Ez az írás azoknak a gazdasági (félig gazdasági) fajtáknak a két és féléves fajtatiszta vagy keresztezett csikóira vonatkozik, amelyek közül sportcélú eladásra is kerülhetnek

Tehát idetartozik a lipicai, a mezőhegyesi félvér, a nóniusz fajta. (Nem szabad elhallgatni, hogy az itt tárgyalandó elvek és módszerek hasznosak lehetnek a sportcélú fajták (kisbéri félvér, gidrán stb.) csikóinak előtrenírozására is.)

Amikor még nagy legelőkön tartották a lovat, amikor a csikó órákig megszaladhatott és mégsem ért kárba, akkor nem kellett arról beszélni, hogy naponta mennyit és milyen jármódban mozogjon. Ez volt az a korszak, amikor a magyar ló keménységével, kitartásával világhírt szerzett.

Ma már nincsenek nagy legelők, és az eddig leírtak arról győzhetik meg az olvasót, hogy milyen pótlólagos megoldásokkal lehet mégis egészséges, munkabíró lovat nevelni. A nagy méneseknek minden csikónevelési utasítás a napi munkarendben leírt, bizonyos mozgást, jártatást jelent. Ez elengedhetetlen a mozgásszervek tartósságához.

A kistenyésztőnek (egyéni, háztáji, egyesületi, szövetkezeti) javasoljuk, hogy a szabadban lehetőleg gyepen nőjön fel a csikó. Soha ne lekötve töltse napjait, hanem kisebb-nagyobb bekerített szabad helyen mozogjon. Ha módját ejthetjük, a kiadós mozgásra is kerüljön sor - legalább naponta egyszer.

Ennek sokféle módja lehet, a leleményes gazda megtalálja a megfelelő megoldást (tágas udvarban szabad futkározást, kocsi után kötést s a dűlőúton, földeken szabadon engedést stb.). Hacsak lehet, társulati, szövetkezeti legelőre járassuk a csikót.

A kettő és féléves csikó közben jól fejlett, jó kondíciójú, erejének teljében levő, ígéretes lóvá lesz, ha az elkövetkező félév, háromnegyed év alatt ehhez hozzásegítjük. Pontosabb eligazodás végett ekkor különbséget kell tenni a nevelés mikéntjében, a jövő célja szerint.

Ha nincs különleges célunk a csikóval, akkor az eddig elmondottak szerint tartsuk tovább hároméves, hidegvérű csikókat kettő, kettő és féléves korukig, amikor vagy eladjuk, vagy igás munkára fogjuk. Viszont ha eredményes sportlóvá kívánjuk fejleszteni, akkor ehhez hozzá kell segítenünk, mert nem elég a genetika, nem elég a jó tartás, takarmányozás, hanem a csikó szervezetét, testi felépítettségét ahhoz a sporthoz kell alakítani, amelyben nagy teljesítményt várunk tőle. Nem véletlen tehát, hogy az angol telivér és az ügető csikókat ekkor már a versenypályán trenírozzák.

A sportcélra szánt csikókat olyan előtréningbe kell venni, amely nemcsak edzi a tüdőt, a szívet, az izmokat, hanem a mozgáskészségben, az aktív és passzív helyváltoztatási szövetekben, szervekben a célnak megfelelő módosulást eredményez. S ez a módosulás fokozható, és pozitív összefüggésbe kerül a későbbi teljesítménnyel.

Mit várunk a sportlótól:

• engedelmes, könnyen kezelhető,
• figyelmes (tanulékony, intelligens),
• jó ugrókészségű,
• képlékeny (fordulékony) legyen.

Hogy ezeknek a feltételeknek megfelel-e és mennyiben a csikó, azt az előtréning alatt tudhatjuk meg, és akkor nyílik mód arra is, hogy tulajdonságait továbbfejlesszük.

Az előtréning szelektáló és szervfejlesztő. A múltban nem törődtünk a sportcélú csikók előtréningjével, mert a sportcélú kiválogatást vagy a hadsereg (nagy létszámú remonda közül), vagy a sportklubok (egy-egy nagy tenyészet, intézmény állományából) végezték.

Az egyéni sportolónak nincs módja, hogy nagy létszámú növendéket tartson, arra sincs módja, hogy kipróbáláskor sok egyedet vásároljon fel. Ha a sportoló maga tenyészt, akkor az 1-2 csikóját eredményes sportlóvá kívánja trenírozni. Ha veszi a hároméves nyers csikót, akkor meg olyan garanciát vár, hogy esetleg magasabb vételár mellett, de kevés egyeddel, s nagyobb biztonsággal jó versenyeredményt érjen majd el.

Az előtréninget a lóhasználat új módja veti fel, ezt a tenyésztőnek érdemes ismerni és saját, jó felfogott érdekében élni vele.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)