Az utódok tulajdonságáért az ősök a felelősök. A tenyésztés során arra számíthatunk, hogy az ősök megválasztásával már az utód milyenségét határozzuk meg.

Tulajdonsága válogatja, hogy az öröklés mellett a külső körülmények mennyire szólhatnak bele az egyed formálásába. Az öröklött tulajdonságok és a szerzettek eredménye a kívánt állat, a kívánt forma megjelenése.

Amíg az öröklődés biokémiai folyamat, amelynek megismerése állandó célja az embernek, addig a szerzett tulajdonságok a tenyésztés során viszonylag könnyebben irányítható hatások összessége.

Ennek az írásnak az a célja hogy az átöröklés nagy szabályaira felhívja a figyelmet. Aki e téren ennél többre vágyik, az érdeklődését az átöröklés széles irodalmából elégítheti ki.

Az egyed tulajdonságait az átöröklés szemszögéből vizsgálva két csoportba sorolhatjuk:

• minőségi tulajdonságok, mint pl. a szín, a pata alakja, a különböző defektusok - köldöksérv, rejtettheréjűség stb.
• mennyiségi tulajdonságok, amelyek mérhető sorokat képeznek, pl. a testnagyság, a méretek, a lépéshossz stb.

A minőségi tulajdonságok átöröklődése nagyjából követi a Mendel-szabályokat.

A mennyiségi tulajdonságok szabályai bár az egyedre is vonatkoznak, de törvényszerűségeinek megismeréséhez a tömegfeldolgozást, a populációs genetika módszereit használjuk fel.

Példával megvilágítva: minőségi tulajdonság a ló színe. Ha ennek öröklődését vizsgáljuk, akkor az egyed őseinek a színalakulását kell nézni és szabályokat megállapítani annak átadásáról. Mennyiségi tulajdonság a test nagysága. Ennél a szülők tulajdonsága (nagysága) nem egy számban jelenik meg az utódokban, hanem széles skálát alkot.

A minőségi tulajdonság öröklődésének megismeréséhez előbb annak sejttani alapjaival kell tisztába jönni.

Az ivarsejtek (a hím ivarsejt és a női petesejt) magja a letéteményese annak a milliméter ezredrészével mérhető parányi részecskének, amely az utód tulajdonságát megalapozza, kialakítja. Az ivarsejt sejtmagjában a fajra jellemző füzérek (kromoszómák) képződnek, amelyen olvasószerűen vannak az egyes tulajdonságok génjei. Minden tulajdonsággén két félből áll össze egy egésszé. E két fél egyikét az apjától, a másikat az anyjától örökölte az utód és ezek párban (allélgének) alakítják ki az utód tulajdonságát. Amikor az új egyed ivarérett lesz, az is termel ivarsejteket megfelezett gén-garnitúrával. Fedeztetés után megtermékenyüléskor a két (hím és női) felezett garnitúra teljes kromoszómagarnitúrává egyesül, és létrejön az új egyed.

Van úgy, hogy mind apai, mind anyai részről ugyanazon géneket örökli az egyed. Ilyenkor azt mondjuk, hogy ezekre a tulajdonságokra nézve homozigóta az utód. A homozigóta hasonló tulajdonságú homozigótával ugyanolyan utódot hoz létre.

Ha viszont apai és anyai részről nem ugyanolyan gént örökölt az egyed, akkor heterozigótának hívjuk a szóban forgó tulajdonságban. Ebben az esetben lehetséges, hogy az egyik szülő génje elnyomja a másikét, vagyis az egyik dominánsan öröklődik a másik felett. Az elnyomott gént pedig recesszívnek hívjuk.

Előfordulhat az az öröklésmenet is, hogy sem az egyik, sem a másik ős tulajdonsága nem jelenik meg az utódban, hanem egy köztes forma (intermedier alak) jelenik meg.

Ismert az az öröklésmenet is, hogy nem az allélpár, hanem egy másik gén elfed egy vagy több gént. Az elfedő gént episztatikusnak, az elfedettet hiposztatikusnak mondják. A ló színöröklésében az episztatikus sor: tarka, fakó, szürke, pej, fekete, sárga.

Az eddig elmondottakhoz a gyakorlat nyelvére lefordítva, a következő példákat adhatjuk. A hosszú évtizedeken, évszázadokon át kitenyésztett fajták a jellemző tulajdonságokban általában homozigóták. Ezek egymás között továbbtenyésztve hasonló utódokat adnak. A fjord ló minden egyede jobban hasonlít egymáshoz, mint két tojás. Ugyanez áll az arabra is.

Keresztezéskor a legtöbb tulajdonságban az utód biztos, hogy heterozigóta. Érdemes elidőzni e fogalomnál, hogy keresztezés. Genetikai értelemben nemcsak a fajták összes tulajdonságára (vagyis a fajták megjelenési formájára, külső és belső összes tulajdonságára) értjük a keresztezés meghatározást, hanem külön-külön az egyes tulajdonságokra is. Vagyis lehet két szülő igen sok tulajdonsága azonos, tehát homozigóta, de például a fej nagyságában (vagy a szem színében) más, és ha ezeket összepárosítjuk, az utód ebben a tulajdonságban keresztezett lesz, vagyis e tulajdonságára nézve heterozigóta.

A dominanciára jó példa a fakó szín. Ez elnyomja a pejt, de a többit is, tehát episztatikus a feketével, sárgával szemben is, és ha az öröklési anyagában jelen van, csak a fakó érvényesül. De jó tudni, hogy az elnyomott színeket is örökli az utód, és előfordulhat olyan párosítás, amikor a domináns tulajdonságra nézve két heterozigótát párosítunk, így lesz olyan alléi, amelyik az egyik oldalról sem hozza a domináns színt, és megjelenik az elnyomott (a nem várt) szín.

A recesszív jellegre az a jellemző, hogy ez minden más színtől elnyomott. Ilyen a sárga. Csak akkor jelenhet meg, ha semmiféle más színt nem örökölt az utód. vagyis sárga x sárga szülőknek csak sárga utóda lehet. A sárga utód másik sárgával is csak sárga ivadékot ad. Az elnyomott sárga szín viszont kihasadhat pl. két pej párosításából, ha azok heterozigóta pejek voltak, és az öröklési anyagukban elnyomva mindegyikben szerepelt az elnyomott sárga szín. A megjelent sárga az elmondottak szerint homozigóta és nem lehet heterozigóta.

Az intermedier (köztes forma) öröklésére jellemző, hogy sem az egyik, sem a másik szülő jellemző tulajdonsága nem jelenik meg az utódban, hanem a kettő közötti eset áll elő. Pl. ha valamelyik kitenyésztett, nagy hidegvérű fajtát keresztezzük pónival, az utód köztes nagyságú lesz és mindegyik egyforma.

Előfordul az is, hogy ismeretlen új tulajdonság (új gén) léptei, ilyenkor mutációról beszélünk. A mutációkkal új változatokat hozhatunk létre, ha sikerül rögzítenünk azokat. Ismerünk halált hozó génhatást is. Pl. ha homozigóta fehér lenne a csikó.

A modifikáció (környezethatás) általában nem öröklődik. De vannak megfigyelések, hogy külső hatásra fellépő bizonyos tulajdonság öröklődött vagy megváltoztatta más öröklődő tulajdonság jellegét. Pl. állandó rossz körülmények között tartott egyed nagysága, munkabírása mélyreható változást szenvedhet.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 Ellés után nagy változás, visszaalakulás megy végbe a kanca testében. A mellkasi és a hasűri szervek felszabadulnak a magzat nyomása alól. A nemi szervekben is visszaalakulás kezdődik.

A ló abban is különbözik a többi háziállattól, hogy a többinél ez a visszaalakulási folyamat hosszú ideig, hetekig elhúzódhat, a kancánál viszont csupán 5-8 napig tart.

A kanca méhének visszaalakulását nagymértékben segíthetjük, ha a rendesen ellő, egészséges csikójú kancát ellés után mielőbb kivezetjük a szabadba. Eleinte rövidebb, majd hosszabb ideig vezetgetjük.

Arra viszont nagyon ügyeljünk, hogy ha a viszonylag sötétebb istállóból kikerül a kiscsikó, könnyen szem elől téveszti anyját ezekben az első napokban. Ezért gyámolítsuk az anyja mellett.

Az ilyen egészségügyi mozgás minden beavatkozásnál jobban segíti a tisztulásban, visszaalakulásban a kancát.

Figyeljük meg, hogy van-e elegendő teje a kancának, mindkét csecsbimbója működik-e. Ha a kanca teje a csikó táplálásához kevésnek bizonyul, próbáljuk meg, ha másik tejelő kanca is van a közelben, a bőtejűhöz hozzászoktatni a hiányt szenvedő csikót. Ha ilyen nincs, pótoljuk a tejhiányát.

Az elhullott, tejet nem adó, beteg tőgyű, elapadt, rosszindulatú kanca ellátatlanul maradt szopós csikóját, ha lehet, adjuk dajkaságba. Dajkakanca hiányában hígított tehéntejjel itassuk a kiscsikót: 6 dl teljes tejhez adjunk 4 dl forralt, majd lehűtött vizet és literenként ebben a keverékben oldjunk fel 3,5 dkg porcukrot. Kezdetben 1-3 óránként, naponta 4 liter keveréket, majd az első hét után 9-10 litert itassunk. Ha van lefölözött friss tehéntejünk, 2-3 hét múlva fokozatosan helyettesítsük vele a vizet.

Napi 2-3 nyers tojást nagyon meghálál a kiscsikó. A tojásadásra különösen akkor gondoljunk, ha a föcstejet sem a kiscsikó kapja.

A csikó patájának legjobb formálója, megfelelő szöveti szerkezetének kialakítója a rugalmas talajon végzett bőséges mozgás.

Születéskor a hordozószél keskenyebb, mint a pártaszél, s ez az arány lassan megváltozik. Második hónaptól már tisztogassuk a nyírbarázdákat, reszeljük a hordozószélt. Így a lábfeladást is játékosan megszokja a csikó.

Ha a boxban tartjuk a kancát csikajával együtt, arra törekedjünk, hogy a boxon kívül is szabad mozgása legyen a csikónak. A boxban azért fontos, hogy szabadon legyen a csikó az anyja mellett, mert egyszerre keveset, de sokszor szopik. Megfigyelték, hogy egy nap alatt hatvanszor is szopik a kiscsikó. A kanca csecse kicsi, s mivel elég sok tejet termel, gyakran kell kiürülnie. Ha a kancát a boxban megkötjük, a kötőfékszárat húzzuk át a csikófán. Ez megakadályozza, hogy a csikó anyja kötelékébe keveredhessék.

A 3-4 hónapos csikó fejére húzzunk lapos, hevederszalagból készült kötőféket. A dolgozó kancák csikója kövesse anyját a munkába.  Sokkal jobb ez a megoldás, mint tétlenségre kárhoztatva a boxban maradjon, és a kanca naponta néhányszor térjen haza szoptatni. Ezek a hazatérések általában kevesbedni szoktak, és a csikó nem fejlődik úgy, mint hogyha a kancával szabadon jár.

A kiscsikó hihetetlen kitartással gyalogol. Elfárad, de pihenőidőben az istálló meleg almán kipiheni magát.

Az anyját követő csikó csak akkor van veszélyben, hogyha olyan útra tér a fogat, ahol nagy az autóforgalom. Ilyen út előtt a csikót anyja szerszámzatához kötjük. Jó csikónevelő vidéken számtalanszor látható olyan fogat, amelyiknek mindegyik kancája mellett ott kocog az anyjához kötött kiscsikó. Ha olyan útra ér a fogat, hogy megszűnt az autóveszély, kis gondossággal szabadon engedik a csikót.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 A kanca vemhességéről tájékoztat az ivarzás ismétlődésének elmaradása, valamint a kanca megváltozott viselkedése. A vemhesség előrehaladtával a kanca hamar fárad, izzad.

Mivel a nagy magzat már gátolja a visszafolyó (vénás) ér működését, a lábvégek és a has alja vizenyősen beszűrődik. A vemhes kanca szőrváltása elmarad, megtartja rövid, merev szőrét. Hasának térfogata nő, a hasaljának növekedése nem tolódik el jobb oldalra - mint a szavasmarháé -, hanem részarányosán széles.

Az idősebb kancák csüngő hasa, amely a tömegtakarmány és a többszöri ellés következménye, ne tévesszen meg bennünket. A vemhesség legbiztosabb megítélése a belső vizsgálat és a kémiai reakció.

- Az 1-2 hetes vemhességet a hüvely és a méhszájváladék elbírálásából lehet megállapítani.
- A 3-4 hetes vemhet a méhnyak külső szájadékának vizsgálatából, újabban ultrahangos vizsgálattal is megállapítja az orvos.
- Az 5 hetes magzatot kitapintással érzékelni lehet, rektális vizsgálattal.
- A 8 hetes vemhesség a Galli-Mainini-próbával és a Juhász-Dózsa-féle kecskebéka-reakcióval kimutatható.
- A 6-7 héttől a vérsavóból a gonadotrop hormon kimutatható.
- A 4-5 hónapos korú vemhesség a Cuboni-reakcióval megállapítható.

A vemhesség tartama melegvérű kancák esetében átlagosan 336 nap (48 hét vagy 11 hónap). Leggyakoribb a 326-350 napok közötti elles. A hidegvérű kancák vemhességi ideje ennél 12-14 nappal is rövidebb.

A vemhességi idő 2-3 nappal rövidebb, ha a csikó kanca, ha kielégítő és vitamindús takarmányozást kap, és 9-10 nappal rövidebb, ha dolgozó kancáról van szó.

A vemhességi idő hosszabb a fiatal, az előhasi és az öreg kancáknál, ha a csikó mén, ha az ellés a téli időszakra esik (november és május között), ha rossz volt a takarmányozás vagy betegség sanyargatta a lovat.

Az elles előjelei a következők: a vemhesség 9. hónapjától a has alja és a hátulsó lábak megduzzadnak, ami lassú jártatással eltűnik. Amikor a horpaszok "beszakadnak", a farok két oldalán a fartő besüpped, a tőgy megduzzad, a bimbó végén sárgás-mézes viaszcsepp jelenik meg, majd tejcseppek észlelhetők, egy héten belül elleni fog a kanca. Ha a tőgy tejjel megtelik, a külső nemi szervek bővérűek és duzzadtak, 1-2 napon belül várható az ellés. Amikor pedig a kanca váltakozva lefekszik, felkel, a hasa felé tekinget, szinte kólikás fájásokat árul el, az ellés néhány órán belül várható. Az ellés előtti megizzadás is jelzi az előkészítő fájások megindulását.

A kanca ellése kissé misztikus. Azzá tette az ellés főleg éjszakai lefolyása és a gyors lebonyolódása. Így még a lóértők közül sem mindenki ismeri az ellés folyamatát. Éppen ezért fontos, hogy mindenki, aki kancát tart, megismerje az ellési előkészületet és az ellés levezetését.

Az elléshez jó előre készítsünk el:

- két kifőzött kenderkötelet és -fonalat,
- farokpólyát,
- beöntésre alkalmas edényt, gumicsővel, irrigátort,
- a köldök fertőtlenítésére jódtinktúrát vagy 5%-os pioktanint és Cubatol spray-t,
- köldökzsinór szétroncsolására emaszkulátort,
- vazelint vagy zsírt. Elléskor szükség lesz még:
- tiszta edényben kb. 10 liter olyan meleg vízre, amelyet a kezünk elbír,
- szappanra,
- tiszta törölközőre.

Az elléshez nyugodt körülményeket teremtsünk. A bokszot nem túl hosszú szálú, tiszta szalmával almozzuk, s lehetőleg észrevétlenül figyeljük az elleni készülő kancát. Arra ügyeljünk, hogy farával ne a falnak fordulva feküdjön le, mert ez akadályozná az ellésben, a segítségnyújtásban. Sok kanca rávár az egyedüllétre, az éjszakára, és elég gyakori az állva ellés is. Ne siettessük az ellést, idő előtt ne avatkozzunk be, ne húzzuk a magzatot, mert kárt tehetünk az anyában is és a csikóban is. De ha rendellenesség mutatkozik, tétovázás nélkül avatkozzunk be.

Az ellést alatt általában 3 időszak különböztethető meg.

1. Az előkészítő fájások, a nyitófájások tartama 0,5-2 óra, néha 0,5-2 nap.
A méhben levő magzat a háti fekvésből hasi fekvést vesz fel és a kinyújtott elülső lábával, rajta a fejével a szülőútba kerül.

2. A tolófájások tartama 1/4, illetve 1/2 óra. Ennél hosszabb csak a rendellenes elléskor fordulhat elő.

A tolófájások megindulásával először a vízhólyag (allantochorion) jelenik meg a pérarésben. Ez tágítja, síkosítja a szülőutat, ezért nem szabad idő előtt felszakítani. Rendszerint magától felszakad és a szalmasárga színű magzatvíz elfolyik. A zavaros, a sötét színű, véres magzatvíz valamilyen rendellenességre utal. Ezután feltűnik a pérarésben a lábhólyag (az amnion). Ebben már kivehető a magzat két lába.

Nehézelléskor a bokák fölé kifőzött kötelet hurkolunk és a csecsek felé enyhén húzzuk a magzatot

A szülés kritikus pontja a fej, a vállak és a medence. A fej s a nyak az elülső végtagokra nyúlva nyomul előre. Várjuk meg, amikor erőt ad a kanca, s csak akkor segítsünk, ha feltétlenül szükséges. Tiszta, száraz törülközővel fogjuk át a lábat és húzzuk a magzatot, ha szükséges, a csecsek felé (tehát lefelé). Nehézelléskor a csikó bokája fölé helyezzük fel a kifőzött kenderkötelet és azzal húzzuk egy ember erejével. Ha a fej a világra került, a vállak könnyebben kicsúsznak. (Az egészen szűk kancát a gáttájon lefelé vágni szokták, de a vágást ellés után azonnal varrjuk össze.)

A vállak után kis pihenés következik, majd a far okoz még erőlködést, ezután a magzat szinte kilökődik a méhből. Ha a farral probléma adódik, kismérvű elfordítás segíthet. Előfordulhat, hogy olyan gyors a szülés, hogy az amnion fel sem szakad, s a magzat burokban jön a világra. Ilyenkor késedelem nélkül fel kell szakítani, de nem vágni, mert késsel esetleg kárt tehetünk a magzatban.

3. Az utófájások alatt távozik a kancából a magzatburok, amelynek összeköttetése az anyai méhvel a kanca esetében a leggyengébb. A magzatburok 1-2 óra alatt lökődik el.

A magzatburok hosszan lóg le, ezért ajánlatos, hogy rálépés, kiszakítás elkerülése végett csomóra kössék vagy a hosszából levágjanak. Az előbbi a jobb megoldás, mert így a súlya kis húzó hatást fejt ki. Ha a magzatburok fél nap alatt nem távozik el, úgy állatorvoshoz forduljunk elszedés végett. A kanca a magzatburok-visszamaradásra meglehetősen érzékeny. Amikor a magzat kiesik az anyjából, a köldökzsinórt a csikó hasa aljától ötujjnyira emaszkulátorral 1-2 perc múlva roncsoljuk szét. Ez jobb, mint az éles késsel ejtett vágás, mert a roncsolt érfal visszatüremkedik és akadályozza a vérzést. A kissé vérző köldökcsonktól ne ijedjünk meg, mert a vérzés hamarosan megszűnik. Ha erős, lüktető vérzést találunk, úgy kifőzött fonallal kössük el a csonkot. A köldökcsonkot széles pohárba elkészített jódtinktúrába, vagy 5%-os pioktaninoldatba lógatjuk, álló helyzetben (ne keskeny szájú üvegbe gyömöszöljük, mert akkor óhatatlanul fertőződik). Majd Cubatol spray-vel a későbbi fertőzés útját zárjuk le.

Adjunk lehetőséget, hogy a kanca letisztítsa magzatát, ha nem tenné, száraz, tiszta ruhával töröljük le. A száj és az orr esetleges nyálkáját távolítsuk el. A pata talpának körömkocsonyájához azonban ne nyúljunk. A gyakorlatban néha ezt ilyenkor ki szokták kanállal vésni, ez helytelen. A körömkocsonyának rendeltetése van, védi a talp szaruját és azután magától elszárad.

Előfordulhat, hogy a magzat farral jön a világra, ilyenkor a szülőútba jutott magzatot gyorsabban segítsük világra, mert az elszorult köldökzsinór miatt megfulladhat. Ha az egyik, vagy mindkét láb, vagy a fej visszamarad, akkor a hátramaradt láb vagy fej szülőútba igazításával segítsünk. Ezeket a rendellenességeket ügyes kezű segítség helyrehozhatja. Egyéb, bonyolultabb rendellenesség felléptével forduljunk állatorvoshoz.

Az újszülött csikó igen hamar lábra áll és vékony lábacskái alighogy elbírják testét, máris a csecs felé kap és szopni akar. Ebben a törekvésében segíteni kell azért is, mert akad kanca, amelyik nem szívesen tűri első csikaja szopását (vagy csiklandós). Előfordulhat, hogy az ilyen kancát az első szoptatásuk alkalmával hosszú elválasztórúddal a falhoz kell szorítani.

A csikó mindenképpen szopja ki a föcstejet, mert - amint később olvashatjuk - nagy a vitamin-, ellenanyag- és fehérjetartalma. Nagyon hibáztatható rossz szokás, ha a feszülő csecset kifejik (a tejét folyató kanca föcstejét sem a csikó kapja).

Az első nap figyeljük a csikót, a kancát, hogy rendszeresen szopik-e. Ha igen, úgy már nem lesz vele probléma. Hagyjuk az anyjával a boxban, hogy annyiszor szophasson, ahányszor csak akar. Figyeljük meg, hogy a csikó trágyázik-e. A magzatkori "bélszuroknak" ezalatt el kell távozni. Ha ez nem következik be, ne várjunk a kellemetlen tünetekre, hanem ricinusolajos, langyos vizes végbélbeöntést adjunk, s a végbélben lévő bélsárrögöktől bélsárkanállal szabadítsuk meg az újszülöttet. Sok kiscsikó, mert nem figyeltek rá, erős fájások között múlik ki bélszurokkólikában. Figyeljük meg az újszülött szemhéjszélét, hogy az szabályos-e és nincs-e befelé fordulva (entropium). A befelé fordult szemhéjszélt egyetlen ügyes nyomással helyre lehet hozni.

A 6-9. nap között az újszülött kiscsikó hasmenése nem betegséget jelez, hanem rendszerint az anyja ellés utáni első sárlására utal, így a csikónak ez a hasmenése a sárlás befejeztével azonnal elmúlik.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 A lépés a ló legnyugodtabb, leglassúbb, legkímélőbb jármódja. Ebben tudják legjobban megbírálni a ló munkaképességét a felvezetőhelyen, illetve a kipróbálópályán.

Ugyanakkor azért fontos a lépésben történő megítélés, mert ez összefügg az ügetés (és amelyik egyedeknél szükséges, a vágta) teljesítményével is. E másik mozgásnemekben viszont az elbírálás nehezebb.

A lépés

Lépésben az átlós (diagonális) lábak követik egymást. A megindulást az előrebillenő fej, a fej-nyak-kar-izmok együtt segítik. A lépés mozzanatai:

• felemelés és lengetve előrevitel
• letétel
• megterhelés
• eltolás.

Lépéskor figyeljük a lépés hosszát, vagyis hogy a hátulsó paták nyoma eléri-e az elülsőket, vagy túl is haladja azokat.

Szabad és lendületes-e a lábak előrevitele. Nem zavarják-e egymás munkáját és két párhuzamos egyenes mentén esnek-e a patanyomok. Lépéskor négy dobbanást hallunk.

A lépés hossza (lábnyomtól lábnyomig) 140-220 cm, átlagosan 180 cm. Percenként 50-65-öt lép a ló. Az 1 km útszakaszt 7-10 perc alatt teszi meg. Vannak lófajták (izlandi kisló), lovak, amelyek ún. tölt mozgásban teljesítik a felfokozott iramot. Itt a lábak sorrendje ugyanaz, mint a lépésnél, csak igen gyors. Mi ezt a mozgásformát nagyon rázósnak ítéljük. Izlandon viszont nemzeti sport a tölt és versenyben a kilométer ideje 1:15-1:19 (perc : másodperc).

Az ügetés

Ősidők óta gyakorolt mozgásfajtája a lónak. Megítélésében ellentétes vélemények ütköznek. Vannak, akik kétségbe vonják e mozgásforma természetességét, mások meg éppen azt bizonyítják, hogy régen is ez volt a fő használati mozgásformája a lónak. Az viszont tény, hogy ha végsőkig felfokozzák a ló gyorsaságát, vagy ha menekül, nem üget, hanem vágtázni kezd. A négylábú emlősök nagy része ügetve verseng, ez az ember láb-kéz mozgásformája is. Ha a ló mély vízbe kerül, ügető mozgással úszni kezd.

A ló mozgásformái: a) lépés, b) ügetés, c) vágta

Ügetéskor az átlós (diagonális) lábak együtt dolgoznak. Az ügetés kétütemű, egyszerre halljuk a jobb elülső és a bal hátulsó, majd külön a bal elülső és a jobb hátulsó láb földet fogását.

Az ügetés hossza, magassága, gyorsasága szerint sokféle változatát ismerjük. A közönséges vagy utazó ügetéskor a hátulsó lábak nyoma legfeljebb az elülsők nyomát érik el. Gyors, hosszú vagy repülő ügetéskor a két dobbanás között a test alátámasztás nélkül, szinte repülve halad előre, tehát van amikor a láb nem éri a talajt.

Versenyügetéskor a végsőkig fokozzák a gyorsaságot és ez már igen igénybe veszi a ló szervezetét. A versenyügetés iramát fokozni lehet az elülső végtagnak hosszabban a levegőbe tartásával (magas ügetéssel), mialatt a hátulsó végtag nagy lökőereje hosszan érvényesülhet, vagy a hátulsó lábak nyitott, széles járásával, így ugyanis nem egy vonalba esnek a patanyomok, hanem a hátulsó lábak az elülsők mellé lépnek, munkájukat tehát nem akadályozzák.

Közönséges ügetésben a lábnyomok távolsága 2-3 méter, amely versenyügetésben 4-6 méterre nő. Megerőltetés nélkül óránként 12-14 km-t tesz meg az ügető ló. A versenyügetés világrekordja 1 : 11,3/km. Némely ügető végsőkig fokozott iramban az elülső lábaival üget, a hátsókkal pedig galoppozik. Ilyenkor tisztátalanul üget.

Poroszkálás a mi lófajtáinknál ritkán fordul elő, nem így a versenyügetőknél. Ott igen gyakori a poroszka mozgás. Külön poroszkaversenyek is vannak. E mozgásforma öröklődik. Megtaláljuk a természetben is: így mozog az elefánt, a zsiráf, a teve, a medve, általában azok az állatok, amelyeknél az elülső lábak toló hatása is komolyan érvényesül. Itt két dobbanást hallunk, de az egyoldalú lábak dolgoznak együtt, tehát a jobb elülső és a jobb hátulsó egyszerre lép és azt követi a bal elülső és a bal hátulsó.

Némely ló megtanítható erre a jármódra. Az örökölt poroszkák viszont leszoktatás után is vissza-visszaesnek. Ez a mozgás himbálózónak tűnik, és ezért van, aki nem szereti. Már az ókori rajzokon is fellelhető a poroszka mozgásforma. Gyorsasági eredménye valamivel jobb, mint az ügetésé és világrekordja 1 :09,5/km.

A vágta

Nem a gazdasági lovak mozgásformája, de legalább a jellemzőit ismerni illik. A ló leggyorsabb mozgásneme. Háromütemű mozgás. A külső hátulsó láb dolgozik egyedül, s hagyja el először a talajt. Majd a belső hátsó és az ellentétes külső első egy időben lép akcióba és a belső első láb felett - mint a rúdugrónál a rúd felett - repül előre a test. Ez az egyedül dolgozó láb nyúlik előre. Az indító hátulsó lábat nagyon igénybe veszi a vágta, ezért váltani kell.

Aszerint, hogy melyik láb dolgozik előre, beszélünk jobbra vagy balra vágtáról. Jobbra vágtázik a ló, ha a testét a bal hátulsó lábával löki el először és a jobb elülsővel dolgozik egyedül előre. Az itt leírtak a nyugodt, kímélő vágtát, a kentert jellemzik. A versenyvágta, a galopp ettől annyiban tér el, hogy a vágtaugrások hatalmasak. Ez terheli meg legjobban a ló szervezetét. Az együtt dolgozó két láb munkája egy kicsit eltér és így ezek dobbanása kettős, illetve megnyújtott. A versenyvágta világrekordja 54,5 mp/km.

A magasugrást eredménnyel megfelelő iramból végzi a ló, így galoppból vagy kenterből. Ugorhat egyéb mozgásból is, de ez nem lehet nagyteljesítményű. Átlagos teljesítménye 100-120 cm magas pályának a teljesítése. A magasugrás világrekordja 249 cm. A távolugrásé 830 cm.

Bokkol (bakugrást végez) a ló, ha pontyhátat alakítva mind a négy lábával egyszerre rúgja fel magát, hogy lovasától megszabaduljon.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

 A megtermékenyült pete beágyazódását vitamindús takarmányozással mozdíthatjuk elő. A hámszövet épségét az "A"-vitamin, illetve provitaminja, a karotin propagálja.

A vehem fejlődésének három jellemző időszakát különböztethetjük meg:

1. A megtermékenyült pete 8-10 nap alatt a méhbe érkezik és beágyazódik. Ha a beágyazódáshoz az élettani körülmények nem megfelelőek, a borsó-, babszemnyi magzat észrevétlenül ellökődik vagy felszívódik.
2. A vemhesség 3-6. hónapjában kialakulnak a magzat szervei, szövetei. A súlygyarapodása ekkor csekély.
3. A vemhesség 6. hónapjától ellésig a magzat rohamosan növekszik.

Az üres kanca karotinszükséglete a vehemépítésre megadott érték kétharmada. Az alábbi táblázat arról is meggyőz bennünket, hogy a karotinellátás kis gondosság mellett nem okoz nehézséget.

Ugyanis 2 kg sárgarépában már 100-200 mg, 2 kg zölden száradt lucernában 120-160 mg, 1 kg lucernalisztben 110-130 mg, 4 kg zöld szudánifűben 120-200 mg karotin van.

A kanca napi karotinszükséglete mg-ban:

A mész- és foszforforgalom szabályozásában törődjünk a D-vitamin-ellátottsággal. Ehhez juthat a ló napon száradt szénával s képződhet a ló bőrében is a legelőn a napsugárzás hatására. Szájon át is lehet pótolni, amely legalább annyira hatásos, mint az injekció formájában adott. A napi D-vitamin-szükséglet 70-80 NE (nemzetközi egység).

A vemhes kanca mész- és foszforszükségletéről azt kell tudni, hogy a régi takarmányozási táblázatokat úgy szerkesztették, hogy a mész-foszfor arányából a mészhiányt vagy a -felesleget tüntették fel. A mészfelesleg nem okoz különös gondot, a hiányt szénsavas takarmánymésszel, a foszforhiányt foszforsavas takarmánymésszel lehet pótolni.

A napi mészszükséglet 50-60 g, foszforszükséglet 30-40 g. Az újabb takarmányszabványok abszolút értékben tüntetik fel a ló napi mész-, illetve foszforszükségletét és az egyes takarmányféleségek ásványianyag-tartalmát.

A vemhesség második időszakában a kanca jó kondíciójára vigyázzunk és arra, hogy munkáltatása ne legyen lezsaroló. A kanca rendes, megszokott munkáját az ellés előtti két hétig végezheti.

Az utolsó két hétben csak a nehéz munkák alól mentesítsük, de ellésig dolgozhat. Sőt az a jó, ha egészen ellésig rendszeresen mozog. A tétlenségre kárhoztatott kancák lábvége, hasaalja vizenyősen beszűrődik és az ellésük is nehéz lesz.