Szopóskorban jó megítélni a csikót. Ekkor sokkal biztosabb képet kaphatunk az egyes testtájakról, mint választás után. A szopóskori megítélést rögzítsük, mert ez eligazít bennünket a kancának a későbbi párválasztásában és a várható csikó milyenségében.

Leghelyesebb az 1-2 napos csikót megbírálni, ekkor már biztosan áll a lábán és küllemi alakulása, esetleges rendellenessége pedig szembetűnő.

A megszokott boxában megfogás nélkül bíráljuk, mert minden külső beavatkozás (megfogás) megváltoztatja a testarányát.

Bírálat előtt azonban ismerni kell az újszülött testalakulását, testarányát, amelyben eltér a növendék csikótól, a lótól. Azt is jó tudni, hogy bizonyos, az ideális formától eltérő alakulások az élet folyamán miképpen változhatnak.

Az újszülött feje legtöbbször burkolt juhfej, marja süppedt, háta rövid, néha puhának tűnő, fara legtöbb esetben túlnőtt, szügye keskenyebb, lábai hosszúak, törzse sekély, de legtöbbször dongás és rövid, az elülső láb hátrahajlott, csüdje puha.

Ezek a nemkívánatosnak vélt alakulások megfelelő tartással, takarmányozással és ápolással jóformán teljesen eltűnnek.

Az aránylag nagy fej már korán sejteti a jó szárkörméret és az erős csontozat kifejlődését. A juhfej eltűnik. A durva, burkolt fej azonban nem finomodik. A rövid nyak később is rövid marad. A dongás mellkas és a széles lábtő igen jó testalakulást jelez.

A burkolt, kerek, elferdült, de nem kivágott csánkot elnőheti a csikó. (Erre különösen a hidegvérű csikóknál ügyeljünk.) A rövid alkar és a hosszú szár (lábközép) nemkívánatos aránya nem változik meg. A gacsos és franciás állás faragással és patakezeléssel legtöbbször rendbe hozható vagy jelentősen mérsékelhető. Ha egy irányba fordult a két pata - az egyik franciás, a másik hegyfaltipró -, javulni szokott. A könyökből kifelé, vagy befelé fordítottság nem javul meg. (Ezek a hibák is a hidegvérű csikókon észlelhetők gyakrabban.)

Az X-alakú vagy O-lábúság állandósul. A bakpata viszont patakezeléssel eltüntethető (ez az az eset, amikor nemcsak lehet, de kell is a szopós csikó patájához reszelővel nyúlni, vagy 2-3 hónapos kortól félhold alakú patkóval javítható.
A hosszúlábú csikóból nagy ló lesz. A fiatalon is arányos formát mutató csikóból pedig kis testű ló várható.

A vékony csontozat, a kis terjedelmű ízületek nemkívánatosak már csak azért sem, mert ilyenek maradnak a későbbiekben is. A későn érő csikók inkább kinövik elléskori hátrányos küllemüket, mint a korán érők.

A lapos csikó, később is keskeny marad. A kis termetű, lapos csikó a veleszületett hibákat és testarányokat kevésbé növi ki, mint a nagy termetű társa.

A születéskor előrehajlott lábvég, a mankós állás, a puha csüd, mozgatás révén hamarosan megjavul. Ha a mankós láb 3 hét múltával sem javul és olyan nagyfokú, hogy a láb megterhelésekor a csikó a pata hegyfalára, esetleg a csüd elülső felületére támaszkodik, akkor a csüd és a pataízület fokozatos feszítése céljából merev rögzítőkötést vagy ujjnyújtó készüléket alkalmazzunk. Ha törődünk ezzel a hibás alakulással, igen nagyfokú hiba is javítható.

A szopós csikó testalakulásairól készítsünk feljegyzést, mert e korszak végén kell először határozni arról, hogy felneveljük-e a csikót vagy nem. Ennek a korszaknak a végén (6-8 hónapos korban) kell vágóra értékesíteni azokat a csikókat, amelyeket nem akarunk vagy nem érdemes felnevelni.

A szopós csikók testét kevesebb fedőszőrből és sok pehelyszálból álló puha tapintatú vastag szőrköntös fedi. A sörény- és farokszőrök rövidebbek és bodrosabbak. Ez a csikószőr 3-4 hónapos korban váltódik. Ezután eltűnik a sörény és a farokszőr hullámossága is. A vedlés előtti nem a felnőttkori szín, végleges színét vedlés után láthatjuk csak (lásd a táblázatot).

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)