Tusák Nikolett: Western Mennyország
1. fejezet
- Hé, Ashleigh!- szólt Tina. - Suli után lemegyünk a lovardába?
- Persze! Én is erre gondoltam. - hangzott boldogan Ashleigh hangja.
- Jó, akkor iskola után a lovardában. Szia! - köszönt el Tina.
- Oké, hello!- válaszolt Ashleigh.
A gyönyörű lovak, s az igazi western stílusú lovarda olyan volt Ashleighnek, mint egy álom. S persze legjobban a saját lovát, Happyt szerette. Tinának is volt egy szép lova, Loki. Nagyon szerette őt, s bármit megtett volna érte. A lányok mindig a lovardában találkoztak, de egy osztályba jártak. Fél négy volt, a nap csak úgy sugárzott. Ashleigh már előbb oda ért, és Happyt csutakolta. Tina is megérkezett, s kihozta Lokit a bokszából, és elkezdte lepucolni. Ashleigh már a nyergelésnél tartott, majd így szólt Tinához:
- Terepre megyünk?- kérdezte.
- Nem tudom, mert a versenyre kéne gyakorolnunk. - válaszolt határozottan Tina.
- Ja, tényleg. Bocsi, teljesen kiment a fejemből. – mondta kicsit szégyellve Ashleigh. – Hátra megyek, hozok a lovaknak répát. – szólt Ashleigh.
- Oké. Pár perc és készen vagyok. – mondta Tina.
Ashleigh mikor bement a helyiségbe, ahol a ló csemegéket tartották, találkozott Hannahval, az edzőjével.
- Mit csináltok ma? – kérdezte Hannah.
- Gyakorolunk az ügyességi versenyre. – hangzott a válasz Ashleigtől.
- Az nagyon jó, épp akartam szólni, hogy lássatok neki a gyakorlásnak. – mondta Hannah.
Elmosolyodott Ashleigh, kivett 2 répát a tartóból, köszönt, majd elment.
Hannah is elköszönt, és elment a saját lovát ápolni, Murphyt.
Amire Ashleigh visszaért, Tina már készen is volt. Felültek a lovaikra, meghúzták a hevedereket, majd elindultak a pálya felé. Gyönyörű napsütéses nap volt, ezért a nagypályára mentek gyakorolni. Hamar eltelt az a két óra, amit a lovakkal edzettek.
- Hú! – törölte meg a homlokát Ashleigh. - Ez fárasztó volt!
- Hát az biztos, hogy ez volt az eddigi legfárasztóbb és legjobb edzésem a lovammal. – mosolyodott el Tina.
- Gyere, nyergeljük és ápoljuk le a lovakat, azután menjünk és nézzük, meg hogy van Murphy! – mondta Ashleigh.
- Rendben. Remélem, már jobban van! - szólt aggódott hangon Tina.
Mert Murphy mostanában nem érezte jól magát, valószínűleg fájt valamitől a hasa, de Hannah gondoskodott róla, ezért most már jobban érezte magát.
Hamar lenyergelték és lepucolták a lovakat, majd kivitték őket a legelőre. Aztán elindultak Murphy boksza felé, s ott volt Hannah is.
- Szia Hannah! – köszöntek kórusban.
- Sziasztok, lányok! – köszönt Hannah boldog hangon. – Murphy már sokkal jobban van, és a jövő héten már rá is ülhetek.
- Az nagyon jó! - kiáltott fel Ashleigh.
- Végre fogjuk látni a szuper párost! – dicsérte őket Tina.
- Jaj, nagyon köszönöm lányok! De tényleg! Nagyon szeretnék már lovagolni rajta! – mondta Hannah.
- Reméljük minél hamarabb így lesz! - mondta Ashleigh, Tina nevében is.
Elköszöntek Hannahtól és Murphytól, majd visszamentek a lovaikhoz. Már háromnegyed hét volt, és a lányok még mindig a lovardában voltak. Csörög Tina telefonja:
- Halló tessék! – szólt bele a telefonba.
- Szia, Tina, Anya vagyok. Mikor jössz haza? – kérdezte.
- Szia! Mikor menjek? Fél nyolcra otthon vagyok. Az jó? –kérdezte Tina.
- Igen, az tökéletes! – mondja.
- Oké, szia! – köszönt el Tina.
- Szia! – búcsúzott az anyukája.
- Anyukám volt az. Fél nyolcra otthon kell lennem. – mondta Tina szomorú hangon.
- Ó, de kár! Akkor majd holnap találkozunk az iskolában. – mondta Ashleigh.
- Aha. Na, szia Ashleigh! – köszönt el Tina.
- Szia! – válaszolt Ashleigh.
|