Az alábbiakban a jelenleg használatos színjelölést és annak magyarázatát ismertetjük. Fehér színű a ló akkor, ha mind a fedőszőrök, mind a hosszúszőrök kivétel nélkül fehérek.

A valódi fehér színű ló (albínó) bőrében nincs festőanyag. Az ilyen ló fehéren születik, patája viaszsárga, szeme piros, ellenálló képessége csekély. Az ezüstfehér ló bőre és patája palaszürke. Ez a megőszült szürke ló színe.

Fekete színű a ló, ha mind a fedőszőrök, mind a hosszúszőrök feketék. A bőrben van palaszürke színű festőanyag. Élénkebb fényű a hollófekete, tompább a koromfekete. A nyárifekete ló nyáron a has alján, a lábak belső oldalán barna színű, a test egyéb helyein fekete, télen a szőrök hegye az egész testen barnásvörös árnyalatú.

Pej színű a ló, ha a hosszúszőrök és a lábvégek feketék, a fedőszőrök pedig különböző barna árnyalatúak. A bőr palaszürke. Árnyalatai: világospej, aranypej, meggypej, pej (középpej), gesztenyepej, sötétpej. A zöldlábú-vöröslábú pejnek a sörénye és a farka fekete, a lábvége azonban nem.

Sárga színű lovakon mind a hosszú-, mind a fedőszőrök a világossárgától a sötétbarnáig változnak. Külön feljegyzendő, ha a hosszúszőr színe nem azonos a fedőszőrével. Bőrük palaszürke. Megkülönböztetünk: világossárga, aranysárga, sárga (középsárga), vörössárga, sötétsárga, májsárga, agyagsárga és szénsárga színt.

A fakó színű lovak csoportjában közönséges fakónak mondjuk azt, amelynek háta szíjalt, hosszúszőrei, valamint lábvégei feketék, bőre palaszürke, a fedőszőrei valamilyen világosabb fakó színűek. Árnyalatai: Aranyfakó, zsemlyefakó, mogyorófakó és egérfakó. A zsufafakó, gerlefakó és rozsdafakó lovak bőre palaszürke, a hosszúszőrök nem fekete színűek, lábvégük sem fekete és hátuk nem szíjalt. Az izabellafakó lovak bőrében és szarujában nincs festőanyag.

A fekete, a pej és a sárga lovak testén (a fej és a lábvégek kivételével) a színes fedőszőrök között több-kevesebb fehér szőr léphet fel. A színes és a fehér szőrök aránya szerint tűzöttnek, deresnek vagy vércsének mondjuk a lovat.

Tűzött a ló, ha a színes fedőszőrök között kevés fehér szőrt látunk. Van tűzött fekete, tűzött pej, tűzött sárga.

Deres a ló, ha a fehér szőr már jóval több, de a színes még uralkodik. A deres télen sötétebb színű, mint nyáron. Idősebb korban a deres ló mind világosabb színű lesz, mert őszül. Van pej-, sárga-, fekete- vagy vasderes.

Vércse a ló, ha a törzsön 50%-nál több a fehér szőr. Lehet pej-, sárga- és feketevércse, az utóbbit szerecsenfejűnek is nevezik.

Az utóbbi három csoport: a tűzött, a deres és a vércse megítélésekor mindig tartsuk szem előtt a fentiekben már említett kitételt, hogy a fej és a lábvégek kivételével lépnek fel a fehér szőrök.

A fej jegyei: a) orrfolt, b) hóka, c) lámpás fej, d) piszra

e) szárcsa, f) tejfeles száj, g) békaszáj

h) tűzött homlok, i) virág, j) csillag, k) hamvas orrhát, l) orrcsík

A szürke szín a lovon tulajdonképpen a korosodás jele. E lovak ugyanis piszkosfeketének vagy vörösessárgának, barnának születnek, de a kor előrehaladtával fajta, egyed, sőt családi jellegvonás szerint hamarabb vagy később szürkülnek, az egész testen egyre több lesz a fehér szőr. Van egyed, amelyik már csikókorban szürke lesz, viszont olyan is előfordulhat, hogy csak idősebb lókorban szürkül meg.

A piszkosfeketének született szürke szín esetén beszélünk: acélszürkéről, seregélyszürkéről, almázott szürkéről, legyesszürkéről és ezüstszürkéről.

A vörösessárga, barna csikószín után beszélünk: mézszürkéről, almázott mézszürkéről, szeplősszürkéről, pisztrángszürkéről.

Tarka színű a ló, ha nagy fehér foltok színesekkel váltakoznak. A színes foltok szerint sárga-, pej-, feketetarka lovat ismerünk. A párductarkák testén alma nagyságúak a színes foltok. Az agáttarkán a színes foltok szélén 1-2 ujjnyi szürkés keret van. A habostarka lovon a tarkázottság határa és a szín élénksége elmosódott.

A lábon található jegyek: a) sarokvánkosban kesely, sávozott pata, 
b) pártaszélben kesely, viaszsárga paták, c) csüdkesely, d) bokában kesely

e) bokán felül kesely, f) félszár kesely, g) szárkesely, h) harisnyás láb, i) fehér lábú

A lovak leírásában, azonosításában nagy segítségünkre vannak a jegyek. A fejen és a végtagokon előforduló jegyeket az ábrák mutatják.

A sebzések hegszövetéből fehér szőrszálak nőnek ki. Azonosításkor ezeket nem vehetjük figyelembe, mert nagyságuk és alakjuk változhat.

A kor előrehaladtával a szem bolton, a fejen, a faroktövön ősz szőrszálak jelennek meg. A törzsön (váll, felkar), valamint az alkaron és csánkon néha fekete, ún. zebracsíkokat találunk. Szíjalt hátról beszélünk, ha a gerincvonal mentén sötét színű sáv található.

Az almázottságot csak szürke lovaknál jegyezzük fel. Az egyéb színűeken ezek a foltárnyalatok a kondíció javulásával esetleg fellépnek, romlásával eltűnnek. Ezért nem biztos jelek, és figyelmen kívül kell hagyni a szín és jegy leírásakor.

A festékmentes patát viaszsárgának, a festőanyagot tartalmazót palaszürkének hívjuk. Csak sávokban festenyzett a sávozott pata.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)