A lépés a ló legnyugodtabb, leglassúbb, legkímélőbb jármódja. Ebben tudják legjobban megbírálni a ló munkaképességét a felvezetőhelyen, illetve a kipróbálópályán.

Ugyanakkor azért fontos a lépésben történő megítélés, mert ez összefügg az ügetés (és amelyik egyedeknél szükséges, a vágta) teljesítményével is. E másik mozgásnemekben viszont az elbírálás nehezebb.

A lépés

Lépésben az átlós (diagonális) lábak követik egymást. A megindulást az előrebillenő fej, a fej-nyak-kar-izmok együtt segítik. A lépés mozzanatai:

• felemelés és lengetve előrevitel
• letétel
• megterhelés
• eltolás.

Lépéskor figyeljük a lépés hosszát, vagyis hogy a hátulsó paták nyoma eléri-e az elülsőket, vagy túl is haladja azokat.

Szabad és lendületes-e a lábak előrevitele. Nem zavarják-e egymás munkáját és két párhuzamos egyenes mentén esnek-e a patanyomok. Lépéskor négy dobbanást hallunk.

A lépés hossza (lábnyomtól lábnyomig) 140-220 cm, átlagosan 180 cm. Percenként 50-65-öt lép a ló. Az 1 km útszakaszt 7-10 perc alatt teszi meg. Vannak lófajták (izlandi kisló), lovak, amelyek ún. tölt mozgásban teljesítik a felfokozott iramot. Itt a lábak sorrendje ugyanaz, mint a lépésnél, csak igen gyors. Mi ezt a mozgásformát nagyon rázósnak ítéljük. Izlandon viszont nemzeti sport a tölt és versenyben a kilométer ideje 1:15-1:19 (perc : másodperc).

Az ügetés

Ősidők óta gyakorolt mozgásfajtája a lónak. Megítélésében ellentétes vélemények ütköznek. Vannak, akik kétségbe vonják e mozgásforma természetességét, mások meg éppen azt bizonyítják, hogy régen is ez volt a fő használati mozgásformája a lónak. Az viszont tény, hogy ha végsőkig felfokozzák a ló gyorsaságát, vagy ha menekül, nem üget, hanem vágtázni kezd. A négylábú emlősök nagy része ügetve verseng, ez az ember láb-kéz mozgásformája is. Ha a ló mély vízbe kerül, ügető mozgással úszni kezd.

A ló mozgásformái: a) lépés, b) ügetés, c) vágta

Ügetéskor az átlós (diagonális) lábak együtt dolgoznak. Az ügetés kétütemű, egyszerre halljuk a jobb elülső és a bal hátulsó, majd külön a bal elülső és a jobb hátulsó láb földet fogását.

Az ügetés hossza, magassága, gyorsasága szerint sokféle változatát ismerjük. A közönséges vagy utazó ügetéskor a hátulsó lábak nyoma legfeljebb az elülsők nyomát érik el. Gyors, hosszú vagy repülő ügetéskor a két dobbanás között a test alátámasztás nélkül, szinte repülve halad előre, tehát van amikor a láb nem éri a talajt.

Versenyügetéskor a végsőkig fokozzák a gyorsaságot és ez már igen igénybe veszi a ló szervezetét. A versenyügetés iramát fokozni lehet az elülső végtagnak hosszabban a levegőbe tartásával (magas ügetéssel), mialatt a hátulsó végtag nagy lökőereje hosszan érvényesülhet, vagy a hátulsó lábak nyitott, széles járásával, így ugyanis nem egy vonalba esnek a patanyomok, hanem a hátulsó lábak az elülsők mellé lépnek, munkájukat tehát nem akadályozzák.

Közönséges ügetésben a lábnyomok távolsága 2-3 méter, amely versenyügetésben 4-6 méterre nő. Megerőltetés nélkül óránként 12-14 km-t tesz meg az ügető ló. A versenyügetés világrekordja 1 : 11,3/km. Némely ügető végsőkig fokozott iramban az elülső lábaival üget, a hátsókkal pedig galoppozik. Ilyenkor tisztátalanul üget.

Poroszkálás a mi lófajtáinknál ritkán fordul elő, nem így a versenyügetőknél. Ott igen gyakori a poroszka mozgás. Külön poroszkaversenyek is vannak. E mozgásforma öröklődik. Megtaláljuk a természetben is: így mozog az elefánt, a zsiráf, a teve, a medve, általában azok az állatok, amelyeknél az elülső lábak toló hatása is komolyan érvényesül. Itt két dobbanást hallunk, de az egyoldalú lábak dolgoznak együtt, tehát a jobb elülső és a jobb hátulsó egyszerre lép és azt követi a bal elülső és a bal hátulsó.

Némely ló megtanítható erre a jármódra. Az örökölt poroszkák viszont leszoktatás után is vissza-visszaesnek. Ez a mozgás himbálózónak tűnik, és ezért van, aki nem szereti. Már az ókori rajzokon is fellelhető a poroszka mozgásforma. Gyorsasági eredménye valamivel jobb, mint az ügetésé és világrekordja 1 :09,5/km.

A vágta

Nem a gazdasági lovak mozgásformája, de legalább a jellemzőit ismerni illik. A ló leggyorsabb mozgásneme. Háromütemű mozgás. A külső hátulsó láb dolgozik egyedül, s hagyja el először a talajt. Majd a belső hátsó és az ellentétes külső első egy időben lép akcióba és a belső első láb felett - mint a rúdugrónál a rúd felett - repül előre a test. Ez az egyedül dolgozó láb nyúlik előre. Az indító hátulsó lábat nagyon igénybe veszi a vágta, ezért váltani kell.

Aszerint, hogy melyik láb dolgozik előre, beszélünk jobbra vagy balra vágtáról. Jobbra vágtázik a ló, ha a testét a bal hátulsó lábával löki el először és a jobb elülsővel dolgozik egyedül előre. Az itt leírtak a nyugodt, kímélő vágtát, a kentert jellemzik. A versenyvágta, a galopp ettől annyiban tér el, hogy a vágtaugrások hatalmasak. Ez terheli meg legjobban a ló szervezetét. Az együtt dolgozó két láb munkája egy kicsit eltér és így ezek dobbanása kettős, illetve megnyújtott. A versenyvágta világrekordja 54,5 mp/km.

A magasugrást eredménnyel megfelelő iramból végzi a ló, így galoppból vagy kenterből. Ugorhat egyéb mozgásból is, de ez nem lehet nagyteljesítményű. Átlagos teljesítménye 100-120 cm magas pályának a teljesítése. A magasugrás világrekordja 249 cm. A távolugrásé 830 cm.

Bokkol (bakugrást végez) a ló, ha pontyhátat alakítva mind a négy lábával egyszerre rúgja fel magát, hogy lovasától megszabaduljon.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)