Tusák Nikolett: Western Mennyország

2. fejezet

Píí-píí-píí-píí. Reggel fél hét van, és Ashleigh vekkerje megállás nélkül csörög, majd lenyomja az órát a lány. Lassan kicammogott a fürdőszobába, megmosakodott, felöltözött és elment reggelizni.

- Szia, Anya! – köszönt álmos hangon.

- Szia, kicsim! – válaszolt kedves hangon az anyukája.

- Ma korán találkozok Tinával. – mondta Ash.

- És miért? – kérdezte az anyja, meglepően.

- Átmegyünk hozzájuk, mert közös házi feladatot csinálunk. – mondta.

- Aha, értem. – szólt Ash anyukája.

Gyorsan megreggelizett Ashleigh, és elindult, mert negyed nyolckor találkoztak Tinával. Elég hamar megcsinálták a házit, azután siettek az iskolába, mert legkésőbb hét óra ötvenre már bent kellett lenni.

Kémia órán Tina írt egy levelet Ashleighnek, amiben ez állt:

Képzeld csak el, hogy új versenylovat hoznak a lovardába. A neve azt hiszem Steady As a Rock, a fajtája pedig Angol telivér. A gazdája pedig Angelina Wenz.

Ashleigh rögtön ki is nyitotta a levelet, de persze úgy, hogy a tanár ne vegye észre, majd elkezdte olvasni, és majdnem felsikított.

Az tök jó!!És mikor jön meg a ló? – írta vissza Tinának.

Szerintem ma, szóval mindenképpen el kell mennünk a lovardába! –írta vissza Tina.

Elhangzott a csengetés, ami az óra végét jelentette. Viszont még egy órájuk hátra volt a lányoknak.

- Jaj, ne! Most matek óra jön. – siránkozott Tina.

- Ja! A világ legrosszabb órája, Martha nénivel. – szólt Ashleigh.

Senki se szerette Martha nénit, mert mindenért ordibált, és ha valaki beleszólt a beszédébe, rögtön kiküldte vagy óra végéig állnia kellett az illetőnek. Ezért a lányok mindig nagyon vigyáztak. Matek órán Ash végig az új lóra gondolt. - Vajon hogy néz ki? Hány éves? Milyen színű?- ezek a kérdések jártak Ashleigh fejében, és még ezeken kívül több száz.

- ASHLEIGH! Minek a szorzata állandó?- kérdezte Martha néni a tipikus agresszív szólásával, látva hogy Ash nem figyel.

- Bocsánat tanárnő, de nem tudom!- válaszolt Ashleigh, szégyellve magát.

- A fordított arányosság esetén összetartozó értékeknek az állandó szorzata, Ashleigh kisasszony!- válaszolta Martha néni dühösen.

- Igen tanárnő!- mondta Ash, és közben Tinára majd az órára nézett. Már csak 5 perc volt a kicsöngetésig, és végre mehet a lovardába.

Elhangzott a kicsöngő, és Ashleigh mérhetetlenül boldog volt. Miközben a lovarda felé tartottak, az új lóról beszéltek.

- Vajon hogy nézhet ki?- kérdezte érdeklődve Ash.

- Nem tudom. Hannah csak annyit mondott, hogy versenyló és angol telivér. De ezt te is tudod. – mondta Tina.

- Amikor odaértek, már ott volt egy ló szállító, és éppen abban a percben vezettek ki egy gyönyörű lovat. Ahogy közeledtek a lányok, Hannah szaladt oda hozzájuk.

- Lányok! Ez lenne az új ló, Stedy. - mondta nagy örömmel Hannah.

- Hát..hát..ez egyszerűen csodálatos! – mondta Tina dadogva. -Ilyen szép lovat még életemben nem láttam. Na, jó azért Loki is szép, de komolyan hogy ez gyönyörű. - mondta Tina.

- És te mit gondolsz Ash? - kérdezte Hannah.

Ashleighnek a lélegzete is elállt, amint meglátta Stedyt, és annyira bámulta a lovat, hogy csak rajta járt az esze, és még nem is válaszolt.

- Ash! Itt vagy? - kérdezte Tina, furcsán.

- Ja-ja, igen itt! Bocsi - mondta Ashleigh.

- Csak mert legalább vagy 10 percen keresztül nem tudtad levenni a szemedet Stedyről. - szólt Tina.

- Ja, igen! Ez a legszebb ló a világon, amit eddig láttam. Happy is szép, na de ő! Egy igazi álom ló. - mondta Ash, és berohant az istállóba. Ashleigh nézte, ahogy Angelina bevezeti a bokszba Stedyt, s szóhoz se jutott, csak a gyönyörű teremtést nézte.

- Szia, Angelina Wenz vagyok. - szólt Angi Ashez.

Ashleigh kb. egy percig még a lovat nézte, majd észhez tért, és viszonozta a kedvességet:

- Szia, Angelina, Ashleigh Griffen vagyok. - mondta Ash.- Nagyon gyönyörű lovad van! - dicsérte Angelina lovát.

- Köszönöm! Ha majd szeretnéd, megnézheted egy edzésünket, és rá is ülhetsz. - hangzott a válasz kedvesen.

- Jaj, nagyon köszönöm. - mondta boldogan Asleigh.

- Szívesen. - mosolyodott el Angelina.

- És Stedy mennyi idős?- kérdezte kíváncsian Ash.

- Most 5 éves. - válaszolt Angi. - Na, bocsi csak nekem mennem kell, egy fontos ügyet kell intéznem. De nyugodtan bemehetsz Stedyhez, és meg is etetheted répával, csak ne túl sokat adj neki, ha megkérhetlek! - mondta Angelina.

- Oké, köszi. – szólt örömmel Ashleigh.

- Nagyon oda kell figyelni az étrendjére. - mondta Angelina.

- Gondolom, hogy nem könnyű betartani. - szólt Ash, amivel húzta az időt.

- Hát nem könnyű! Na, szia, megyek. - köszönt el Angi.

Tina rohant be az istállóba, és Stedyt kezdte el csodálni.

- Mit beszélgettetek?- kérdezősködött Tina.

- Semmi különöset, csak hogy mennyi idős Stedy. Nagyjából ennyi, azután sietett, és megengedte, hogy bemenjek Stedyhez, és adjak neki egy kevés répát. - mondta Ash magabiztosan.

- Az nagyszerű! Akkor mire vársz még? - mondta Tina izgatottan.

- Jó, jó nyugi! Csak hozok 2 répát. – mondta Ash, és elment.

Hamar visszaért Ashleigh, bement Stedy bokszába, és miközben simogatta a lovat, ezt mondta Tinának:

- Ja és képzeld! Azt is megengedte, hogy megnézzek egy edzésüket, és rá is ülhetek Stedyre. - dicsekedett Ash.

- Na persze! Ezt nem hiszem el, hogy ezt mondta!- mondta Tina gúnyolódva.

- Pedig muszáj lesz elhinned, mert holnap rajta fogok lovagolni. - szólt Ash.

- És mi lesz Happyvel?- kérdezte Tina.

- Ő rajta bármikor tudok lovagolni, de Stedyn nem. - mondta Ashleigh.

- Az igaz! De ugye nem fogod elhanyagolni Happyt? - kérdezte megint Tina.

- Nem, dehogy is! Happy a kedvencem és bármit megtennék érte! Attól még, hogy egyszer nem a lovamon ülök, nem azt jelenti, hogy örökre elfeledem! - mondta Ash, egy kicsit idegesen.

- Oké, értem! Na, megyek tanulni a holnapi töri témazáróra. Szia! - mondta Tina, és elköszönt.

- Rendben, szia! - köszönt el Ash.

Ashleigh még 15 percet maradt Rockinál, azután megnézte Happyt, adott neki csemegét, és hazament.