Az olimpiai bajnok szabadságra ment

Sok lovas eljátszott már a gondolattal, hogy milyen jó lenne részt venni egy lovas szafarin. Ingrid Klimke  lehetőséget kapott erre, mikor lovával, Hale Bobbal megnyerték a Pferdesafari díjugrató versenyszámát. Katharina Luz élménybeszámolója következik a vakációról:

Kissé ideges voltam, hiszen egy hét szafarira készültem Ingrid Klimkével. Igen, azzal az Ingrid Klimkével,  az olimpiai- és Európa-bajnok Ingrid Klimkével, akinek a lovastusában elért eredményeit felsorolni is hosszú lenne. Kívánhatna bárki is jobb útitársat ajánlani? De ne ugorjunk annyira előre.

A főszerepben: Egy szívós sötétpej herélt, egy aranyérmes lovas és egy orrszarvú.

Hale Bob (becenevén Bobby), a szívós sötétpej herélt tisztában volt vele, hogy lovasának egy kis pihenésre van szüksége. Így  Bobby elhatározta, hogy lovasa kedvéért megnyeri a German Masters Pferdesafari versenyszámát a németországi Stuttgartban.

Átrepülte a fatörzs akadályt, keresztüljutott a vizes árkon, elhagyta az életnagyságú rinocérosz modellt és hibapont nélkül, a legjobb idővel haladt át a célvonalon. Küldetés teljesítve, Bobby egyhetes szafarit nyert lovasának.

2013 február: készen állnk az utazásra

Miközben Philip és Rainer a Hoedpruit reptérre tartottak, hogy felvegyék Ingridet, a férjét és négy másik barátját, Gerti és én a sátrak körül sürögtünk-forogtunk. A két terepjáróval hamarosan befutott a társaság többi tagja, a csomagjaikat bepakoltuk a hatalmas szafari sátrakba, majd gyors ebéd, biztonsági eligazítás és némi pihenés után megkezdtük az első lovaglásunkat.

A növényzet elképesztő volt, bármerre néztem, mindenhol zöldet láttam. Útközben találkoztunk néhány zsiráffal, antiloppal, sőt még fehér orrszarvúval is!

Röviddel az első túránk vége előtt megálltunk egy tisztáson, leszálltunk lovainkról és meguzsonnáztunk. Ahogy elindultunk vissza a sátrakhoz, felfigyeltünk a fölöttünk lármázó majmokra. Philip elmagyarázta, hogy ez a majmok vészjelzése, amit akkor használnak, ha ragadozót észlelnek a közelben. Alig 200 méterre egy gepárd ücsörgött… Igen, egy gyönyörű gepárd! Hihetetlen!

Amikor körbeültük az asztalt az első közös vacsorákhoz már tudtuk, hogy egy fantasztikus hét áll előttünk.

Néhány feledhetetlen kilovaglás után Wait A Little-ben, átvittük a sátrakat és átlovagoltunk Makalaliba. A lovak frissek voltak és örültek a reggeli vágtának. A folyó mellett haladva néztük a vízilovakat és csodáltuk a tájat. Az izgalmak ellenére lovaink hihetetlen nyugodtan viselkedtek. Ingrid meg is jegyezte, hogy ehhez képest a lovai bizony ijedősek egy kissé. 

Hétfőn kora reggel felnyergeltünk, hogy visszalovagoljunk Wait A Little-be. Zsiráfok, zebrák és teknősök keresztezték utunkat, ahogy megérkeztünk Makalali homokos kifutópályájára. Ekkor Philip megfordította lovát és megkérdezte: Vágtázunk egy kicsit? Ezt kaján mosollyal az arcán nekiiramodott.

Egy másodpercnyi hezitálás után előkaptam a kamerámat, lovamat, Taut Ingridéhez igazítottam és már száguldottunk is a kifutópályán. Philip elkezdett lassítani, ahogy közeledtünk a kifutó vége felé, mert félő volt, hogy nem tudunk megállni időben és örökre elveszünk a pálya utáni végtelen bozótban. A kalandos vágta után hagytuk, hogy a lovak egy kicsit kifújják magukat egy árnyékos fa alatt.

A pihenő alatt három lovunk megragadta a lehetőséget, hogy csendben elsurranjanak galoppozni egyet, de aztán elvesztették a magabiztosságukat és visszajöttek hozzánk. Jó dolog, ha a lovunk egy kicsit rakoncátlan, de tudja, hol a határ.

Egyben és boldogan érkeztünk meg Wait A Littlebe. Ingridnek azonban nem volt még elég a lovaglásból, így felajánlotta segítségét Gertinek új díjlova, Ektor tanításában. Ektor 4 éves és már ismeri az összes vadállatot, de még nem igazán tudja, hogy mit kell csinálnia a pályán. Ingrid hamar megértette Gerti és Ektor problémáit, majd nyeregbe ült. Ami ez után következett, azt öröm volt nézni. Ingrid egy kis ízelítőt adott, hogy micsoda harmónia és következetesség szükséges ahhoz, hogy egy ilyen fiatal, erős ló magabiztosan kövesse az utasításokat, anélkül, hogy kiesne az egyensúlyból. A következő két napban tanúi lehettünk, hogyan dolgozik Ingrid a gyönyörű, fiatal lóval. Hihetetlen, hogy egy olyan lovas, mint Ingrid éppen elég időt tölt nyeregben, és mégsem lesz elege belőle.

A következő túránkon egy elefánt csapatot leshettünk meg a bozótból, amint átkelnek az egyik folyón. A fiatal borjak egymással játszottak a vízben és sejtelmük sem volt róla, hogy mindössze 50 méterre vagyunk tőlük.

Az utolsó napon Philip megpróbálta megkoronázni afrikai kalandunkat egy oroszlán becserkészésével! Őrület! Folyókon vágtunk át, hogy megtaláljuk a friss csapásnyomokat, amiket a fiatal hím hagyott maga után. Kétórányi lázas nyomkövetés után találtunk rá egy fa hűvös árnyékában. Elképesztő dolog lóhátról figyelni egy hatalmas oroszlánt, ami alig 20 méterre van tőled.

Visszatérve Wait A Littlebe kaptunk még egy pazar ebédet Gertitől mielőtt elindultunk volna a reptérre. A csodálatos hét, ezekkel a kedves emberekkel és a nagyszerű emlékekkel véget ért. Ami engem illet, elég ideges voltam a kezdő lovas tudásom miatt ennyi kiváló lovas mellett, de rájöttem, hogy így is izgalmas tud lenni. Főleg, amikor egy oroszlán lohol utánad.

Forrás: lovasok.hu