Kifejlett lovak esetében szokás külön megadni a létfenntartás táplálóanyag-szükségletét arra az esetre, ha nem végez munkát a ló.

Csikók esetében az életfenntartás és a fejlődés táplálóanyag-igényét együtt adják meg. A különféle munkák táplálóanyag-szükségletének közlése vagy magában foglalja a létfenntartást, vagy külön emellett írják elő a munka okozta többletszükségletét.

Nálunk a ló energiaszükségletét és a takarmányok táplálóértékét emészthető energiában (DE), illetve megajoule-ban (MJ = 4184 kcal) fejezik ki, a fehérjeigényt emészthető nyersfehérjében, esetleg nyersfehérjében adják meg.

Ezek szerint a kifejlett ló létfenntartó táplálóanyag-szükséglete:

Összehasonlításul álljon itt a régi, a keményítőérték-szükséglet szerinti létfenntartó igény: 1000 kg élősúlyra 6,6 kg, 1:10-hez keményítőérték-aránnyal. A munka szerinti táplálóanyag-szükséglet (létfenntartó igénnyel együtt):

Tájékoztatásul jó megismerni a verseny- és sportlovak takarmányozásának alapját. Ezeknél a létfenntartó szükséglet felett az 1 órai munkavégzés energiaszükséglete:

Visszatérve a gazdasági lovak takarmányozására, nézzük meg, hogy egy 500 kg-os közepes munkát végző lovat hogyan takarmányozunk, amelynek a napi energiaigénye 100 DE/MJ. Ez a ló a következő napi fejadagban kapja meg az energiaigényét:

• 5 kg rétiszéna,
• 2 kg lucernaszéna,
• 1/2 kg árpadara,
• 1/2 kg kukoricadara,
• 1/2 kg melasz,
• kb. 1 kg tak.-szalma.

Ha a szóban forgó egyednek egy nehézségi fokozattal nő a munkája, akkor kereken 2 kg abrak pótolja a többlet energiaigényt.

A ló igen jó hatásfokkal (24-29%) végzi munkáját. Munkája hatásfokát befolyásolja:

• a fiatalkori edző-nevelés, a játékosan végzett munka, amely az erőkifejtés fiziológiai és statikai-mechanikai alapjait veti meg,
• a kifejlett ló edzése, tréningje,
• a fáradás, amely csökkenti a munkateljesítményt,
• a munkavégzés sebessége, mind a túl gyors, mind a túl lassú munka hatásfoka csökkent,
• a teher súlya,
• a terep egyenetlensége.

Amikor a munkát végző ló energiaszükségletét kielégítjük, a fehérjére nézve az a gyakorlati tanács adható, hogy különösen nem kell figyelembe venni, mert szinte lehetetlen olyan takarmányozást folytatni, hogyha kielégítjük az energiaigényt, ne adnánk elegendő - sőt általában a szükségletnél mindig több - fehérjét. A kifejlett lónak ugyanis olyan tág az energia-fehérje aránya (240-260), hogy a szükséges fehérjét minden körülmények között megkapja.

A sovány, lezsarolt ló tehát sohasem fehérjehiány folytán romlik le (mint pl. a tejelő tehén), hanem mindig az energiahiány következtében. Ez a szabály nagyban egyszerűsíti a kifejlett lovak takarmányozását: a megfelelő munkavégzéshez az energiahordozó takarmányokra kell figyelmet fordítani. Nem véletlen tehát az igáslovak takarmányozásában a melasz hangsúlyozott szerepe, vagy a versenylovak, a sportlovak teljesítményfokozásában a cukor, a szőlőcukor etetése. A fehérjében gazdag takarmányok a csikók étrendjében szerepeljenek, azoknak van reá szükségük.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)