Tusák Nikolett: Western Mennyország

3. fejezet

Tina már hamar az iskolában volt, de Ashleigh még sehol. Háromnegyed nyolcra beért Ash, és Tina odarohan hozzá:

- Szia. Hol voltál? Azt hittem már soha nem érsz be! - mondta Tina.

- Szia. Csak anya nem tudott elhozni, ezért busszal jöttem, és későn indultam. - köszönt lihegve Ash, és elmagyarázta.

- Ja, értem. De az a lényeg, hogy most beértél! - válaszolt Tina.

- Hát, ja! - mondta Ashleigh. - Alig várom már a délutánt.

- Miért? - kérdezte Tina.

- Hát, mert akkor lovagolok Stedyn, és biztosan nagyon jó lesz! - ábrándozott Ash.

- Ja, tényleg! Teljesen kiment a fejemből. - mondta Tina.

- Na, gyere, menjünk órára, mielőtt még becsöngetnek. - idegeskedett Ashleigh.

- Jó, rendben menjünk! - szólt Tina.

A lányoknak ma az első óra kémia volt, amit rettenetesen ki nem állhattak, mivel még Martha néninél is szörnyűbb tanáruk volt, John bácsi. Annyira szigorú volt John bácsi, hogy az nem ismert határt. Mindig keresztbe akart tenni az összes diáknak, és mindig csak azon járt az esze, hogy most melyik tanulót lehet idegesíteni. De emellett még nagyon is rosszul tanított, mert hadart, és amikor magyarázott semmit sem lehetett érteni. Mindegyik tanuló ki nem állhatta, és mindenki tudta róla hogy előbb vagy utóbb kirúgják az iskolából. De Ashnek csak Stedyn járt az esze, és persze a lovagláson. Annyira Rockin, és a lovagláson járt az esze, hogy nem is hallotta a kicsöngetést. Egyedül azt röpítette el a gondolatait mikor John bácsi ordítva ezt kiabálta: SZÜNEEEETTTT!!! Ashleighez odament Tina:

- Minden rendben van? – kérdezte.

- Igen, persze! Miért? – kérdezte Ash.

- Csak mert akkor tértél magadhoz, mikor John bácsi ordított. - szólt Tina.

- Ja, igen. Egész órán Stedyn járt az eszem. - mondta Ashleigh.

- Aha, értem. - válaszolt Tina.

Most történelem óra jött, amit a lányok kivételesen szerettek, mert Roberth bácsival volt, és ő nagyon kedves tanár. Így a töri óra nagyon hamar elment, mintha 5 perces óra lett volna, és a lányoknak már csak három órájuk volt. A következő óra magyar volt, amit Kristhine néni tanított. Ő is elviselhető volt, de néha rájött az 5 perc. A magyar óra nagyon unalmas volt Ashleighnek és Tinának, de amint meghallották a csengetést, rögtön mosolyra fakadt az arcuk.

- Már csak két óra, és végre a lovardában leszünk. - mondta örömmel Ash.

- Ja, de addig még ki kell bírnunk egy biológiát és egy matekot. - mondta szomorúan Tina.

- Hát sajnos. - siránkozott Ash.

A biológia órát sem szerették a lányok, mert Alice néni teljesen az idegeikre ment. A matekóra Martha nénivel, maga a rémálom volt. De a lányok próbáltak az órákon figyelni, így elég hamar letelt a biológia és a matek óra is. Amint a lovarda felé haladtak, Angelina már ott volt.

- Sziasztok!- köszönt Angelina a lányoknak.

- Szia!- Szia! - hangzott Ash és Tina szájából.

- Ha szeretnéd, felnyergelheted Stedyt. - szólt Angelina Ashleighnek.

- Hát persze hogy szeretné! – mondta boldogan.

Ash hamar felnyergelte Rockit, és már a hátán ment ki a pályára.

- Sarokkal tudod elindítani a lovat. – mondta tanácsként Angelina Ashleighnek.

- Jó, rendben. – mondta.

- Megmondjam, hogy mit csináljatok, vagy magadtól szeretnél dolgozni a lóval? – kérdezte Angi.

- Ha lehet, akkor magamtól szeretném. – mondta Ash.

- Rendben! – szólt Angi.

Ashleigh nagyon szépen lovagolt Stedyn, és nem történt semmi baj. Már az ügetésnél tartott a lóval, és a lányok figyelmesen követték Ash mozdulatait. A lány jelt adott, és Steady elkezdett galoppozni. Tina pedig elővett egy zacskót, hogy majd abból kivesz egy répát, ha megállnak. De Rocki meghallotta a zajt, és iszonyú heves galoppozásba kezdett. Összevissza vágtatott, és nem volt hajlandó megállni. Majd amikor jött a kanyar, a gyorsaság miatt megcsúszott egy kicsit, és Ashleigh leesett. Angelina pedig éppen bent volt az istállóban, egy fontos telefonhívás miatt. Amikor kijött látta, hogy Steady a pályán vágtázik zsoké nélkül, Ash pedig a földön fekszik. Gyorsan odarohantak mind a ketten, és megnézték nem-e esett valami baja Ashleighnek.

- Jól vagy Ashleigh? Mi történt? – kérdezte Angelina megijedve.

- Igen, persze! Vagy is nem annyira, a karom eléggé fáj. – mondta Ash, de tudta, hogy Tina tehet az esésről.

- Az én hibám! – szólalt fel Tina, miután Ash elkezdett volna magyarázkodni.

- De hát, hogy történt? – kérdezte Angi Tinától.

- Elővettem a zacskót, amiben a ló csemegét tartom, hogy ami után visszaérnek, adjak Steadynek egy kis csemegét. De a zacskó zörejtől Rocki megijedt, és heves galoppba kezdett, majd a kanyarba leesett Ash, mert a ló megcsúszott egy kicsit a gyorsaságtól.

- Úristen! – szólalt meg Angelina. – Ashleigh, biztosan nem fáj máshol?

- Nem, egyáltalán nem érzek máshol fájdalmat, csak a karomon. – mondta Ash.

A ló valószínűleg visszavágtázik hozzád, ha pedig nem, akkor csak hívd a nevén. Megtennétek nekem, hogy lenyergelitek, lepucoljátok, és beviszitek a bokszába a lovat? – kérdezte Angi.

- Hát persze! – mondta Ash.

Angelina elsietett az autójához, beszállt, majd szélsebesen elhajtott. Steady visszavágtázott Ashleighez, és horkantott, mint ha sajnálta volna, ami történt.

- Semmi baj Steady, neked bármikor megbocsátok! – mondta Ashleigh.

Ash leemelte a kantárszárat a ló nyakáról, majd visszavezette a bokszába. Megnézte, hogy nem esett-e baja a lónak, majd elkezdte lenyergelni. Hirtelen Tina jelent meg, és elég gúnyosan szólt Ashleighez.

- Nem lehet igaz, hogy ez a ló, megijed egy zacskónak a zörgésétől! – mondta Tina feldúltan.

- Tudod, nem a lóval van a hiba, ha nem veled! Mivel Angelina elment telefonálni, és te rögtön elővetted a zacskót. Miért nem akkor vetted elő, amikor ott volt? Talán direkt akartad, hogy leesek? És ne te legyél megsértődve, mert ha nem zörögsz a zacskóddal, akkor biztos, hogy nem ijed meg a ló, és nem fogok leesni! – mondta idegesen Ash.

- Mi az, hogy az én hibám? – kérdezte feldúltan Tina.

- Az, hogy te zörögtél a zacskóval, és nem Martha néni! Ne te legyél ideges, mert semmi okod rá, annál inkább nekem van okom! Nem te estél le, ha nem én, és ha rosszul esek, akár meg is halhatok, a ló pedig befejezheti pályafutását! Mondta Ash, szinte már ordítva.

- Jól van, na! – mondta Tina sértődötten és elment.

- Pff! Látod Stedy, ilyenek a barátnők. Még ő van megsértődve ilyenkor is. Na, mindegy, az a lényeg hogy, egyikünknek sem lett semmi baja. - mondta ASh Stedynek.

Ashleigh gyorsan lepucolta Stedyt, mivel Angelina megkérte, mert neki el kellett mennie. Bevezette a bokszába Rockit, majd utána odament Happyhez. Köszönt neki, és Happy üdvözlésül horkantott.

- Holnap rajtad fogok lovagolni, kimegyünk nagypályára, és fogunk gyakorolni a versenyre. Jó lesz? - kérdezte Ash Happyt.

Happy csak válaszként nyihogott. Avril bement a bokszába, és kényeztette lovacskáját. Kb.15 perc múlva kiment, elköszönt a lovától, és hazament leckét írni. Otthon anyukája várta, finom vacsorával. Azután Ashleigh megírta a biológia és a matek házi feladato.Hamar megvolt, és azután tévét nézett. Tíz óra felé lefeküdt, és arról álmodott hogy Happyvel megnyerik a Centucky kupát.