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy elutasíthatnánk azt a lehetőséget, hogy ilyen világklasszis zsokék bármelyike is Overdose-t lovagolja.

Soumillon és Hind jelenleg meglehetősen távol, az arab országokban versenyeznek...

Garyvel a bahreini kiutazása előtt beszéltem utoljára, még karácsony előtt. A tér- és az időbeli távolság okán sem aktuális, hogy jelen pillanatban Overdose idei szezonjáról egyeztessünk.

Suboricssal számolsz? Mármint, ha jelét adja annak, hogy ismét korábbi formájában képes versenyezni? Sokak szerint vele ment Overdose a legjobban, ők voltak a legjobban összehangolva...

Igazából Overdose versenyein soha nem kellett a zsokéinak hozzáadni azt az extraklasszist, ami elvárható tőlük, és amivel kétségkívül rendelkeznek is. Erre akkor lenne szükség, ha fej-fej mellett kéne küzdenie valakivel. Sokhosszas győzelmei alkalmával mindig is a ló formája volt a meghatározó, az döntötte el versenyei kimenetelét. Amikor kikapott, hiába ült volna rajta a világ legjobb zsokéja, ha az nem éppen Soumillon. Overdose nem volt formában, nem akart versenyezni, azért futott úgy, ahogy futott. Amikor sok hosszal nyert, akkor pedig olyan kondícióban volt, hogy azokat a versenyeit megoldotta volna sok más lovassal is. Bár, itt feltétlenül ki kell hangsúlyoznom Gary Hind profi hozzáállását, aki Overdose tavalyi visszatérő versenyein, annyira kímélte a lovat, hogy csak annyit kért tőle, amennyi éppen elég volt a versenyek megnyeréséhez. Bár ugyanerre képes lett volna bármelyik közülük.

Azért a zsoké extraklasszisa nem nélkülözhető, hiszen bármikor alakulhat úgy egy verseny, hogy ez komoly helyezésekről döntsön...

Ha nem jött volna közbe a patkolást követő elhúzódó pataérzékenysége, akkor az októberi milánói versenyében egy negyedik, egy olyan zsoké vitte volna, aki szinte minden futtató álma. Persze az ember nem ugrálhat az egyik világklasszis zsokéról a másikra, de azon a versenynapon Soumillon éppen az eltiltását töltötte, Gary Hind, ha jól emlékszem egy kisebb betegséggel küzdött, és Suborics éppen nem volt nyeregben. Így nagyon örültem, és két kézzel kaptunk a lehetőségen, hogy Frankie Dettori elvállalta Overdose versenyét.

Dettori a világ jelenleg leghíresebb és legnagyobb pénztárcájú futtatója, Maktoum sejk Godolphin istállójának első számú lovasa. Háromszor nyerte a legnagyobb európai futamnak számító Arc de Triomphe-ot, szintén háromszor a Prix de l’Abbaye-t. A Breeders’ Cup futamain kilencszer, a Dubai World Cup-on háromszor, az Ascot Gold Cup-on négyszer, az angol St. Legerben ötször győzött. Napestig sorolhatnánk a győzelmeit, fantasztikus lovas, nem véletlen, hogy sokan őt tartják a jelenkor legnagyobb zsokéjának. Ugyan ebben a sportban nem lehet végletes kijelentéseket tenni, de ha van egyáltalán zsoké, akit Soumillon elé lehet helyezni, kétségtelen, hogy a legtöbben Dettorit említenék...

Ezért is különösen fájó, hogy Overdose nem volt kész rá, hogy fusson Milánóban.

Kevesen tudják róla, hogy ugyan Európában nem ez a legerősebb lóversenynemzet, de Dettori olasz, és olaszként ért el ekkora sikereket. Abban, hogy vállalta volna Overdose-t, szerepet játszott az is, hogy Olaszországban volt a verseny?

Ráadásul Dettori Milánóban született, és a papája is zsoké volt. Sokszor elmondta, mekkora értéket jelent számára a hazájában bizonyítani, így minden bizonnyal ez is szerepet játszott benne.

Ezek szerint Dettorival is számolsz?

Ne menjünk ennyire előre, hiszen először a tervezett versenyeknek kell összeállniuk, az pedig nagyban függ Overdose felkészülésétől. Arról pedig, hogy melyik versenyére ki lehet a legjobb zsoké, majd csak ezt követően lehet elkezdeni gondolkodni. Egy biztos, rajtunk nem fog múlni.

 A ló erejét mozgásban fejti ki. Ezért a ló egyik leglényegesebb tulajdonsága a mozgás képessége. Nálunk a ló összbenyomásával, teljesítményével mindig nagyon törődtünk, de nem elemeztük a mozgás komponenseit.

Pedig a szelekciónak az alapja a mozgás összetevőinek megismerése és a cél érdekében a legmegfelelőbbek kiválogatása.

A mozgás viszonylag jól öröklődik (0,40 a h2-e), amit a vérmérséklet, a végtag szögelése, a végtagrészek hossza magyaráz és ezen kívül a lendület, a rugalmasság, a térölelő, elég magas, kellően szapora lábelőrevitel határoz meg.

A lendületes, rugalmas mozgású egyed kevésbé fárad, mert a mozgás nem esik nehezére. Csak az egészséges, jó szervezeti felépítés teszi erre alkalmassá a lovat. A vizsgálatok azt igazolják, hogy a hosszú lépetű lónak hasonlóan kiadós az ügetése és a galoppmozgása is.

A lépés akkor elég magas, ha legalább a bokák magasságában vitetnek előre a paták. A lépés szaporaságát a fajta, a vérmérséklet, a gyakorlat befolyásolja, a fáradtság pedig csökkenti azt.

A végtagoknak egymás munkáját, előrevitelét nem szabad hátráltatni, ezért megkívánjuk, hogy a mozgás a törzs hossztengelyében történjék s oldalmozgásokat ne végezzenek a lábvégek, mert azok bizonytalanná teszik a mozgást és erőpazarlók is. Az egyoldalú patanyomok egy-egy egyenes mentén vitessenek előre, a két egyenes pedig egymással párhuzamos legyen. Határozott a lábletétel, ha a pata kellő magasból megfelelő eréllyel helyeződik a talajra. Egyenetlen talajon, hegyi terepen mozgó lovaknál ez igen fontos.

Rendellenes mozgásformák: vontatott, lomha a nagyon fáradt vagy gyakorlatlan ló mozgása. A teljesítményt nagymértékben csökkenti. A nagyon alacsony mozgású ló gyakorta botlik és a fellépő nagy talajellenállás folytán az ilyen mozgás fárasztó is. A kötött mozgás merev és rövid. Gyakori, hogy meginduláskor kötött a mozgás, de kis idő múlva szabályos lesz. Lapátol a talajon a szűk állású ló, amikor a földről felemelt elülső lábait bokától kifelé fordítja, annyira, hogy oldalról-hátulról a talp is látható lesz. Csavaró a járás, ha a felemelés pillanatában a csüdjét és patáját befelé vagy kifelé megcsavarja.

Az erősen igénybe vett ízület és a gyorsan kopó pata ésatkó a hátránya. Kaszáló a mozgás, ha nem egy egyenes mentén vitetnek előre a végtagok, hanem kifelé domborodó ívet írnak le. Hadonászó, amely lábait befelé domborodó ív mentén viszi előre. Dülöngél a széles szügyű ló, amikor a testét észrevehetően hol az egyik, hol a másik oldali végtagjaira helyezi. Bevág a ló, ha mozgás közben a hátulsó pata az elülső láb patatalpát, sarokvánkosát, csüdjét, bokáját vagy lábszárának hátulsó élét megüti vagy a patkót veri. Ez utóbbinál, a kellemetlen hangján túl, állandó a sebzés, a zúzódás veszélye. A pontyhátú ló törzsének rövidsége miatt vág be. Van olyan is, amikor a fáradt ló hátulja eléri az elejét.

Bokázik a ló, ha ellenoldali pártaszélét, csüdjét, bokáját vagy lábszárát patájával mozgás közben megüti, felsebzi. Csöbörbehágó a morgás, ha egyik oldali lábát, kakaslépésű, ha mindkét oldali lábát rángásszerűen hirtelen magasra emeli. Imbolygó járás akkor áll elő, ha az ágyékban a far elmozdul az egyenestől és észrevehető oldalirányú kitérést okoz.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 A ló felvezetésekor képet alkothatunk a lábállásról, annak szabályos vagy szabálytalan voltáról. A lábállás két okból érdekelhet bennünket: segíti a munkavégzést vagy hátráltatja azt, bizonyos rendellenességek és hibák öröklődhetnek, ezért a tenyészállat értékét nagyban rontják.

A ló szabályos felállításakor, négy lábra állításakor, a lábak egyenletesen támasztják alá a törzset. Az elülső végtag viseli a testsúly kétharmadát, a hátulsó az egyharmadát.

A teherhúzásban viszont a hátulsó végtagpár veszi ki derekasabban a részét. A test súlypontja az elülső végtagok mögött van.

Az elülső láb szabályos állású: ha elölről nézve, a vállbúb közepéről ejtett függélyes a láb középtengelyében halad és a patát két egyenlő részre osztja, oldalról nézve pedig a könyökízület közepéről ejtett függélyes a láb középtengelyében halad a bokáig és a csüd tengelye a talajjal 50-55°-os szöget alkot.

A hátulsó láb szabályos állású: ha hátulról nézve, az ülőgumók közepéről ejtett függőleges a láb tengelyében halad lefelé és a két sarokgumó között éri a talajt, oldalról nézve az ülőgumóról ejtett függőleges a csánk és a szár mögött halad a bokáig és a csüd a talajjal 55-60°-os szöget képez, a térdízület a külső csípőszöglet alatt, a pata a csípőízület alatt helyezkedik el.

Lábtőben szűk vagy X-állásnál az ízületi felület egyenlőtlenül terhelődik, a szalagok gyorsan elhasználódnak, a pata kifelé fordulva franciás és a belső széle erősen kopik.

Lábtőben tág vagy O-állásnál a lábtő belső csontjai, a szalagok a külső részen használódnak el hamarabb és a pata hegyfaltipró állás szerint befelé fordul, a külső széle kopik erősebben.

Előrehajlított, térdes vagy rokkant állás íngyulladás, ínrövidülés, megerőltető munka következménye. Ritkán veleszületett alakulás. Bakpata képződésre hajlamosít. A pata hegyfali széle kopik erősen. Némely csikó születéskor ezt a formát mutatja, amely sínbetevéssel teljesen gyógyulhat.

Hátrahajlított lábállás vagy borjúlábúság esetén lábtőben ahelyett, hogy előre kihasasodna az ízület, hátrafelé hajlik. Megtaláljuk több hidegvérű lovon, de a nóniuszok némelyikén is. Hiba, mert a lábtő elülső csontjai szenvednek és az alátámasztó, toló hatás megtörve érvényesül. A patának a sarokfali része kopik erősebben.

A ló lábállása: a) szabályos elülső lábállás elölről nézve, b) oldalról nézve, c) szabályos hátulsó lábállás hátulról, d) oldalról

e) lábtőben szűk, X, franciás állás, f) hegyfaltipró állás, g) lapos lábtő, borjúláb, h) rokkant láb, bakpata

i) tehenes, gacsos állás, j) hordó- vagy dongaállás

Tehenes, vagy gacsos álláskor a csánkok a szabályosnál közelebb helyeződnek egymáshoz. Kis foka nem hiba, sőt az ügetőknél a szabad végtagmozgás folytán törekszenek is erre. Nagymértékű gacsosság esetén a szárak túlságosan kifelé irányulnak, a mozgás vontatott, a csánk hamar tönkremegy. Olyan mérvű is lehet, hogy a csánkjait a ló "összeköszörüli".

Hordó- vagy dongaállásnál a csánkok távolsága a kívánatosnál nagyobb és a paták pedig befelé fordulva közelebb kerülnek egymáshoz. A csánk belső csontjai túlterhelődnek, kívül az ín és szalag túlfeszül, a pata pedig hegyfaltipró állású és a belső fal laposan túlnő, a külső pedig erősebben kopik. Az ilyen egyedek a lábukat a megterhelés pillanatában megcsavarják, ezáltal is rongálódnak az ízületek, és gyorsan kopik a hordozófelület, illetve a patkó.

Kardálláskor a csánkízület szöge a kívánatosnál (40-160°) kisebb s a lábvég, a pata a has alá tolódik. Bár lépésmunkában a tolóhatás előnyösen alakulhat, mégsem szeretjük, mert a csánkízület nagyfokú igénybevétele folytán az hamar elhasználódik.

Karó- vagy székállású ló csánkízülete kifeszül, rendszerint rövid a comb csontja is. Gyors mozgású, galoppozó lovaknál nem hiba, de lassú munkában erősen rövidíti a lépést.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 A szemestermények a gazdaságokban megtermelt abrakok. Közülük tipikus lóabrak a zab. Minden másnál jobban kedveli a ló, de az tévedés, hogy ez az egyedüli lóabrak.

Az arab ló őshazájában például az árpa az abrak. A sima hengerek között szétnyomott zab kihasználhatósága jobb, mint a szemesen etetetté.

Ha a kukoricából sokat adunk, a ló elhízik, fáradékonyabb lesz. Ésszerű etetéssel viszont jó abrak, amely nálunk inkább rendelkezésre áll, mint a kisebb hozamú zab.

A rozsot áztatás után, szecskával keverve etessük. A hüvelyesmagvak nagy fehérjetartalmúak és dugító hatásúak. Az utóbbi ellensúlyozására kissé hashajtó takarmányt (melasz, korpa, zöldtakarmány) kell velük együtt etetni.

Az olajos magvak pogácsái fehérjegazdag takarmányok. Különösen a lenmagpogácsát kedvelik a lótenyésztők, nyálkaoldó hatása folytán. A korpákat forrázva vagy nedvesítve keverik az abrakhoz.

A melasz az egyszerű gyomrú lóban igen jól értékesül. Hígítva, főleg szecskába keverve etetik. A takarmánycukrot versenylovakkal, gyors munkát végző lovakkal etetik. Az édes takarmányokat igen kedveli a ló.

A malomipari takarmányok etetésekor arra ügyeljünk, hogy sok földes szennyeződést ne tartalmazzanak, mert akkor bélkőképződést okozhatnak. A különféle tápok értékét az alkotórészek milyensége, aránya, vitamin- és ásványianyag-kiegészítése határozza meg. Etetésükkor azt is mindig tudni kell, hogy milyen korú és munkájú állatok részére készítették azokat.

A mach (maccs) abrakkeverék a különös nagy teljesítményre igénybe vett lovak (verseny- és sportlovak) diétás, kissé hashajtó abrakja, amelyet hetente egyszer pihenőnap előtti este adnak. A zúzott zab, korpa és főtt lenmag (lenmagpogácsa) keveréke, amelyet forró vízzel péppé kevernek, kissé állni hagynak és langyosan etetik.

Szükségtakarmány a zöld falomb, a lombszéna, a fiatal nád és sás. Ha elöregedett és romlott, nem való lónak.

Az abraketetés alábbi specialitásait jó, ha figyelembe vesszük.

Végeztünk olyan kísérleteket, hogy mennyi abrakot képes megenni a ló, a csikó. Az éves csikók 8-10 kg, a lovak ennél is sokkal több abrakot képesek elfogyasztani, egészen a gyomorrepedésig. Az abrak evésében nem ismer határt a ló. Ezért kell mindig egyedileg adagolva etetni az abrakot. A kifejlett lovak általános napi munkavégzés mellett 0,5-1,5 kg abrakot szoktak kapni, a futófogat, a sportló 2-3 kg abrakkal beéri, a versenylovak 3-5 kg abrakot igényelnek. A póniknak csak egész kivételes esetben adjunk abrakot (szoptatáskor, erős igénybevételkor, napi 0,15-0,25 kg-ot). A csikók takarmányozása, főleg abrakolása speciális eset, így ezzel később részletesebben foglalkozunk.

A legelőre járó állattal délután vagy este etessünk abrakot (ha szükséges), ne reggel, mert éhesen szívesebben legel. A munkát végző lovakkal délben, s kisebb részben reggel etessük abrakadagjukat. Ekkor a legrövidebb az evési idő, s jó az abrakkal hasznosítani, de az abrakhoz szecskát, pelyvát, töreket is keverjünk, hogy rágásra késztessük a lovat. Ha nem jászolból etetjük az abrakot, hanem zabolócsészéből, akkor a fejjel párhuzamosan két vaspálca legyen beépítve, mert a legtöbb ló irigységből, idegességből, mohóságból az abrakba dugott orrával kivágja az abrakot, és az az alomba kerülve kárba vész.

Az abrakoláshoz megfelelő jászolrész vagy külön zabolócsésze álljon a ló rendelkezésére, mert különben létfenntartási küzdelem folytán igen súlyos komplikációk adódhatnak a legkedvesebbnek ismert takarmány fogyasztása alkalmával.

Ha a központi abrakosláda az istálló légterében van, a fedele mindig lehajtható, lezárható legyen, mert különben tragikus megzabálás lehet a mohóság következménye.

Az elmozdítható vödör még a pónik abrakolásához sem jó, mert biztos, hogy feldöntik azt, s kárba vész az értékes abrak. A ló fejére felköthető zabostarisznya munkalovak déli abrakolásához nem rossz megoldás.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 A pata alakja, minősége igen nagy mértékben öröklődik. Hibái pedig rontják a ló munkateljesítményét, sőt igen gyakran selejtezési okok. Ezért igen nagy figyelmet kell a patára, a pata elbírálására fordítani.

A pata csontos vázát a pártacsonttal ízesült patacsont és anyírcsont alkotja. Ezeket teljesen bezárja a szarutok, amely alatt a vérerekkel, idegekkel gazdagon ellátott irha van.

Bőralatti kötőszövetet a pártában, a talpon, a félkör alakban körülfogott nyírban és a bőrrel, szőrrel fedett sarokfal felett hátul a kidomborodó sarokvánkosokban találunk.

A szarutok három rétegből áll: fedőréteg, oszlopos réteg éslemezes réteg. A fedőréteg a párta közelében marad csak meg és a szegély irhájáról nő lefelé. (Ha beáztatjuk a patát, e réteg világosabb és puhább állománya jól szembetűnik.)

Az oszlopos réteg a párta irhájáról nő lefelé. Ez alkotja a szarufal látható részét. A lemezes réteg a fal irhájának lemezein képződik és belülről kifelé nő.

A szarutalp a talp irhájáról nő lefelé. Ahol a fal és a talp szaruja találkozik, ott képződik a fehérvonal, amely színében és lazább állományában tér el a talp és a fal szarujától. A kovácsnak ez a fehérvonal a figyelmeztetője, hogy ezen belül szöget verni nem szabad, mert különben elevenbe megy és sántít rá a ló. A falnak három részét különböztetjük meg, hogy arányaiból jól eligazodhassunk: hegyfal, oldalfal, sarokfal. Ezek egymáshoz viszonyított aránya az elülső patán 3:2:1, a hátulsó patán 4:3:2. Az elülső pata tehát laposabb és itt a hegyfal a vízszintessel 50-5°-os szöget alkot, meredekebb a hátulsó pata, amely 55-0°-os.

A párta alatti szaruszegély a pártaszél, a talajjal érintkező alsó rész pedig a hordozószél. Ha a talpat felemelve vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a fal szaruja a sarokélben a talp felé befordul és a saroktámasztót alkotja. Ennek a kapaszkodásnál, az eltolásnál, a pata mechanizmusánál van nagy szerepe. A patkolásnál fontos rá ügyelni.

Lábvégalakulások: a) szabályos állású csüd és a pata az elülső lábon, 
b) szabályos állású csüd és pata a hátulsó lábon, c) puha csüd és hegyesszögű pata, 
d) meredek szögelésű csüd és bakpata, e) puha csüd, bakpata, medvecsüd

A szarunyír nyíl alakú rugalmas szaru, amely a két saroktámasztó és a szarutalp két szára közé beékelődött. A nyír hegyét, testét, a két ágát és a két oldalsó, valamint a középső nyírbarázdát különböztetjük meg. Amikor a ló megterheli a lábát, a szaru legrugalmasabb része, a szarunyír két ága támasztja alá a szaru tokját és lehetővé teszi, hogy a szarutok táguljon. Ezt a mozgást a pata mechanizmusának hívjuk. A patának erről a tágulásáról a levett régi patkón fellelhető fényes csík győzhet meg bennünket. Ez a hegyfalon vékony, hátrafelé elszélesedő. Ez annak az igazolására is használható, hogy a patát szakszerűen patkolták-e meg.

A szarufal lefelé havonta 1 cm-t nő, s a vastagsága a hegyfalon 8-12 mm, vékonyabb az oldal- és a sarokfalon és a legvékonyabb a pata talpán (3-4 mm).

A pata fentebb leírt jellemzőin túl vizsgálni kell a szabálytalan és kóros alakulásait, mert azokat vagy javítani tudjuk, vagy lehetetlenné teszik a ló tartós munkavégzését.

A pata nagysága arányos legyen a test tömegével. Sem a túl kicsi, sem a túl nagy pata vagy a terült pata nem kívánatos.

A részaránytalan, a szűkült pata nemcsak azért nem kívánatos, mert nem egyenletes a kopása, hanem azért sem, mert ezek is (mint általában a pata alaki hibái) nagy biztonsággal öröklődnek.

A pata talpi felülete: hordozószél a) a hegyfalon, b) az oldalfalon, és c) a sarokfalon, b) a fehérvonal, d) a talp teste, d') a talp szára, e) saroktámasztó, f) a nyír hegye, g) a nyír szára, h) középső nyírbarázda, i) oldalsó nyírbarázda

A teletalpúság gyakori patabetegsége a hidegvérűeknek. Ennek a talpi felülete lefelé domborodik. A talp szaruja és a nyír a hordozószélnél mélyebben helyeződik, ezért könnyen lesántul a ló. Ha a falnál elválik a szaru a talptól, üresfalú pata képződik.

Rokkant pata esetében irhagyulladás után a szarutok és a patacsont közötti összeköttetés meglazul. A patacsont lefelé süllyed, a párta hullámosan bemélyed és a szarutok deformálódik, szabálytalan gyűrűzöttség is kialakul.

A bakpata meredek, patkolással javítható. Csikókorban félhold alakú patkóval rendbe hozhatjuk, bár lehet, hogy öröklődik. A törékeny pata szaruállománya száraz, könnyen repedezik.

Medvecsüdű a végtag, ha a bakpata feltűnően puha csüddel társul. A hegyesszögű pata lapos, sarokfala jóformán nincs is. Kardállású lovon gyakori.

Megszüntethető patahibák

A párhuzamos gyűrűzöttség a hegyfalon vagy betegség vagy helytelen takarmányozás következménye, így ez korrigálható és lenő.

Szarurepedéskor a fal szaruja a szaruoszlopok irányában felületesen vagy egészen az irháig hatolóan bereped. Lehet végigfutó, lehet pártaszéli és lehet hordozószéli repedés. Gyógyítása: a repedést kiszélesítjük, kitisztítjuk és a felső végét haránt irányban bevágjuk. Ez később lenő és felette ép szaru képződik.

A szarucsorba haránt irányú repedés. A pata lenövi.

Nyírrothadáskor a szűkült pata hátulsó részén szaruoldó baktériumok telepednek meg. A helyes patkolás, az alom és a pata tisztán tartása megszünteti a bajt. Nyírrák a nyír állományának kenőcsös, bűzös s az irháig terjedő gyulladása. Állatorvosi kezelés szüntetheti meg. Nem tévesztendő össze a még súlyosabb, sejt-burjánzásos valódi rákkal.

Vérfolt a talp vagy a nyír zúzódásos, véres beivódása. Pihentetéssel elmúlik. Megszegelés, ha a kovács a patkószeget az "elevenbe", az irhába veri vagy túl közel hozzá, és nyomja azt. Patkolás után keletkező hiba, sántít rá a ló. Ha a szög kihúzásakor vérzik, akkor megnyilallásról, ha nem vérzik, úgy szegnyomásról beszélünk.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)