A következőkben ismertetjük azokat a lóbetegségeket, amelyekkel gyakrabban találkozik a tenyésztő vagy a ló használója. A könnyebb áttekinthetőség végett alfabetikus sorrendben írjuk le a betegségeket.

Újszülött csikók "elsárgulása"

Az öszvércsikóknál figyeltek fel először arra - de lovaknál is előfordul -, hogy főleg az azonos párosításból születő későbbi csikók közül némelyik életének a 96. óráján belül súlyos sárgaságban elpusztul.

Az eset magyarázata: bizonyos mének a magzatra olyan vércsoportfaktort örökítenek, amely az anya szervezetéből hiányzik, s amely az anyát ellenanyag-termelésre serkenti.

Ezek az ellenanyagok annyira felszaporodnak az anyai szervezetben (főleg az azonos, megismételt párosítások folytán), hogy a föcstejbe jutva elpusztítják az újszülöttet.

Védekezés: az újszülött életben tartható - mert születésétől fogva nem beteg -, ha az első két nap nem engedjük az anyja tejét szopni, hanem teljesen kifejik azt, a csecseket lekötéssel védjük a szopástól, de a csikó az anyja alatt legyen, hogy el ne szokjanak egymástól.

A csikót két napon át cuclizással tápláljuk. A harmadik naptól az anyja csecsét szophatja.

Zápfogak rendellenes kopása

A zápfogak rendellenes kopására kevéssé gyanakszik a tulajdonos. Pedig a tarajos, éles, csúcsos, s e részeken túlnőtt zápfog miatt a csikó, a ló nem tudja megőrölni a rostos takarmányokat, hanem a pofájában összecsomózza, s kiköpi - bagózik. Az ilyen egyed étvágytalan, lefogy, borzolt szőrű.

Az orvoslás: szájterpesztővel szétfeszített fogsoron a hibát reszeléssel, lecsípéssel rendbe lehet hozni, s ezután a ló étvágya visszatér, a kondíciója is javul.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)