Az elegancia versenye

Várady az akkor felfutó formában versenyző Abonyit szürke ügető fogat hajtására állította át. Meg is lett a kirobbanó eredmény. 1970-ben és 71-ben ezzel a fogattal nyerte a német derbit és Windsorban II. Erzsébet, Nagy-Britannia királynője versenyét. Ilyen sikersorozat után érkezett a fogathajtó zseni a budapesti Eb-re.

Ekkoriban a fogatok szépségét, kiállítását, a lovak küllemét, a felszerelés eleganciáját és mindezek összhangját 0-10 ponttal értékelték. A lovaskultúrát díjazták. Nagy kár, hogy elmaradt ez a „Bemutatás” versenyszám.

A kocsik is különböztek egymástól. Az angol kocsi nehéz, masszív, minden oldalról rézveretekkel sűrűn pompázó, nagyon elegáns. A magyar kocsi a homokfutóra emlékeztet, ám annak parádésabb cseklészi, vagy cziráki változata volt. Könnyed, gyors, fordulékony. Sajátos stílusában megkapóan tetszetős, de anyagánál fogva kevésbé olyan mutatós.

Az Aranyút kezdete

A sok közül két különösen emlékezetes alakítás volt az Eb-n: Fülöp díjhajtása és Abonyi akadályhajtása.

Fülöp Sándor már akkor kiváló díjhajtó hírében állt, ám alighanem itt és ekkor, az első Európa-bajnokság tiszteletére mutatta be élete addigi legjobb díjhajtó programját. Olyan lenyűgözően szép volt, hogy a keveset értő közönséget is teljesen magával ragadta. A legalább huszonötezer ember lélegzetvisszafojtva, halálos csendben nézte végig a programot, amelyben mintha nem is földön járó lovak, hanem négy Pegazus suhant volna a füvön tova. Légiesen csodálatos volt az egész. A lovak nemhogy együtt léptek, de még a fülük is egyszerre, egyfelé mozgott – emlékezik vissza Dávid Sándor.

Abonyi jócskán lekéste az akadályhajtás bemelegítését. A Birkacsárdában ebédelt a Herceggel. Várady persze tajtékozott (Abonyit nem kedvelte igazán, legfeljebb olyan kutya-macska barátság fűzte őket össze, no meg Imre briliáns tehetsége, amelyről épeszű vezető még véletlenül sem mond le – vélekedett Dávid).

A Népsport szerint: „ A bemelegítés fergeteges iramával érkezett és vágtában hajtotta meg az akadályokat. Elementáris erővel tört fel a lelkesedés. Ilyet ember még nem látott, amit Abonyi művelt. Ez volt a fogathajtás legnagyobb ünnepe.”

Papp Józsefről kevesebbet írnak az újságok, ám biztos, eredményes tagja volt az Eb-győztes csapatnak. Nagy fogatidők nyitányaként ők hárman együtt vívták ki a világra szóló sikert.

Következik: II. Négyesfogathajtó Európa-bajnokság

Párját ritkító eset: Eb-győzelem nélkül

Papp Jóska

Nem volt már fiatalember Európa- és világbajnoki címének megszerzésekor (Eb 1971. Budapest, Vb 1978. Kecskemét), de valahogy mindig „Jóska” maradt – Várady Jenőnek köszönhetően, akinél senki nem tudta ízesebben mondani Jaóóska. Egyéniség volt. Született versenyző, a fogathajtás mestere. Sok kemény munkájának eredményeként Dömsöd és környéke a magyar fogathajtás egyik fellegvára volt. A szép emlékű Kiskunsági- Lovas- és Pásztornapok szervezője. Lótenyésztő. A saját félvér törzstenyészetéből válogatta – szigorúan csak fekete – lovait. Csapat Európa- és világbajnok.

A Herceg és Abonyi

Abonyi Imre és Fülöp herceg között igazi, emberi és sportbarátság szövődött a fogathajtás kapcsán. Ezt alapvetően Abonyi briliáns tehetsége és emberi tisztessége váltotta ki az ez iránt rendkívül fogékony, de főúri mivoltában is közvetlen, egyszerű és szívélyes hercegnél.

Fülöp herceg szívesen hívta volna Angliába Abonyit edzőnek, s cserébe a legkiválóbb díjugrató edzőt is szívesen ide küldte volna. Nem jött össze. A kölcsönös tiszteleten alapuló barátságának másik jele volt, hogy a kecskeméti világbajnokságon Fülöp herceg Abonyi Imrét kérte a fogatára versenybírónak. Fölborultak, s a herceg estében kis híján „agyonnyomta” Imrét. De barátságuknak ez sem ártott. Végül amikor évekkel később a királynő Magyarországra jött, sokak meglepetésére a Herceggel együtt Bugacra is ellátogatott. Ez az utolsó találkozás a már gyenge egészségű Abonyi Imrének szólt.

A kor fogathajtó királya, tucatnyi kitüntetései közül talán kettőre lenne igazán büszke. Abonyi Imre Díjat a sportág első világbajnoka a svájci Auguste Dubey alapította a csodált sporttársa és barátja emlékére. A Nemzetközi Fair Play Díj, amit külföldi ajánlásra – azóta is egyetlen magyarként – 1980-ban ítéltek számára.

Egyszeres egyéni és csapat-világbajnok (Apeldoorn, 1976)

Kétszeres egyéni és kétszeres csapat Európa-bajnok (Budapest, 1971; Sopot, 1975)

Emlékét márványtábla őrzi Bugac-pusztán.

Mindegy milyen a ló színe – csak szürke legyen

Abonyi Imre tartotta magát ehhez az elhíresült mondásához. Mindig szürke lovakat hajtott.

Az 1971-es Eb-győztes ügető fajtájú lovai:

• Nacsalnyik  /1963/szürke herélt
• Majka /1962/ szürke kanca
• Menüett /1962/ szürke kanca

Mindhárom kitűnőség tenyésztője a Rádiházi Ménes.

• Nicsevo /1963/ szürke mén. Tenyésztője a Somogysárdi Ménes.
• 1644 Neapolitano XVIII-3 /1965/ szürke lipicai kanca. Tenyésztője a Szilvásváradi Ménes.
• Nicsevo és Neapolitano Abonyi 1975 évi sopoti Eb-győztes fogatában is szerepelt.

Legkedvesebb – és legsikeresebb – lova Nicsevo az ügetőpályáról került hozzá; sok csibészséget megengedett magának – „szabad idejében” – versenyen kívül. Egy éjjel kötőfékét ledobva a kancák közé szabadult. Négy „terven felüli”  Nicsevo csikó született.

Nicsevot Bugacon temették el, közel istállójához és nem messze a később elhunyt gazdája sírjától.

Forrás: lovasok.hu