2010.11.19. 19:29, nicii*
November elején futotta 20. versenyét az amerikaiak csodakancája, Zenyatta. Nem túlzás, hogy az elmúlt években Amerika egyetlen más futamot sem várt ennyire, mint a kétezer méteres Breeders’ Cup Classic-et, a telivér világbajnokságnak is nevezett versenyhétvége legnagyobb összdíjazású, ötmillió dolláros futamát. Kiváltképp, hogy már előtte bejelentették: ez lesz a 19 versenye után is veretlen kanca utolsó futása, utána visszavonultatják. Ám ez az év nem a veretlen lovak éve, bár így is csak pár centin és egy adag balszerencsén múlt, hogy húsz hosszas hátrányából felzárkózva öt méterrel hamarabb jött a cél, mint kellett volna.
Nevét egy Police lemez ihlette, a Zenyatta Mondatta. Tulajdonosa, Jerry Moss ugyanis annak az A&M Records-nak a társalapítója, amely Stingék lemezeit kiadta. Az idén hatéves kanca csak hároméves korában, akkor is a szezon végén kezdett versenyezni. Addigra évjárattársai már az év összes fontos korosztályos versenyét, így az amerikai derbynek megfelelő Belmont Stakes-t is lefutották.
A kancák ritkán verik meg a méneket a klasszikus versenyekben. a Magyar Derbyt például Anda 1973-as győzelme óta nem nyerte kanca, míg végre az idén Shamal Sallynak ez sikerült. Ezzel Mikóczy Zoltán már másfél derbynél tart, mert a 2008-as győztes, Sunny Sam után Shamal Sally fele is az övé, a dupla S tehát általában szerencsét hoz neki. Zenyatta évjárata azért sem mindennapos, mert Rachel Alexandra uralta, márpedig két ilyen kiváló kanca talán még sosem akadt a világon egyazon évben. (Rachel 19 versenyén három és félmillió dollárt nyert, 13 győzelem mellett ötször volt második, a győzelmek közül 11 kiemelt, vagyis mindig nagy lovak, többnyire mének ellen aratta győzelmeit.)
Zenyatta viszont kizárólag kancaversenyekben jeleskedett, 2008-ban megnyerte a Breeders Lady Classic-et Santa Anitában, az évente megrendezett, szerényen csak telivér világbajnokságnak hívott hétvégén, ahol a különböző távokon a világ legjobbjai találkoznak. (Legalábbis Amerikáé, mivel a telivérek kevésbé bírják a repkedést, ráadásul egyre inkább homokon tartják, hogy a gyephez szokott európai lovak ne vigyék el előlük az óriási pénzdíjakat.) Ez még csak kétmillió dollárt ért, de 2009-ben már az ötmilliós Breeders’ Classic-ot vette célba, első ízben a legjobb mének ellen. Szokása szerint végig hátul maradt vele lovasa, az utolsó kanyarban ment csak fel a többiekhez, s öt ló között kellett kibújnia a szélére, ami legalább 30 méteres veszteség, majd a nem túl hosszú célegyenesben kívülről lefiniselte valamennyit. Ez volt a 14. győzelme, ennyit nyert Overdose is sorozatban.
(Ekkor már fél Amerika arra várt, létrejön-e a Zenyatta - Rachel Alexandra találkozó, amelyre milliós prémiumokat ajánlottak az amerikai pályák, de Rachel formája kezdett visszaesni, többször is megverte valaki, végül többségi tulajdonosa anélkül vonultatta vissza, hogy eldöntötték volna, melyikük az új évezred királynője.)
Zenyatta tehát magára maradt, de idén már közel sem tették ki akkora erőpróbáknak, mint a két Breeders’, továbbra is kizárólag kancák ellen indult, győzelmei számát viszont így 19-re tornászta fel. Tegyük hozzá, Rachel Alexandra és Zenyatta sem rövidtávú, mint Overdose, aki csak 1200 méterig indul, míg a két amerikai kizárólag mérföldtől (1600 métertől) felfelé.
Zenyatta gazdája nehezen viselte, hogy nem az ő kancája lett tavaly az év lova, ezért 19-re lapot húzott és idén is benevezte a Breeders’ Classic-ba. Ha megnyeri pont tízmillió dollárra emelkedett volna az össznyereménye, ameddig kanca még nem, mén is csupán nyolc jutott. Őrületes volt a várakozás, a másik hét futam, amelyben szédületes lovak találkoztak, szinte senkit sem érdekelt, hiába indult zsinórban harmadik győzelméért a mérföldes futamon az európai Goldikova (amit meg is nyert), mindenki csak Zenyattával törődött.
Zenyatta mindössze másodszor indult mének ellen és másodszor homokon. Előtte már kétszer is némi mázlival nyert, de a célegyenesben ekkor is legyűrte az ellenfeleket. Ám az ilyen taktika életveszélyes, hiszen a sok kerülgetéstől nem mindig lehet időben felérni a vezetőhöz, ráadásul a nagy kerületű angol és francia pályákkal ellentétben az amerikai pályák többsége mérföldes, azaz rövid a célegyenes.
Idén is 12 ló indult, ráadásul Zenyatta zsokéja még jobban kivette lovát a versenyből, hátha a többieket idő előtt kikészíti a teljesen felázott homok. Kime Smith a verseny előtt igen bizakodó volt: „A tökéletességgel nem lehet vitatkozni. Mindig van benne még egy fokozat, ha szükségem van rá. Mint a sebváltóban.”
Zenyatta fél távnál húsz hosszas utolsó volt. Egy hetes boly haladt előtte, az előtt pedig egy másik négyes, vagyis a mezőny két részre szakadt. Két bolyt pedig sokkal nagyobb térveszteség kikerülni, mintha libasorban haladtak volna előtte. Ezért az utolsó kanyarban belül próbált előre törni, hátha valahogy utat kap, ám mivel ez nem sikerült, hosszan kellett szlalomoznia, hogy kikeveredjen a külső ívre. Így nemcsak a térveszteség okozott neki hátrányt, hanem az is, hogy az állandó megtorpanások is sokat kivettek belőle.
Így is úgy nézett ki, hogy az utolsó száz yardon átfut a vezetőn, a szpíker csak az ő nevét kiáltozta, ám a védekező Blame kifelé húzott, épp csak annyira, hogy megzavarja, de még ne diszkvalifikálják, így Zenyatta a létező legkisebb különbséggel, orrhosszal kikapott élete utolsó versenyén. Ezzel Overdose-hoz hasonlóan mindörökre lekerült a veretlen lovak listájáról. Még szerencse, hogy létezik másik, egy hasonlóan értékes lista, a veretlenségi sorozat, s abban mindketten ott vannak így is az első húszban.
Legyőzőjét, Blame-et (magyarul blama) a győzelem után azonnal visszavonultatták. Trénere így vigasztalta a megdöbbent közönséget: „Tudom, hogy a Zenyattások nem boldogok, de higgyenek nekem, nem veszítettek semmit ezzel a vereséggel. Mindenki tudja, hogy ő minden idők legjobb kancája a versenypályán.”
Zenyatta trénere a Racing Postnak így összegzett: „Mindenki a tündérmese végére várt. Mi is ezt szerettük volna, a szurkolók is. Veretlenül a Churchill Downs-ban a fiúk ellen a Breeders’ Cup Classic-ban, nagy történet lett volna. A tökéletes befejezést szerettük volna. Mindig visszamarad az elején. Nem volt szerencsés, hogy most ennyire, az meg pláne nem, hogy a mezőny két részre szakadt, így jóval többet kellett dolgoznia, mintha a lovak egy bolyban haladtak volna. Amikor Quality Road feltartotta, lovasának őt is kissé fel kellett tartania, és csak cikk-cakkozva találták meg az utat, ami megint legkívül volt. Talán ez volt túl sok neki.”
Zsokéja teljesen magába roskadt: „Ő volt a mindenem. Leírhatatlan a fájdalom, mert ez a vereség az én hibám volt. Azt reméltem, minden idők legjobb lova lesz. Ha nyertem volna, ezt most senki nem vitatná. De, hogy mindez egyetlen orrhosszon múljon, az elviselhetetlen.”
Tulajdonosai a versenyt követően egyetlen szót sem nyilatkoztak, ám tegnap megerősítették, valóban ez volt az utolsó futása, visszavonultatják, ráadásul egy Kentucky ménesben marad, egyetlen veresége helyszínén.
AJÁNLOM AZ OLDALT
