A fosszilis leletek teljes láncolatán végigkísérhető, hogy kb. 60 millió év alatt hogyan lett a róka nagyságú, öt ujjal talpon járó, mindenevő ősből 1 millió évvel ezelőtt a lónem.

A lónem, amely már a mai lovat formázza, és amelyből négy "alnem" fejlődött: a lovak, a zebrák, a szamarak és a félszamarak.

Az ábrán a ló elülső lábszárának (lábközepének) kifejlődését láthatjuk. Jól nyomon követhető, hogy az öt ujjból hogyan maradt meg csak a harmadik és a talponjárásból hogyan lett ujjhegyen állás, amely patával éri a talajt.

A leletek előfordulási helye értékes támpontot ad a kontinensek formálódásáról. Észak-Amerikában és Európában - Ázsiában (Eurázsiában) indult el a fejlődés, amely Dél-Amerikára is kiterjedt. De mind az észak-amerikai, mind a dél-amerikai vonal később kihalt, így ezekre a földrészekre később Eurázsiából került vissza a már háziasított ló. A musztáng tehát nem amerikai vadló, hanem e földrész felfedezése után Európából átvitt és elvadult ló.

A ló háziasítása valószínűleg i. e. a 4. évezredben játszódott le Kelet- és Délkelet-Európában és Délnyugat-Ázsiában. A kutatások mai eredménye szerint egy vadló fajból, illetve két alfajból háziasítottak. Közülük a Przewalski-lovat (más néven takit) tekintik az összes kultúrló ősének. Ez legtovább Mongóliában élt (él). Ma az állatkertekben található, így a Budapesti Zooban is.

A ló kifejlődésének őstörténete a lábvég alakulása alapján 
a) Öt ujjon járó róka nagyságú ősforma, élt 60 millió évvel ezelőtt 
b) Négy ujjon járó fűevő forma, élt 55 millió évvel ezelőtt 
c) Három ujjon járó forma, élt 35 millió évvel ezelőtt 
d) Háromujjú, de nyugalmi helyzetben csak a középső rész éri a talajt, kifejezett 
lóforma, élt 25 millió évvel ezelőtt 
e) Egyujjú forma, a második és a negyedik ujj teljesen visszafejlődött, néha 
csökevényként van jelen, élt 10 millió évvel ezelőtt 
f) Egymillió éve alakult ki a ló a ma is ismert valóságában

A másik vad ős, a tarpan, az orosz sztyeppéken élt. Van olyan vélelem, hogy ez a forma elvadult háziasított ló vagy azzal keveredett vadló. Az utolsó egyedét mint vadászzsákmányt 1880-ban ejtették el. Találtak Nyugat-Európában is vadlóőscsontokat, de legújabban úgy vélik, hogy nem ez a hidegvérű lovak őse, hanem mind a hidegvérű-, mind a melegvérű-, a kisló- és póni-fajták a takitól származnak. Vagyis a csontleletek nem a jelenleg tenyésztett fajtákhoz idomultak, hanem az egyetlen vad ősfaj a környezet, az ember, a használat hatására, különböző helyeken, különféleképpen alakult.

A jobb felső kép egy Przewalski-lovat mutat be. A vadló képe sejteti azt a genetikai változékonyságot, amely lehetővé tette a különböző formálódást.

A vadló háziasítása után, amely valószínűleg tej- és húshaszna miatt történt, hamarosan hátas szolgálatra és igavonásra is használták a lovat.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)