A ló felvezetésekor képet alkothatunk a lábállásról, annak szabályos vagy szabálytalan voltáról. A lábállás két okból érdekelhet bennünket: segíti a munkavégzést vagy hátráltatja azt, bizonyos rendellenességek és hibák öröklődhetnek, ezért a tenyészállat értékét nagyban rontják.

A ló szabályos felállításakor, négy lábra állításakor, a lábak egyenletesen támasztják alá a törzset. Az elülső végtag viseli a testsúly kétharmadát, a hátulsó az egyharmadát.

A teherhúzásban viszont a hátulsó végtagpár veszi ki derekasabban a részét. A test súlypontja az elülső végtagok mögött van.

Az elülső láb szabályos állású: ha elölről nézve, a vállbúb közepéről ejtett függélyes a láb középtengelyében halad és a patát két egyenlő részre osztja, oldalról nézve pedig a könyökízület közepéről ejtett függélyes a láb középtengelyében halad a bokáig és a csüd tengelye a talajjal 50-55°-os szöget alkot.

A hátulsó láb szabályos állású: ha hátulról nézve, az ülőgumók közepéről ejtett függőleges a láb tengelyében halad lefelé és a két sarokgumó között éri a talajt, oldalról nézve az ülőgumóról ejtett függőleges a csánk és a szár mögött halad a bokáig és a csüd a talajjal 55-60°-os szöget képez, a térdízület a külső csípőszöglet alatt, a pata a csípőízület alatt helyezkedik el.

Lábtőben szűk vagy X-állásnál az ízületi felület egyenlőtlenül terhelődik, a szalagok gyorsan elhasználódnak, a pata kifelé fordulva franciás és a belső széle erősen kopik.

Lábtőben tág vagy O-állásnál a lábtő belső csontjai, a szalagok a külső részen használódnak el hamarabb és a pata hegyfaltipró állás szerint befelé fordul, a külső széle kopik erősebben.

Előrehajlított, térdes vagy rokkant állás íngyulladás, ínrövidülés, megerőltető munka következménye. Ritkán veleszületett alakulás. Bakpata képződésre hajlamosít. A pata hegyfali széle kopik erősen. Némely csikó születéskor ezt a formát mutatja, amely sínbetevéssel teljesen gyógyulhat.

Hátrahajlított lábállás vagy borjúlábúság esetén lábtőben ahelyett, hogy előre kihasasodna az ízület, hátrafelé hajlik. Megtaláljuk több hidegvérű lovon, de a nóniuszok némelyikén is. Hiba, mert a lábtő elülső csontjai szenvednek és az alátámasztó, toló hatás megtörve érvényesül. A patának a sarokfali része kopik erősebben.

A ló lábállása: a) szabályos elülső lábállás elölről nézve, b) oldalról nézve, c) szabályos hátulsó lábállás hátulról, d) oldalról

e) lábtőben szűk, X, franciás állás, f) hegyfaltipró állás, g) lapos lábtő, borjúláb, h) rokkant láb, bakpata

i) tehenes, gacsos állás, j) hordó- vagy dongaállás

Tehenes, vagy gacsos álláskor a csánkok a szabályosnál közelebb helyeződnek egymáshoz. Kis foka nem hiba, sőt az ügetőknél a szabad végtagmozgás folytán törekszenek is erre. Nagymértékű gacsosság esetén a szárak túlságosan kifelé irányulnak, a mozgás vontatott, a csánk hamar tönkremegy. Olyan mérvű is lehet, hogy a csánkjait a ló "összeköszörüli".

Hordó- vagy dongaállásnál a csánkok távolsága a kívánatosnál nagyobb és a paták pedig befelé fordulva közelebb kerülnek egymáshoz. A csánk belső csontjai túlterhelődnek, kívül az ín és szalag túlfeszül, a pata pedig hegyfaltipró állású és a belső fal laposan túlnő, a külső pedig erősebben kopik. Az ilyen egyedek a lábukat a megterhelés pillanatában megcsavarják, ezáltal is rongálódnak az ízületek, és gyorsan kopik a hordozófelület, illetve a patkó.

Kardálláskor a csánkízület szöge a kívánatosnál (40-160°) kisebb s a lábvég, a pata a has alá tolódik. Bár lépésmunkában a tolóhatás előnyösen alakulhat, mégsem szeretjük, mert a csánkízület nagyfokú igénybevétele folytán az hamar elhasználódik.

Karó- vagy székállású ló csánkízülete kifeszül, rendszerint rövid a comb csontja is. Gyors mozgású, galoppozó lovaknál nem hiba, de lassú munkában erősen rövidíti a lépést.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)