Nálunk a kisló és póni tartásának nincs nagy múltja. E téren nem volt meghatározó annak a néhány póninak az esete, amelyeket állatkertjeinkben tartottak.

Népünk a pónit is lószámba veszi és annak megfelelően tartja. Ez a magyarázata, hogy gyenge kondíciójú, de még közepes kondíciójú póni sem lelhető, hanem az elhízott, az elkényeztetett állatok a gyakoriak.

A kisló és a póni elhelyezésünknek, tartásunknak az egyik fő gondja, hogy elpuhítva tartjuk és túltápláljuk az állatokat. Az elpuhított, túltáplált állatok szaporasága viszont csökkent. Ha a pónik eredeti hazájukban szokásos elhelyezését vizsgáljuk, azt sokszor mi "kínzónak" véljük.

A legtöbb helyen - még a legzordabb klíma alatt is - a szabadban telel a póni, s takarmányának nagy részét maga keresi meg, s nem ritka, hogy a hó alól vágja ki.

Régebben a pónik naponkénti munkája rendszeres volt, s csak a motorizálás csinált belőlük hobbilovat.

Nagyon is természetes és távolról sem kínzó részére a fészer, esetleg téli hajléknak a karámszerű nyitott alkalmatosság. Még ilyen körülmények között is azt fogjuk tapasztalni, hogy ha mód van reá, s ha a szabadba kimehet, inkább ott tölti idejét.

Azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le a kisló és a póni elhelyezésről, hogy bármilyen elhelyezés, amelyik enyhelyet nyújt számára, megfelelő, s inkább csak arra kell ügyelni, hogy elhelyezési épülete ne fülledjen be (ne legyen túl meleg, s ne legyen páradús).

A természetszerű elhelyezés folyamatossága a lényeges, tehát már ősztől olyan körülmények között legyen az állat, amelyek téli szállását is jellemzik.

Az komoly bajt okoz, ha a meleg istállóból télen kiteszik a szabadba. Ehhez a megrázkódtatáshoz nem készült fel a póni és a kisló szervezete, s így nincs védelmet nyújtó szőrzete sem.

A természetes körülmények között tartott pónit télen se nyírjuk meg, bundaszerű szőrköntöst növeszt, amelyet tavasszal levet. A meleg istállóban tartott póniknak télen is rövid, fényes a szőre. Az ilyen egyedek viszont a téli hidegben könnyen meghűlhetnek, főleg, ha munkában kiizzadnak, és annak végeztével nem kerülnek azonnal meleg istállóba.

Különböző elhelyezés mellett mértük télen a póni szőrhosszát. Fészeres tartásban a háton 50-70 mm-nek, a hason 50-80 mm-nek, a faron 60-70 mm-nek találtuk. A szabadba nyíló ajtójú istálló esetében a háton 45-70 mm, a hason 65-70 mm, a faron 55-65 mm a szőr hossza.

Csak szépséghiba, de nincs semmi következménye, hogy latyakos, sáros időben a has szőre néha kisebb-nagyobb csomókba összeáll. A hatalmas bundát tavasszal levedli az állat. Az egyedek megítélésében és értékelésében csak a hozzá nem értő laikusokat zavarja a téli bunda.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)